Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-19 / 88. szám
IV. évfolyam. 88. szám. Szatmárnémeti, 1912. április 19. Péntek. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. 3S 4n-é j Előfizetési árak: | Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Egy szám ára: 4 fiIIér. ______ fr S zerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivaialba küldendők Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér, j_____Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. j Hirdetések a legjutányosabb árért közölteínejc. „Neh éz idők“ Ha a mi vidékünket csak a térképről -■ ismerik, úgy angol szokás szerint — azt mondják: boldog, áldott, sík, búzatermő víy dék, melynek párja szép Magyarországom® nincs. Van ugyanis búzatermő tábláin kivid; sok folyó vize, termő rétje, legelője és még' mi sok mindene, a mi ember és állat táp~ léitatására gazdagon kínálkozik. Valóban szép vidék ez az «Erdőhát», de már erdőnél-1 kuli; szép teresek rétjei; ugar kénytelen legelői, mely még fű nem terem a tavaszi gyenge hagymánál egyébb, van sok folyó, vize, mely igen alkalmas a legelő jószágának is hogyha legalább a szegény állat éhezik, inni valója csak akad a kiszáradni induló posványokban, kiapadt patakokban, Hogy csak a folyóirat említsem, itt keríti be a megyét északi-J és nyugatró! a szőke Tisza, délről a rakoncátlan Számos, közepén szeli a Túr, gyakori kiáradásaival, sűrű árvizeivel és ráknélküliségével, mert sajna! ez a mi nagy nevezetességünk, á, rák is kiveszett már, halunk is van bőven, de csak kánikula végén, mert akkor a kiapadi folyókban kézzel is fogdák a büzö$ halat, de máskor a nagy, hozzáférhetetlen vízből halászni, de még horgászni sem lehet. Itt kecmereg a Kraszna is, valamikor láp folyó volt a csikóknak, vadszámyasok nak tanyája, itt fogták a tüzes vérü embe rck gyógyítására a piócát is, de ma már a kultúra a lápit termő vidékké változtatta a Krasznából pedig csatorna folyócskát csinált. Volna tehát mindenünk csak kenyerünki nincs, állattenyésztésünk alább szállót, de valljon miért, épen ez az a mivel most foglalkozni akarok. Nehéz időnk volt a múlt évben. Az 1910-ik év őszén az elvetett búza és gabo-'i na magot megsemmisítette az egér, a meg- < maradt búza és gabona szálakat tönkretett te a késői hó és fagy. Alig adott a búza) és gabona 1 ,2 magot, sok helyütt még' az elvetett magot sem adta meg a fold. 1911 -ík év tavasza egészen száraz és eső- riéHcüli volt, a tavaszi vetések igy nem síz kerültek. Ugaron, réten, legelőn nem volt fű, kiaszott minden, a szegény jószág az- éhség mián majd elveszett. Hozzájárult af | ^szarvasmarhák nagymérvű száj és körömfájása, melyben az igavonó és tenyésztésre. tartott állatok igen-igen sokat szenvedtek] értékükben veszítetek. Nem volt vásár sem, inért vagy itt, vagy amott ütött ki a szarvas- marha betegség, mely miatt szarvasmarhát vásárra hajtani nem lehetett Közgazdaságilag borzasztót szenvedett vidékünk. , Most új tavasz kezdetén vagyunk, de Imit várhatunk? A szántóvető az el 1 apadt. földeket nem tudja idején megszántani, elvetni a hónapok óta rendkívüli csapadék és gyakori árvizek miatt. Az őszi búza és gabo na vetések, a melyek pedig olyan szépöt kezdtek fejlődni résében árviz alatt vannak másrészben a sok eső, hó miatt kisárgul-, nak. Jó tavaszi vetésre már alig van kilátás,- az őszi vetés is nagy veszedelemben van. Ily aggodalmakkal megyünk ez évi aratás elé, folyton azt sóhajtva, nehéz időztünk, mi 1 ►sz vetünk?! Mikor jön el a Túr Szabályozás nagy és fontos munkája, mely biztosi ma a gyakori árviz veszedelmétől?! -Mikor lesz már járható utunk, mely a forgalmat lehetővé teszi?! S mind e kérdése imre semmi biztos leidet. A nép busul és aggódik, mert termés kilátásai a tehető legrosszabbak. Hozzájárul e csapáshoz a bankok krízise. Nincs pénz, mert bedugultak a bankok csatornái. A nagy bankok nem adnak ETELKA. , ; s Irta: György Sándor. (Folytatás.) A zokogást még hallottam. A patak az erdő, a kövek mind Zokogtak! Két. kis cipőnyomba lassan szivárgott a sárga, a- yyagos lé... Lehajoltam és megcsókoltam ai | Iában yomát. * Letörtem egy husángot a bükkfáról és j arra támaszkodtam. A fejem, a lelkem mind nehéz volt. Egy béka vonszolta elő a bokor alól félig megdermett testét. Megállóit előttem és kíváncsian nézett a szemembe. Mintha vádolt volna, mintha belátott volna a lel-, kembe s örült volna a fájdalmamnak. Felemeltem vele a husángot és szétütöttem vele a fejét! Hangosat kiáltott s lábai remegni kezd tek. Remegésükben is mintha fenyegették volna. Rettenetes önvád kezdett marcangol-4, ni. Hát bántott negenr ez a nyomorult ál Jat? Utamat állotta talán? Nem!... Még egyet mozdult, a fejét még egyszer felém fordította, aztán kimúlt. Úgy indultam hazafelé, mint egy gyil-V kos; mint aki ártatlant ölt még. Vissza for-' dúltam, vissza néztem. Jó messzire voltam már, de még mindig láttam a hullát, még mindig hallottam az utolsó sikoltását. Összerezzentem, amint egy havasi szaj-f kő hangos rikácsolással átrebbent egy má-: sik tára. Etelka jutott az eszembe. Vájjon nem zuztam-e szét az ö lelkét is? Lesz-e elég ereje beletörődni a sorsába? El ted-ej felejteni egyhamar? Esti hat óra volt, amikor haza érkeztem. Ilyenkor szoktunk ketten sétálni Etel-# kával. Csak úgy szokásból elmentem az á- kácok alá és vártam. Vártam, mint eddig, mindennap. Hátha kijön ma is? Hátha nem Sag5SBSE51BEB355BS Sárközi József is tudja, hogy én miért nem válaszoltam a kérdéseire? Persze hogy nem tudja! Honnan is tudná egy ilyen bakiis! Különben is hányszor elmondta éppen itt a harsak és akácok alatt, hogy ő nélkülem élni nem tudna !? Ilyen és ehez hasonló kérdésekkel és feleletekkel biztattam magamat hét óráig. Nem jött. Percről-percre türelmetlenebb lettem. — Eh, mit várom már, nincs nekünk semmi közünk egymáshoz ezután gondoltam magamban és hazafelé indultam. A fele útnál visszafordultam. Még egyszer, utoljára elmegyek a kapu ok előtt hadd lass? hogy; nem szakad* meg a szívem azért mert nem jött ki az 'akácok alá sétálni. Dacosan felemelt fejjel érkeztem a házuk elé. A kapujok előtt a kapu sarkánál megállottám. Halgaíóztam. Lépések zaja hallatszott vidám nevetés csendült fel a kapun belül. A lépések mind közelebbről halatszot I2S2SSB Baziotzf-ii. (Zárdáynl szemben.)
