Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-14 / 84. szám
fV. évfolyam. 84. szám. Szatmárnémeti, 1912. április 14. Vasárnap. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Vl.-varTElöfizetési árak: ~1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindeiineinü dijak a kiadóhivatalba küldendők ben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti j Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér.__________! Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. ; Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Dekadens politika. Valamikor reges régen Deák Ferenc irt egy hatalmas vezércikket, a mely feltétlen közelebb vitte a nemzetet jogai érvényesítéséhez. Becsben ugyanis mindig az volt a fö- törekvés, hogy a mi jogainkat elhomályosítsak, hogy aztán annál könnyebben megtagadhassák. Deák Ferenc ez ellen a törekvés ellen szállott síkra és irta meg ama híres húsvéti cikkét, amelyben a magyar közjogot tiszta világításba állította be s a mely cikk mindenesetre mintegy előhírnöke volt a nem- Ej 2fet és korona megértésének, a 67-iki ki-' egyezésnek. Ma ismét feltűnt Becsben az a törekvés, hogy a magyar közjogot elhomályosítsák, sőt felelős magyar miniszter fogalmazta azt az írást, melyik királyi kézirattal akarja magyarázni a törvényt. Ma annyira kiterjesztetett már a közjogi érzék, hogy egyetemi tanár büntetlenül kérdezheti, hogy igaza van a magyar királynak akkor, amikor a nemzet jogainak törvényes elismerését királyi kézirattal akadályozza meg. És ugyan hol vannak a magyar közjogot védő újságcikkek? Hol vannak a Deák Ferencek ? v Amióta nincsenek nemzeti királyaink, egész politikai életünk egy végtelen politikai gőzben kering. Ezért évtizedek múltán is lényegében ugyanaz a helyzet áll előttünk. Küzdeni kell közjogunkért. A régi harc tehát meg-meg újul, de fájdalom, régi erőnk, energiánk, közjogi s nemzeti érzésünk nagyon megfogyott. A 48-as időkben nehány ujságinó irta a kevés példányban megjelenő hírlapokat. De akkor a betűnek szárnya kelt. Ma már millió példányban jelennek meg a hírlapok. De ma már a sajtó nem vezeti/ csak követí a politikát. Ma már a publicista nem tör uj utakat gondolataival. A legtöbb cikk csak utána kullog a politikusoknak, akiknek beszédeit, cselekedeteit, nem az igazság mértékével, hanem pártállása szerint bírálja meg. Képviselők, államtitkárok, miniszterek a dolog természeténél fogva csak addig ragaszkodnak bizonyos nemzeti jogokhoz, míg ázzál népszerűséget szerezhetnek. De minden politikus lerázza elveit, meggyőződését, ha azok valamely magas állásba jútás akadályául szolgálnak. Nehány esztendő alatt előttünk vedlett ét Magyarország politikai világa. Az em-j berek egyik napról a másikra lettek 67-es- ből 48-asokká és viszont. Ma hirdettek mindenféle eszmét, holnap feladták mindannyit. Parlamentben, szónoki emelvényen és újságokban magyar nyelven hízelegnek a magyarság ellenségeinek s a magyar közjoghiteles magyarázatát Becsből kapjuk. Az ősi magyar juss forrása a királyi kegy lett. Ha ez a nemzetietlen, déaodens irány tovább tart, szét fognak bennünket szórni a világban. Szétforgáesolódik minden erőnk és el fog következni az állami dekompozicio gyászos korszaka. 9? RÉGI CSALLÓKÖZI URAKRÓL. Múlik az idő . Pusztulunk lassan egiysze csak már hírmondó sem marad belő lünk. Lejártuk magunkat. — jobb ha félreállunk. Micsoda más élet volt itt a negyvenes években. Híres jó gazdák voltak Szászon Bacsák Miklós — meg László. Az öreg Miklós bácsi típusa volt a régi tekintetes urnák. Nem jártak ők akkor tengeri fürdőbe, még csak Abbáziába sem. kánikula idején. Ilyenkor otthon a gazdának a helye. Ha valakinek a doktor javalta, hát nagynehezen elhatározta magát és elment Bazinba: vagy már nagyon hasogatta jla lábukszárát ja szá razfújás, hát — Isten neki, — Pöstyénbe. De ezt már csak akkor próbáltak, mikor már semmiféle kenccs nem használt, Ott az tán első dolog volt egy tisztességes tarok- partiet összehozni. Előkerültek a címeres táj tékpipák, igy hát valahogyan csak elviselték a kúrát, ha már épen muszáj. Csakj az az átkozott tót bor lett volna egy kicsit külőmb. László szenvedélyes vadász is volt. Azi igaz, hogy keserve se lehetett ideálisabb va-’ dészterületet találni, mint a kis Duna mente voll. Zsombékos .sáros területein ezer-; Sfcámra tanyázott a vad kacsa a hosszu- cf&rü vizisnepf, a jajgató bibic, a gém, a polinc, a daru, ez a búr(hangu óvatos madár, amit csak nagyritkán sikerült lesből is lelőni, ősszel a sok vadludtót vott hangos a levegő. Alkonyaikor amikor meg- eelvenedett az élet a zsombékban, nagy hangú sípolással húzott a polinc, az örökké jajgató bibic, a fütyülő snepf, egyik víztől a másikig. Ilyenkor azután szólt a puska. Szigora hideg 'teleken, mikor a Duna befagyott, még a farkas is lelátogatott a Kárpátokból. Az volt még csak az igazi. Ha eljött a tél, — ami' erői a mai falusi urak nagy része már, ha csak teheti, a városba h uzódik, — akkor volt ám csak víg élet. Vígan csilingelt be a sok szán a Bagolyvár udvarára, mint ahogyan tréfásan nevezték Bacsák Lacinak Matyás-korabeli kúriáját, — mert kétjsjzép kisasszonya is volt a Bagolyvárnak. Úgyszólván mindennapos vendége volt a szászt kúriának a két Benyovszky fiú. Viktor és László, akinek Léghről igazán csak egy ugrás volt átrándulni. Sokszor megfordult o ttan Udvamoky Béla is, a gombai földesur tia is. Öreg urak mesélik, hogy Benyovszky Laci és Udvarnoky Béla vetély- társak voltak. Mink a kettőnek Ilkáért dobbant meg a szive. A két rivális merő' ellentéte volt egymásnak. Lad csendes, ábrándos természetű, szelid, mint egy leány, mig Udvamoky Béla, az egykori sneidig gárdista, hódító külsejű, erő, hogy egy bikát agyon tudott volna az öklével ütni, modorán pedig meglátszott, hogy az udvar levegőjében forgott. A leány talán inkább Udvarnoky felé húzott, de a szülőknek jobban tetszett volna Benyovszky Laci, mert Udvarnokyról, a Mindennap friss silteménygk padlón ahar járni! Sárközi József cukrászatában SÄä [IM S7DI taaSi íMe Padló fénymázt és egyéb festék árut Vámos festék üzletében (Rákóczy-utca Törvényszékkel szemben) szerezze be. Hol azt a legjobb, minőségben és legjutányösabban kapja meg
