Északkelet, 1912. május (4. évfolyam, 98–121. szám)

1912-05-06 / 101. szám

Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 2. oldal. is, amely, a kellő fedezet folytán kielégítést' :is nyert. A hitelnek nagyobb mérvű kielégítését szolgáltatták mindenütt azon pénzintézetek, amelyek a fedezetül szolgáló ingatlanok ér­tékét közvetlen tapasztalatból tudják, isme­rik. A földbirtok mellett a folyton fejlődő gyáripar és ezzel karöltve fellendülő kereske­delem is óriási összeget igényel. Ebben az általános fejlődésben a vá­rosok, községek legnagyobb része szintén nem maradhat el. Példaként Szatmárnémeti törvényható­sági joggal bíró sz. kir. várost és egy közeli ugocsamegyei községet, - Halmit hozom fel, amelyek a lefolyt évtizedben jelentékeny mértékben fejlődőtek. Szatmárnémeti lakossága átlagban tiz- Hezerrel, Halmi községé ezerrel gyarapodott, sminthogy Halmi lakossága egytizedét teszi Szatmárnémeti lakosságának, — az emelke­dés egyenlő arányú Szatmárnémeti és Halmi fejlődéséből meglehetős tiszta képet alkothassunk arra -nézve, hogy fejlődésünkkel mily mértékben "emelkedett hitelképességük és egyszersmind hiteligényük. Halmiban 1000 lakos részére, — Szat­márnémetiben pedig 10000 lakos részére kel­lett megfelelő számú lakházakat építeni. Ez a költség ide számítva a külsősé­gektől belsőségekké átalakult területek érték- emelkedését, — Halmiban legalább félmillió Szatmárnémetiben pedig legalább 8 millió korona. Ugyanennyivel emelkedett tehát a hitel- fedezet. Minthogy pedig ezen emelkédés lég- nagyobb részében hitel igénybe vételével /történt, nagyon természetes, hogy ezekre, mini birtokfedezetekre milliók hiteleztették. Azonban még ezzel nincs kimerítve a közvagyon értékének emelkedése, mert a városok községek fejlődésével, miként a fák gyökereinek, ágainak terjedésével a fák tör­zsei és ágai is izmosodnak, ép úgy a váro­sok, községek belső részein levő telkek, fiá­nak értéke természetszerűleg fokozatosan e- ímelkedik, s így az értékemelkedés kiszámít­hatatlan. S mindez az emelkedett érték, mint újabb és reális hitelfedezet, nyomul előtér­be a közgazdasági életben s igényli az általa szolgáltatott fedezetnek megfelelő hi­telezést, minek a pénzigézetek eleget is tesznek. \ Ha már most figyelembe vesszük azt, ,hogy országszerte részben kisebb, részben hagyobb arányú emelkedések történtek az egyes városok- és községekben, — csak ter­mészetes, ha a hitelfedezet ily mértékű emel kedése mellett a 10 év előtti hitelezés év­iről-év re megfelelő arányban emelkedett. Ily körülmények között önkénytelenül e- lőtérbe tolul a kérdés, hogy a meggyara­podott közvagyon legreálisabb hitelfedezet mellettn yújtott hitelkielégités ellenében hon­nan merítik az osztrák-magyar bank és a vele egy gyékényen áruló budapesti nagy bankok azt a legalább is könnyelmű vá­dat, hogy a vidéki pénzintézetek könnyel­műen hiteleztek? És mi alapon tagadjak meg a további hitelezést közvetlen a vidéki pénz intézetekkel és közvetve a nagyközönséggel szemben ? i Ez a vád, az előadottakból láthatólag, tarthatatlan. Ennek a vádnak a hangoz­tatásával és a hite! hosszabb ideig tartó, indokolhatlan megvonásával mintegy gyám­ság alá akarják helyezni a vidéki pénzin­tézeteket, mintha azok képtelenek volnának á hiteligényekkel szembeni fedezetek megbi- rálására. Pedig nem hallunk arról, hogy a vidéki pénzintézeteknél akár az osztrák-ma­gyar banknak, akár valamelyik fővárosi na­gyobb banknak pénzé veszett volna el. A fentiekben foglaltakkal felhívni kíván­tam a vidéki és elsősorban a szatmári pénzintézetek figyelmét arra, hogy a vál­ságos helyzetben az osztrák-magyar banknak közgazdaságunkat végtelenül károsító ma-, gatartása ellen egyesülve állást foglaljanak & indokoltan kimutassák az ellenük emelt 'könnyelmű vád tarthatatlanságát s ezzel a •hite! megvonást és annak folyton fokozódó káros következményeit mielőbb megszüntet­hessék. E cél elérése a bankoknak fontos, a közgazdaságnak azonban életérdeke. Halmi. 