Északkelet, 1912. július (4. évfolyam, 145–170. szám)

1912-07-16 / 157. szám

Szatmárnémeti, 19 í 2. 3. oldal. A tejéríékesités országos szervezése. Az országos szövetkezeti kongresszus, mely az ország összes altruista szövetkezetének a részvételével október 24-én ül össze Budapes­ten, rendkívül nagy fontosságú kérdés rende­zését tűzte ki napirendjére, mely a városi fo­gyasztó közönséget épugy érdekli, mint a falu­si termelőket. Arról van szó, hogy a városok jó és elég tejjel való ellátását a falusi termelők szövetkezése utján fogják keresztülvinni ország­szerte. Mig a külföldön a városok tejjel való el­látása biztosítva van, nálunk a mostani .drága­ságban még a tej sem biztos tápláléka a kö­zönségnek, mert rossz és kevés. Ezen a bajon akar segíteni a kongresszus a tejéríékesités or­szágos szervezésével, a tejszövetkezetek alakí­tása és talpraállitása utján. Hitelszövetkezeti és fogyasztási szövetkeze­ti mozgalmunknak a sikere, abban leli magva- i rázatát, hogy amint néhány falusi szövetkezet alakult, azok rövidesen egy központ körül cso­portosultak. Újabban az állattenyésztő szövet­kezetek gyors terjedése is azt igazolja, hogy a szövetkezeti mozgalom csak központosítva ér el eredményeket. Ezekkel szemben 600 tejszö­vetkezetünk van már, de országos tejszövetke­zeti központ még mindig nincs s országrészi központ is alig egy-kettő működik, amelyek mindössze 40—50 tejszövetkezet működését ki­sérik tanácsadó és ellenőrző figyelemmel. Ki kell emelnünk a mosoni és baranyai tejszövet­kezetek példás vezetését, ami ugyancsak annak köszönhető, hogy a mosoni és pécsi központi egyesület gondjukat viseli. A városi szociálpolitika oda jutott, hogy a városi lakosságnak tejjel való ellátását min­denképen biztosítani akarja. Ha a termelők ezt intézményileg nem biztosítják, akkor a városok maguk 'állítanak fel tejcsarnokokat. Ez esetben azonban a termelők hátrányban lesznek a vá­rosi intézmények rendelkezéseit követni. Mindenképen elérkezett tehát az az idő, hogy tejtermelő gazdáink érdekében a tej értékesítés szövetkezeti szervezése a tejszövetkezeti köz­pont felállításával együtt komoly ténnyé váljék. Előttünk van a szomszéd példa, az oszt­rák gazdák pompás intézménye, mely egész Bé­cset ellátja tejjel. És ez intézmény az Alsóauszt­riai tejközpont, mely a maga 80,000 liter tej­szükségletét kizárólag falusi tejszövetkezetektől szerzi meg. Ezt a nagy tejmennyiséget 124 tej­szövetkezet szolgáltatja, amelyekben 7,000 kis­gazda szövetkezett, s jellemző azon kifogások­kal szemben, hogy a falusi gazdák nem eléggé megbízhatók a tej minősége szempontjából az a körülmény, hogy ezen tejközpont által szán­tott tej kifogástalan, átlagos zsírtartalma 3.68 százalék úgy, hogy általános népszerűségnek örvend s az üzem alig képes a közönség ke­resletének eleget tenni. A tejszövetkezetek központosításánál azon­ban szét kell választani a tejértékités és a szö­vetkezeti ügy és könyvitel kérdését. Nem szük­séges, sőt tán nem is lehetséges az, hogy mindkét feladat keresztülvitelére, t. i. az értéke­sítés központi szervezésére és az ügy és könyv­viteli felügyeletre és ellenőrzésre is egy és pedig országos központra bízza a szövetkezetek szer­vezését, útbaigazítását, ellenőrzését és felügye­letét az ügy és könyvitel terén. De hisz épp a szövetkezeti kongresszus feladata, hogy a kivitel módozatait megállapítsa, miután