Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-05 / 78. szám
Szatmárnémeti, 1912. április 5 Percek IV. évfolyam. 78. szám. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. _________Egy szám ára: 4 fillér.__ Nagypénteki gondolatok. (V.) A kereszténység életében a nagy-1 péntek szomorít emlékeket elevenít fel: A Messiás, az Isten fia, az emberiség legnagyobb pl tevője a Krisztus a megváltó, e napon teszi tíetett meg! A Krisztus, a megváltó, a legnagyobb (törvényalkotó megteszittetése azonban egyszersmind egy jobb jövő Záloga, reménye is volt, mert hiszen ő halálával csak arra tanított mindenkit, hogy nmcs miért félni a haláltól, psak tanításait testesítette meg, az ő halálában tanításai mintegy alakot öltöttek. A megváltó halálával csak befejezte az emberiség megváltása céljából megindított hatalmas, nagy munkáját. A Krisztus halála nem is elszomorító, mert jött titánná a Húsvét, a feltámadás imagasztos ünnepet, amikor Krisztus lerázta magártól a halál bilincseit, úrrá lett a testet megölő balál felett s megtanította az ern beríséget arra, hogy a halál csak a fizikai Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti ___Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. tes tet öli meg; s jön a halál után a feW támadás, a mikor is mindnyájan az öröl$ élet tulajdonosai leszünk. Krisztus halála és feltámadása egy jobb jövő reménysége, hite, megerősítése a túlvilágba vetett reménységnek megkönnyítése az eivá'ásnak, a halálnak. 1 26 De vájjon a politikai életünk nagypéntekjei is ilyen reménységteljes, ilyen vigasztalók-e? Vájjon a politikai életünk nagypéntekjei is csak egy jobb jövő záloga, reménysége? ! Nem. Politikai életünk nagypéntekjei a szó legszorosabb értelmében gyászos nagypéntekek. Mikor fog a magyar már magába szál- lani, miikor, fog szakítania folytonos lemondás politikájával, mikor fog már a magyar kezet lógni a magyarral, hogy felvegye a küzdelmet a külső és belső ellenség ellen, mikor fogja már a magyar belátni azt, hogy nem a nemzet van a Császárért, haji nem a császár van a nemzetért, mikor iog-1 Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjulányosabb árért közöltéinek. ja már a magyar érezni, hogy e hazának, mint közös anyának, minden gyermeke egyen lő, mikor fogja már érezni, hogy a hazának; minden gyermeke testvér, mikor fogja már átérezni az adott s^ó szentségét, mikor fogta már a magyar belátni azt, hogy szakítani kell már végre vaiahára a folytonost íeikínálkozás politikájával ?! Mikor fog végre vaiahára a magyar tudatára ébredni annak, hogy igazán boldogok, és igazán nagyok csak szabad hazánkban lehetünk,' de ott is csak akkor, ha szabad hazánk minden polgára egyenlő!? A jelen sivár, komor__ A kétféjiü sas már-már legyőzi a nép Túrul madarát. A küzdelem folyik. Arról van sző, hogy a nagypénteki sir örök álmot rejtő sír lesz-e, vagy pedig !esz-e leitámadás?! Arról van szó, hogy vájjon túd-e a magyar győzedelmeskedni a halál, a nagypénteki sír felett, !etúdja-e rázni a sír, a halál bilincseit? Arról van szó, hogy a nagypéntek útán 1 esz- e leitámadás! ? * *■ Barabhás. Irta és felolvasta a reí. főgimnázium »Konfirmált Ifjak Egyesületéinek március havi Ülésén: SZABADOS ÁRPÁD. (Folytatás.) Az elutasított gonosztevő kezeit égő homlokára tapasztva, tántorogva ment ki a házból. Meg-megbotolva egy kiálló kőben, haladt szinte öntutíatlanui a városon keresztül a Golgotha hegye felé. Egyszer kétségbeesve, majd efkeseredfett haraggal gon- j dőlt a sok régi jó barátra, kik minid egymás ; után, sorban elutasították őt. — És még a vén, hűséges Akház is, \ jajdult fel a megtört férfiú, ^lobogó, va- : dúl ziháló szivére szólítva két kezét, hogy : ki ne szökjék kebléből a nagy felindulástól, j Majd a nszáretire terelődtek kuszáit j gondolatai. Három nap óta majldViem min- j dig a gaiüei próféta forgott agyában. Foly- | tón a megostorozott, töviskoronás Jézus vé j- rjes arca lebegett szemei előtt, aki oly nemes : nemes megnyugvással, szótlanul tűrte a po- j rosziók kínzását, a nép gunykiáltásajt, a rettenetes megaláztatást s aki oly nagyon szenvedhetett a kersztfán a két gonosztévő között, mig alatta tombolt s átkozta őt az a nép, amelynek megszabadításáért világra jött, élt, t anitott, szenvedett és meghalt. S mindez miért? így volt ez már elhatározva ott fent? Hiszen ő nem volt bűnös, nem volt rabió, avagy tolvaj, nem csalta embertársait, nem tett semmi rosszat, csak jóra és nemesre tanította a népet. Mig ő, Ba- rabbás, ki annyi gaztettet vitt véghez, anyagi védtelen embert fosztott ki, ölt meg, szabad. Szabad, akárhová mehet, övé az élet, 'az egész világ s mindez azért, mert a zsidók egyjá rtatlan embert, egy Istent áldoztak fel érte, feszítettek meg. Jézus halt meg érte kínos halállal. Kinek kellett vo)na meghalni? Neki, vagy az ártatlan názáretinek? — Nekem, óh, nekem 1 — nyögte a gonosztevő és végtelen elkeseieiésében hangosan félordított, mint egy gazdátlan eb, melyet íkővel (dobnak jmeg. Hirtelen [összerezzent. Rémképeket látott. Hideg borzongás futott végig tagjain. Egyre nagyobb remegés, féle- ] Sem vett rajta erőt. Dideregve húzta össze kaftánját. Körülnézett. Már a hegy aljában volt. Fent a tetőn sötétlett a három keresztfa. Középen az Ur keresztje s tőle obbra-balra a két gonosztevőé, melyeken még rajta voltak az immár kihűlt és oszlásnak indult tetemek. De a középső üres volt. — Már elvitték, eltemették, de hova? mormogá Barabbás magában s reszkető tagjaival inkább felcsúszott, mjnt ment a | meredek lejtőn. Az Idvezitő keresztfája alatt leroskadt. — Óh, Uram, te galilei, de nagyon megbüntettél vétkeimért! Szenvedek, nagyon szenvedek, jobban, mint Jób, mert nekem belül fáj, úgy fáj, úgy marcangolja valami a szívemet. Kiűidöztek, elhajtottak, mint valami veszett kutyát. Összetörtem, szenvedtem, megalázom magam előtted, Krisztus! Óh, igazad volt, uram, mikor ajkadról elszál- lott az ige, hogy Te és az Atya egyek vagytok! Oh, vajha tudna egy ember igy ember így büntetni, jiiyen .felki fájdalommal ínegvemi MinÉnoop friss mimmel “ iIÄstian BK£