1912. május hó. VARGA GYULA. Legjobb ismeretterjesztő az »ÉSZAK KELET« független politikai napilap. FOGAK, fogsorok, aranykoronák, csapos fogak, ame­rikai hídmunkák, melyek rágásra azonnal alkalmasak, a legjutányosabb árban, jót­állás mellett készülnek Dávid Ödön, fogászati műtermében, Szatmár Lévay-báz, Törvényszékkel szembe. HaaammmmamKmmmtmmmmmeimmmmmm—mmmmammmm m ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikke beszerezne. vagy a gazdásági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bi zalomnial: Poszttól! Hóndor gazd. szakirodájához Szatmár, Kazinczy*. ( Nem csoda tehát, hogy mikor aztán a tiszaparti egyszerű hajlékba visszakerülj sehogysem találta magát. Unatkozott. Elha­nyagolta dolgait, férjét, gyermekeit. Meg volt már mérgezve a családi bol­dogság. Sokat panaszkodott, hogy városon sem­mi sem úgy van mint Itt. Ott az embereik élveznék, szórakoznak. Itt meg megöli az unalom. Ott élnek, itt pedig örökös robotra lassú halálra vannak kárhoztatva. Majd a- jtért panaszkodott, mert ruhája nincs. Ami van az csak cafrang. Városon a viselő i^ sokkal különb, mint az övé az ünneplő. É$ így tovább. S mikor férje ezért szelíden fi- tgyelmetette, hogy ezelőtt ilyen is jó volt;, még ilyen se volt, — felcsattant. Sirt naphosszat. A vége az lett, hogy ott hagyta az urát, kisleányát. Egy éjszaka elszökött. Hírt se I hallottak többet felőle. Talán cselédnek ment. Sokat mondta:! varoson ,a cserédnek is jobb dolga van, mint I neki. Szebb ruhákban jár. c A malom pedig ott a vízre hajló füzes I mellett járt tovább, őrölte a búzát, gabonát | S mig ez vígan csattogott s> ropogtatta a | piros szemeket, gazdája búsan pipázgatott | a malom alatt. Egyetlen reménye, szeme fénye leányká f* ja volt. Napsütéstől fúvószellőtől is óvtaj A csapásból azonban még nem volt e- lég. Kisleánya a partról a malomba veze­tő pallóról a vizbe esett, belefúlt. A sze­rencsétlen embernek még az sem adatott meg, hogy gyermekét saját karja iközt lás­sa meghalni. Még az sem, hogy homlokára nyomja búcsúcsókját. A csapásoktól meglátogatott férfi ivás- nak adta magát. Lassan, lassan elúszott ami­je volt. Földecskéje, malma mii d. Odahagyta a falut, melyben oly kevés boldogságban volt része. Nem volt többé ott mit keresnie, hisz úgyis minden csak reményének romjai­ra emlékeztette. Nyakába vette a világot. És járja, ró­ja az országútakat szakadatlan. Tizennégy! hosszú év óta folyvást. Mig egyszer, táláig egy bokor aljában találnak egy romot, amely valamikor emberi alakot viselt. De lelke már akkor az örök hazában lesz. S talán a kálváriát — mint itt lenn —- ott is járja majd. Ez volt a mese amit elmondött. Mi-* kor bevégezte, száraz csontos öklével két nehéz könnycseppet törölt le barázdás ar­cáról. Beíon-kut szerezhetők be. áteresz, hidcsövek, továbbá vályúk és víz­tartó medencékvalódi jó minőségben és csinos kivitelben Szatmáron csakis :: Beton-gyár: az országos vásártérrel szemben. Kosa Bertalannál Telefon szám: 55 KRISTÁLY fiC gozmosogyar és ::-intézet. üzlet: Kazinczy-utca II. SZAXIVIARj Gyártelep: Kölcsey-utca 8.

Next

/
Thumbnails
Contents