abban az elvben, hogy a központositás­ÉSZAKKELET ■MMMMnnMM ra szüksége van, mindnyájan megegyezünk, a kik szivünkön viseljük, hogy a szövetkezeti eszme e téren sem valljon kudarcot. Azért ezen a helyen nem is tartjuk célszerűnek, hogy a központosítás kérdésével részleteiben is bővebben foglalkozzunk s eléje vágjunk azon szakszerű terveknek amelyeket a kongresszus előadói terjesztenek elő. Itt csak annyit kell megjegyeznünk még, hogy a tejközpontositás keresztülvitelénél sem­miesetre sem szabad veszni hagyni az ügy ér­dekében a tejszövetkezeti mozgalom eddigi tá­maszait, a földmivelésügyi kormány s a Magyar Gazdaszövetség támogatását s különösen a ki­tünően bevált vidéki központokat amelyek érté­kes magvai lennének az országos szervezés to­vábbi folyamatának. Szövetkezeti vezetőinknek s a szakköröknek a figyelmét már most kell, hogy felköltse a szövetkezeti tejértékesités emez életbevágó kér­dése, hogy a kongresszus korszakalkotó munkát végezhessen, állattenyésztésünk felvirágoztatása érdekében is. Az „Északkelet“ független politikai na pilap hirdetések közlésére legalkalmasabb. Különf élék. Országos állatvásárok vármegyénkben, julius 15-ikén Felsőbányán és Sárközön; 19-ikén Csenger- ben; 22-én Mátészalkán ; 29-én Fehérgyarmaton, Nagy­paládon és Szinérváralján 30-án Krasznabélteken. Au­gusztus 1-én Királydarócon; 6-án Arangosmegyesen, Nagyecscden; 12-ikén Avasujvároson; 14-én Nagy- somkuton; 16-án Csengeren; 23-án Erdőszádán, 26-án Nagybányán. Munkás kerestet. Ä magy. kir. államvasutak temes­vári osztály mérnöksége (Temesvár) mintegy 50 mun­kást keres (ai Temesvár-báziási vonal Széphely állo­mására, felépítményi munkák teljesítésére. Ajánlkozók forduljanak nevezett osztálymérnökséghez. Julius a méhesben. Nemcsak a kezdő, hanem még a leggyakorlottabb méhészeknek is türelme az idén egyes vidékeken ugyancsak nagy próbára van téve. A folytonosan változó és szeles időjárás méhcsaládaink- knak fejlődésére még ma is annyira kihat, hogy bizony- bizony csüggetten tekintünk a jövőbe. A rajzás az idén megkésett ugyannyira, hogy júliust nevezhetjük a rajzás havának. Ez nem lenne hiba, ha a családok jó erőben (mézeltek jvolna. E jhelyett igein sok helyen csak tengődtek és pusztultak. A méhésznek júliusban a rajzott családokra, a rajokra és az utórajokra kell gondot fordítani. Az anya- család a kirajzástól számítva 9—10 nap múlva rend­be kell hogy jöjjön, vagyis az anyának pete rakást kell megkezdenie. Ha tehát 9—10 nap múlva a sejtekben nem találunk petét, az már gyanús. De mielőtt valami miveletre határoznánk el magunkat, alapos vizsgálattal meggyőződést kell szereznünk magunknak arról, hogy van-e anya, vagy nincs? Mert meglehet, hogy a csa­ládnak már termékeny anyja van, csak a petézést nem kezdette meg. Ha azonban a család anyátlan, úgy födött anyabölcsőről, vagy ami még előnyösebb, ter­mékeny anyáról gondoskodjunk, s ha ezzel nem ren­delkeznénk. akkor 1—4 napos fiasitást adjunk be, hogy módjában legyen a családnak anyát nevelni. Juliusbari már kiválaszthatjuk a telelésre alkal­mas családokat. Gyenge családokat ne tűrjünk meg, ha­nem az esetben, ha egyik-másik gyengébb családot te­lelőképessé célunk fejleszteni, azt talerős családoktól elszedett fiasitással erősítsük. A méhcsaládok júliusi ki­Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda,

Next

/
Thumbnails
Contents