Északkelet, 1912. május (4. évfolyam, 98–121. szám)

1912-05-10 / 105. szám

IV. évfolyam, 105. szám. Szatmárnémeti, 1ÍI12. május 10. Péníek. ESZIKIEIET FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP. Mindenkinek ingyen. Kézbesítési díj (ház­hoz) negyedévre 1 K. Vidékre bélyeg- és ke­zelési költség 7<-ed évre 2 korona 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: j Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti j Nyilttér sora 20 fillér. ____Kazinczy-u. 18. í elefon-szám: 284.____| Hirdetések a leeiutánvosabb árért közöltéinek. A gyermekek nevelése Bérki ismerheti a gyermek lelkét, ke­délyét. Mondhatja önmagáról, hogy ez az a kor, amikor minden esemény, legyen az szomorú vagy örvendetes, megrágó vagy könnyűt fakasztó: az erkölcsöket élesztgető: Vagy azokat lerontó, a gyermek életében .oly mély barázdákat hagy, hogy a szer­zett benyomásoknak megmási fására vagy ki­irtására csak a legnagyobb jellemnek kepe­iek, azok is csak nagy önmegtagadó lelki küzdelmek árán. A gyermek egész lelki világa a pe­csétviasz 'lenyomatával hasonlítható össze. Minél mélyebb és finomabb metszetű a pe­csét, annál domborúbb annál jellegzetesebb nyomatot kapunk. Minél hatásosabbak és a£ emberi érzéseket áthatóbbak az impressziók, annál erősebben «lakul ki £ gyermek jellemé Ez a jellem pedig az ifjúkorban szilaj indu­lata fejlődik, mely a nevelésliez képest le­het jó vagy rossz. Az egyik ifjú a tudás­vágyban szertelenkedik, a másik arra tö­rekszik, hogy testi erejét fitogtassa, még olyan is akad, nem épen kis számban, 'a- kjneh alacsony fokon all erkölcsi érzülete, pz azt.in így marad a férfikor megállapo­dott koréban is. Amennyiben a természet változtat az emberen, annyiban módosul a nevelés alkotta jellem, de a mit a gyermek I magába szi, azt az erkölcsi levegőt hussa ; és vérré alakította át a természet a gyer­meki lélekben. Ebből kiselejtezni, sőt gyöke- ! iet veretni a jó tulajdonosnak, arra csak' 1 agy Arány János, vagy Kossuth Lajos vagy egy Schakespeare Vi-lmos képes. Kivánsá- gos emberek, akik vagy természetadta te­hetségüknél fogva vagy sok és nagy lelki meghasonlások után és hatalmas életküz­delmek árán jutottak arra a magaslatra, . hogy a saját maguk természetének is irányt szabbhassanak. Egyszerű emberek azonban kik arra vannak liivatva, hogy életpályájukat úgy töltség be, hogy embertársaiknak sem terhére sem kárára ne legyenek, azok csak ■a jó nevelés mellett lehetnek bécsüléttés ha­zafias polgárai országú, A nevelés kérdése nem másodrendű kérdés. Nem az a fő, hogy a gyümölcsfa megkapja a szükséges talajt, és nedvessé­get, hanem lm eredményre vár a gaztíja, akkor vigyáznia kell, nehogy elkorcsuljon, azt; ^nyesegetni kel! itt-ott a galyakat, ne­hogy vadhajtások nojjenek ki belőlük és megóvni kell minden káros féregtől, ami a ! gyümölcs belsejébe Kirakodhat. Tulajdon igy kell a szülőknek is eljárni a gyermekkel | szemben együtt a tanítóval ha a csecse- j mők jövőjét igazim szivükön viselik. Mi haszna, ha a szülök bármilyen önfeláldozó j munkát is végeznének gyermekükért, de ha ‘képtelenek olyan nevelést adni neki, amely ; őt, ha belép az életbe embertársai előtt be­csületté tegye. Nem az a fő, hogy győzzön valaki hanem igenis az, hogy