Északkelet, 1912. május (4. évfolyam, 98–121. szám)
1912-05-09 / 104. szám
;Va évfolyam, 104. szám. Szatmárnémeti, 1912. május 9. Csütörtök. Mindenkinek ingven. Kézbesítési díj (házhoz) negyedévre 1 K. Vidékre bélyeg- és kezelési költség Vi-ed évre 2 korona 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. A béke. A feszültség, a mely a Lukács László harcias beszédé nyomán támadt, mintha enyhülne. Ma már erős békehírek keltek szárnyra sőt többen tudni vélték titkos tárgyalásokról. Arról is beszéltek már, hogy a munkapártban hajlandóság mutatkozott a Bakonyi Samu határozati javaslatának elfogadásira, a melyben Bakonyi a kormányt arra kéri utasittatni, hogy az egységes magyjar állam nemzeti jogának biztosítása céljából és az általános egyenlő választói jogosultság, valamint a községenként! és titkos szavazás aiapelvein nyugvó törvényjavaslatot a kuliszék mögött tárgyalások előzték meg. Er- revonatkozólag Bakonyi Samu a következő két mondotta: — Ennek a határozati javaslatnak sem bú kulisza mögötti előzménye nincs. Ezt a határozati javaslatot Justh Gyulával az élükön a párt összes tagjai aláírták és ennek nincs egyéb célja, mint hogy a pért programjához hiven a választójogot sürgesse. Ez nem jelenti a véderőiavaslat elfogadását, Nekem az*a meggyőződésem, hogy más megoldás katonai téren, mint provizórium, | nem pépzelhető. Ezzel a véderöreform elleni harc méregfoga kihúzatnék és alkalom nyílik a demokratikus választójog megvalósítására. Azt hiszik, hogy az események fogják rákényszériteni a miniszterelnököt, hogy a megoldás a provizórium és a választójog alapján keresse. Bakonyi határozati javaslatával szem- i ben a miniszterelnök álláspontja a köv: vetkező: ' •— Bakonyi Samu határozati javasiatá- ! bán, a mi a lényeget illeti, nincs semmi o- lyan, a mit el ne fogadhatnia. Minthogy azonban olyan elasztikus kifejezések fordulnak elő benne, a melyek később félreértésekre adnának alkalmat, mert az értelmezést esetleg külöömböző felfogások jóliiszemüsé- gére bíznák, még egyszer — bár a lényeg ellen nincs semmi kifogás — csak ezen okból : nem tartja elfogadhatónak. Szóba került a junktirn kérdése is, a- | zenban a justh-párt 'inkább a provizórium í mellett van. Legjobb Ismeretterjesztő az »ÉSZHK- j KELET« független politikai napilap. & Csönd és unalom az ülésteremben. Lehet, hogy csakugyan kitör az az ádáz és iszenvedelmes hang, melyet a függetlenségi tábor igér, de egyelőre nyoma sincs ennek. Mindenki yár s mindenki reménykedik. — Lesz-e béke?... Lesz-e háború?. Ezt a kérdést variálja a munkapárt is, az ellenzék is s valószínű, hogy ez a bi- znoytaianság eltart még két-három napig. Hogy ezután mi történik, azt ma senki sem bírja megjósolni. Azt feltétlenül megalapíthatni, hogy mindenki akarja a békét. De az is igaz, hogy senki sem meri megkötni.*. Az ülésnek alig van feljegyezni való momentuma. Mihályi Tivadar kezdte a vitát s az oláh duda ismert panaszait nye- kegtette el általános unalom közben. Utána Szabó István becsületes, tiszta magyar bes- széde úgy érte a Házat, mint egy friss hivatom. A kisgazdák érdekeinek nézőpont-' hóból foglalkozott az uj kormány programijával s csupa megszívlelni való igazságot hangoztatott,.... Száradt ibolyák. Irta: Makmyay Dezső. Nincs egyéb a világon, gyermekeim, szólott az ősrégi Philetás, csak a szerelem... Szélemről szól ez a história is. Nem tudóm se az elejét, se a végét: egy sóhajtás annyi milliók közül, elszáltmár régen Isten tudja hova vagy talán egy csók, egy régen elvesztett csók, Isten tudja ki találja megint meg. Két ember szerette egymást, boldogak volták vagy talán boldogtalanok; az örök, ócska história, mindig egyforma. Es nincs, még nincs egyéb a világon csak a szerelem. , Teli volt egy egész kis fiók vele, agyon- isziáradt, öreg ibolyával. A fiók annak a rózsafából mívelt ilószekrénynek az egyik titkos fiókja, melyet mi örököltünk urambá- tysm után s mely valaha urambátyám feleségének, Anna néninek az irószkrénye volt Tavasz elején, mikor besüt rá a fiatal kedvű nap, igazán érzik a rózsaillat belőle | mintha megelégednének azok az öreg desz- j kák. Milyen szép szerelmes — leveleket imi rajta még mindig... Két karcsú oszlopon nyug S2ik a teteje, az oszlopok között nyílik le az asztallap és ott sok, sok kis fiók 'van (kö- í zepütt egy tükör), köztük két titkos. Titkos? j jGyerek voltam, székre kellett még áJlnom ; hogy fölérjek, a fiókig de már akkor is jól | tudtam, hogy nyílnak azbk a titkos fió- j kok. Tudtam azt is, hogy [ibolya szárad az | egyikben, hanem akkor még nem az ilyesmi érdekelt engem. Akkor egyáltalán nem igen szerettem uram bátyáméknál lenni. Roppant nagy csönd volt ott és sok öregség. At kellett menni a hídon, aztán egy bús piacon, hol néhány öreg asszony bóbiskolt az almás kosara mellett, várva a vevőket kik sohasem jöttek. Aludt ott mindenki Egyszerit áriam az éjjeli baktert, talán már dél fele járt az idő, még mindig ott szunbi- kált egy lábas ház kapus szurdékjában. A pereces gyerek átszaladt a piacon, nem ; mert kiáltani, csak mikor mára a hídra éjrt.* j Aztán egy kicsit dombnak kellett baktatni ; s ott volt a ház. Olyan omló vakolatu, tiklősz ín ü öreg ház, melynek soha senki | nyitva nem látta az ablakait. A nappaliban, a néni szobájában voltunk ; nem is mertem volna ott rosszul viselni magamat, annyi tömé «lek csönd volt ott. hogy egy kis székrecscsenés úgy hangzott mintha gerenda tört volna ketté. Mindég arra vágytam — bárcsak jönne már valaki hogy ne lennénk ilyen magunk!... El lestem az ablak mellett, egész délután —- nem jött senki. A néni?.. Milyen is volt?!.. Emlékszem a nézésére, csupa jóság volt1 emlékszem szép csendes mozdulataira, olya-* nők voltak, rninb&z elhaló'orgonaszó firfölmu tatás előtt a templomban; emlékszem a kezére karikagyürüs fehér kezére, csak az édes anyám keze tudott engem úgy megcirógatni... És ö rá mégsem emlékszem, csak FAGYLALT, JEGESKÁVÉ, MIGNONOK, DESSERTEK (á Iá Kugler), FINOM SÜTEMÉNYEK, OZSONNAK SÁRKÖZI JÓZSEF cukrászatában Szatmár, Hazincy-u. Zl
