Északkelet, 1912. június (4. évfolyam, 122–145. szám)
1912-06-08 / 127. szám
IV évfolyam, 127. szám. Szatmárnémeti, ’H12. junius S. Szombat. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Mindenkinek ingven. Kézbesítési dij (ház- I _ Szeikesztoseg és kiadóhivatal. hoz) negyedévre 1 K. Vidékre bélyeg- és ke- Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti z lési költség ’A-ed évre 2 korona 50 fillér. Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyiltíér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. ■HWMKJMHMMafMRHMHMntMCXIMI ¥ér folyt a mogyar hepsisBlőházban. * | — Saját tudósítónktól. — SS Tisza István ma vérrel pecsételte meg a magyar törvényhozás szent hajlékát. Nem a saját vérével, hanem egy elszánt, becsületes ellenzéki képviselő hazafias kebléből bnzögó vérrel. 10 órakor mosolyogva nyitotta meg az ülést Tisza. A karzaton levő kizárt ellenzéki képviselők óriási felháborodással tiltakoztak Tüsza elnöksége ellen. Mikor az elnök a csengőhöz nyalt, atban a pillanatban az újságírók karzatáról a terembe ugrott Kovács Gyula gazdapárti képviselő és ezzel a 'kiáltással: — Van még becsületes ellenzéki képviselő ! Háromszor egymásután Tiszára lőtt. A golyók Tiszától két centiméternyire az hő- asztalba furódtak. Mikor Kovács Gyula látta, hogy a golyók céit tévesztettek kétszer egymásután mellbelőtte magát. Haldokolva szállították a kórházba. 5 perc szünet következett ezután. Mikor Tisfa megnyitotta az ülést, kimentette, hogy a dolgot tekints/ék meg nein történtnek, mert az’ nem egyéb, mint egy őrült ember A törvény nemítidása. Milyen keserves igazság, melyet nem íitkúri hal! kétségbeesett vesztett peresfél, hogy a törvény nem tudásával senki sem mentheti magát. Vagy talán nem igazság hanem csak fellebbezhetetleri kijelentés, a rnely ellen jogorvoslat nincs, még az adomabeli sóhívatalhaz sem. Pedig keserű, való, igaz. A törvényt mindenkinek tudni kell, mert az mentségül nem szolgál’, ha valaki arra hivatkozik, hogy nem tudta, nem ismerte a törvényt. Mintha olyanéi agyon kézenfekvő, egyszerű dolog lenne tudni a törvényt még csak azt is, a mire az embernek esete^kint szüksége van, hát még az egész törvénytárt, a mely egész könyvtárt tóit be, valóságos útvesztő a módosítások, pótlások és helyesbítések tömegével. Kérkedés számba megy, de ránk fogták ezt a ráfogást kívá’óságnak, megkülönbözte tésnek tekintettük, Imikor ró'unk magyarokról, mint ekszcellenter «jogász nemzetről» bestétek. Ezt a megjelölést első sorban mint politikai, közjogi vonatkozást értették, a mi fe reá szolgált évszázados küzdelmünk törvényben biztosított jogainak megvédése érdekében, állam jogi helyzetünk kiváltotta viszo latok és alakulatok és az a rövid egypár évtized, a mióta: a kiegyezés óta, számot tarthatunk köznyelven szólva a mű- yeltállam névre. De ez az egypár évtized is igen természetes — a törvényalkotás terén, nem tudta utolérni a múltat, képtelen volt megfelelő szabályokat teremteni és hiával volt annak az előrelátásnak, melyet a haladó élet megkövetelt. .rémtette. És a fanatizált tömeg szépen napirendre tért a dolog felett s tapsolta Tiszát. Mintha mi sem történt volna ezután zavartalanul tolyt a tanácskozás. Délután 3 óra 20 perckor táviratozza tudósítónk, hogy Kovács Gyula állapota oly | súlyos, hogy életbenmaradásához nincs sem- I rni remény. Szükek kicsinyek lettek a gyermekcipők kinőtt a keretből az, a mit befogni rendeltetése volt időnap előtt és a nélkül, hogy ezt megszokta, — abba beilleszkedni tudott volna. S vájjon miért? Nemcsak a természet és fejlődés törvényeiből kifolyólag hanem azért, mert elhelyezkeüítii nem tudott. Ezt az elhelyezkedési nehézséget mindenesetre löregebbítetfe a jogi képzettség ál! 1 i | talános hiánya éz az a nemtörődömség, a | mivel nálunk széliében ennek a szükségefesé | igét lekicsinyelték., Ha már ésszel nem is, de i még ököllel sem érték fel, hogy valamit a jogról, a törvényről mégis szükséges len ; ne tudni. Az élet számára ées a mi javunkba. Csak gondoljunk vissza. Mennyi minden j az, amire tanítottak minket az iskolában és j mily kevés az minek hasznát vettük. Nem | ^karunk példákat felhozni, hiszen önmagunka! vitáznánk, hanem mosoly húzódik meg •szánk körül, mikor annak a tanítási rendinek és rendszernek annyiszor hangoztatott j célját: az általános műveltség megszerzését | emlékünkbe visszaidéztük. De vájjon az é- ! letnek tanitottak-e? S akár Homer, akár Ovidius örökszép srófái, vagy a legelrontot tabb algebrai képletek káprázatos láncolatai váltak-e annyit hasznunkra, mint az, láa azt tudtuk volna, hogy mint kell katona ügyben eljárni, micsoda jogunk van a bizonyítás kérdésében vagy csak azt is, melyik a felső fórum egy bírósági Ügyben. Igen, azt éreztük. Sokszor keserűen é- reztiM, hogy a törvény irm tudása sokszor pótolhatatlan károkat okozott és hiába idéztük Hornért vagy Ovid'nst, elverték rajtunk a port. Mit tegyünk, mit kell tehát tennünk? Magunkon a magunk során már keveset változtathatunk, hanem a jövő nemzedék számára a tapasztalai Öregbítette megbizonyosodással hirdethetjük, hogy a középiskolák tanrendjébe külön jog- és törvényismertető: órákat kel! felvenni, a felnőttek számára ingyenes tanfolyamokat kell szerezd és a szabad iskola keretében meg kell adn: a módot és alkalmat, hogy mián- denk: az alapvető törvényekkel, eljárásokkal és különösen ezek gyakorlat: módjával megismerkedjék. Kell, szükséges, hocjy igy legyen. Nemcsak mi mondjuk, hanem ha plebiscitumra hívnák fel az országot, a többség ezt mondaná.. Mert keserves igazság, letagadhatlan valóság az, hogy a törvény nem hidasa mi att ezreknek és százezreknek kára származott. Minden kár pedig veszteség a nemzeti közVagyonosodás tekintetében. Gallérok gőzmosása WWä nAA ■■ 1 Kézimunkák glacé füHörfénnye! hafehérre. ®*‘*^>*‘ szőnyegek tisztítása Gyár főüzlet Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17.AttiIa-u. 2., Nagykároly: Széchenyi-u 43. Alapitta'ott 1886 cukrászatában Szalmát, Baztaf-í. 71 FAGYLALT, JEGESKAVÉ, MIGNONOK, DESSERTEK (a la Kugler), FINOM SÜTEMÉNYEK, OZSONNAK SÁRKÖZI JÓZSEF