élni tudjon a győzelmétől. Nem elég az ha a gyermeknek olyan nevelést adunk mely az eszét csiszolja, ha­nem szükség van rá, hogy kedélyüket, jelle- í műket is legalább olyan arányban műveljük mint a milyenben az észbe!i tehetségük él. j. Hiszen maga az egész gyermekkor nem más mint a szív és kedély világa. Minek még j azt a gyönyörűséges időt az ismeretek e- J röszakos bevetésével agyon silányjtani. Egységes nevelési és tanitási elvek sze­rint kell keresztülvinni azt a gondolatot, hogy egy nzivben és észben js tökéletes nem­zedéket neveljünk az utókornak. Ezt pedig .csak akkor fogjuk elérni, ha a szülők és’ tanítók s zivvel-lélekkel járulnak hozzá a ne­mes elv megteremtéséhez. A fiatalság sorsa különösen a tanító-: Száradt ibolyák. ! irta: Matonyay Dezső. 1 (Folytatás.) ■ Pedig nem sokat beszéltek. Üldögéltek a tűz előtt, Anna néei stop­polt vagy horgolt. Sándor bácsi föl-fölvett a bég rútabb pamut gombolyagod. Urabá- csj is lehajolt utána, dé ő inkább csak' úgy udvariasságból. És olyan megelégedetten mosolyogtak' mind a hárman, mintha egész délután jó­ízűen beszélgettek volna. Hét óra felé rendesen készülődni kez­dett Sándor bácsi, hogy 6 most megy. Nem akarsz velünk vacsoráim ? kérdez­te tőle rendesen minden esté hét órakos urabácsi. — Csakugyan! — marasztotta öt mo­solyogva Anna néni. 1 — Hát jó! — mondotta Sándor bácsi és maradt. - > Anna néni át ment az ebédlőbe, teríteni Pedig úgy is rendesen terítették Sándor bá­csi számára is. — Mintha kissé sáppadt volna ma — halkan mondta, Anna néni után intve, Sáu- dor bácsi Lírabátyámnak. — Kissé talán meghűlt, — válaszolt u rab-ács. És ez mindig, mindig így volt. Na most! —- gondoltam néha — ma lesz-valami! Nem tudom, mi de valami, akár­mi. nem olyan mint minden nap, — semmi! Soha, de soha!.... Azt hittem, hogy ez bor­zasztó és féltem akkor az öregségtől. Először Anna néni halt meg. Elaludt éjszaka. Emlékszem a temetésre Szinte o- lyan csönd volt mint máskor. Sok ember volt a piacon, de csöndben. Az almáskofáki a rendes helyükön, ültek, senki se vett tő­lük semmit. Aztán meghalt urabácsi. Hamar, alig ne­hány hétre a néni után. Sándor bácsi is meghalt. Nem is igen 1 | gondoltunk rá, egyszer csak meghalt smen- ; tünk a temetésre. Az irószekrény is a mienk lett, a part láson állott esztendőkig. Hogy lehozattam, érintetlenül találtam a »titkos« fiókban az öreg ibolyákat. Ki­borítom, hát két darab levél volt a fiók alján. Sárgult, öreg papiros, fakult írás, a fele leégve, mintha tüZből kotorta volna ki, áld talán elakarta egykor égetni? Talán meg­bánta, hogy tűzre lökte? Talán nem volt e- reje megválni főle, valamennyi levéltől?... Az egyiken ezt olvastam: »Hiszen csak boldogok akartunk ’ lenni és szenvedést csupán csak magunknak okoz­nunk. Kérlek, édes, szép angyalom, égesd el e leveleket. Egy esté, mintha kétén vol­nánk, folyton-folyton rá gondolva, égesd el egyenként, ott a kandallóban. És képzeld édes angyalom, hogy hálásan e szép álo­mért, annyiszor csókollak meg, a hány betű van a hamvadó papirossan-------— « A többi le van égve. FAGYLALT, JEGESKAVÉ, MIGNONOK, DESSERTEK (a la Kugler). FINOM SÜTE­MÉNYEK, OZSONNAK SÁRKÖZI JÓZSEF cukrászatában Szatmár, Kazincy-u. ZI.

Next

/
Thumbnails
Contents