Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-12 / 82. szám
!V. évfolyam. 82. szám. Szatmáriamét!, ’ ?v?12 április 12. Péntek északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Eiöiizetési didk: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. ____ Egy szám ára:4 fillér. O/.E1 i\c Sz/iOo1 \ji»i Vviicií Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindéi.nemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilítér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közültetnek. Hipcrlojms. A hatalmon lévőknek nagyon fáj a király fe,e. A király kifejezett egy óhajtást s rögtön megvalósult a költői mondás: A ki rály szólt; a kamaiás futott. Fejvesztettség szaladgálás, lárma, jajveszéklés. Mi ez, az istenért? Meg kell folytani minden törekvést: el kell nyomni minden hangot. Ezt úgy nevezik kormány nyelven és speciálisan Tisza István nyelvén, hogy tő! kell világosítani a nemzetet. A felvilágosítás 1 ényege abban merül ki, hogy el kel venni az országtól az elientállás- ra alkalmas eszkösökeí. A szabadságai téz- mények (veszedelmesekké (válnak, inert p har j coló ellenzék visszaélt azokkal s a törvényt I vagyis a házszabályokat a maga céljai szerint használta föl, hogy az ország népeit jogaihoz juttassa. Le a házszabályokkal! Ez a Kiáltás hangzik ki a geszti kappan krá- kogásából. Egészen uj motívumok keveredtek bele 'a népellenes harcokba. Olyan motívumok, j amelyek eddig ismeretlenek voltak. A lo- | jalitás ugyan eddig is motívum volt, sőt a kormányeselekedJeknek minden rugója ez v ^volt. De most a lojalitás megerősítése szűk- ä síg vol egy p adag porció indiszkréció'*'' Ne tess t föltételezni, hogy csak véletlen elszólás volt a király lemondására vonatkozó allució. Nagyon jól ki volt az számítva Jj A magyar népnek királyhiüiségére volt az alapítva. Számítottak rá, hogy a királyhoz ragaszkodó magyar nép megijed ettől a fenyegetéstől s a közvélemény egyszerre meg válltozva azok ellen fordul, akik eddig a népjogökért szálltak síkra. Ez volt a szándék és a terv. ^em j sikerült és a jövőben nem fog sikerülni, e Mert nem veszik tekintetbe e taktika köve- j tésében a másik tényezőt. A király ugyanig i artikuláltan fejezte ki óhajtásait. De a nemzet a nép, a maga, milliónyi tömegében, inartikuláltan tudó csak kifejezni magát. Világos kifejezésre csak ott jut, ahol megértik azokat és tolmácsolják. De ezt már nem vesziu figyelembe. A nép feje nem fáj a hatalmon lévőknek, csak a király teje és ezt a fejfájást a maguk javára busásan gyiümölcsöztetni akarják. A nép segítsen magán, ahogyan tud. A nép Andije a terheket, hordja az igát; teljesit- e a rá kiméri kötelességeket; azután en-^s</i, t gede, hogy intézkedjenek vele tetszés szerint s ne hangoztasson jogokat. A magyar nép mindig lojális volt, de ezzel a lojalitással sem lehet visszaéni. Nevezetesen pedig abban az értelemben, hogy a nép óhajait egyáltaiáűan nem veszik figyelembe, sőt azokkal szemben megvetést tanúsítanak. ■Ui 1848. Szentgyörgyhó II. 1848. márc. 3.-án Pestmegye követte a kerületi ülésében indítványozott V. Ferdinand hoz egy feliratot, melyben elsoroltatnak s elvben határozottan kimondatnak mindazou reformok, melyeket az ország rendei múlha-í ESTE VAN MAR . . HIVATALOS POKRÓCIRÁLY. Este van már, sötét késő este, Fekete fátyollal behúzva az ég... Drága feleségem nem alszol te még? Nyugodj le, pihenj már, édes aranyom, Hallod? az óra tizenkettőt ver. S elfáradt testednek a nyugalom kell! Te ne küzdj, ne fáradj, gyönge a te vállad Az élet súlyának; Keményebb vál tartja helyetted keresztjét A sois viharának... Pihen jmár, nyugodj le! — «Nem lehet, nem lehet!» Az idő későre! «Nekem is küzdő kei!» sz ilt s rámutatott A kicsi bölcsőre. fi .. z z, r" Karácsony Vencel. Ötven esztendővel ezelőtt meg a régi jó, bár csöppet sem szép kuriális Stylus virágzott a hivatalokban. Főjjeilege volt a tátik tetik s minden rendelet így kezdődött: «Meghagyatik...» A bíróságoknál nagyrészt mai napig fenmaradt a tátik tetik, bár enyhült a körmönfont hosszadalmasság, mely valamikor megkövetelte, hogy az Ítélet és indokolás egyetlenegy, néha ivekre terjedő mondatból álljon. Mesterség volt megcsinálni de a megsértése még nagyobb mesterség *>lt. A Stylus kuriálisnak zaonban egy jó oldala volt; nem volt goromba. A tátik tetik nem személyeskedett. Elvette a nyereségé^ a szigornak. A hatvanas évek végén még a minisztériumok a helytartótanács sty'usátan írogattak. Gróf Andrássy Gyula azonban némi ífranciás udvariasságot hozott divatba s a törvényhatóságokhoz intézett rendeletek nem* úgy kezdődtek, hogy «Meghagyatik...» ha-< nem illendő, megszól!itássa 1: «Tekintetes Törvényhatóság!» a végén pedig a miniszter nem hieroglifát vetett oda fekete krétával, mint mostanában hanem kiirta, rendeseu a becsületes nevét, még pedig következendőképen : «— alázatos szolgája: Lónyay Meny hért magyar királyi pénzügyminiszter.» Még a hetvenes években is udvarias hangon fogalmazták a kormányiende'eteket. A bzliiigy miniszternek' a budapesti államrendőrség fő kapitányához intézett rendeletéi «Nagyságos Főkapitány Ur!» megszóllitással kezdődtek. De már a nyolcvanas években a tátik telik helyébe, mely az osztrák minisztériumok prakszissában mai napig fennmaiadt, a személyeskedő »én« lépett s észrnevétlen olyan pokróchnaguvá vált a hivatalos iiály, hogy aki ehez szokva nincs, visszataszítónak találja . Egymásnak a miniszterek io:más leveleket imák, kivül-belüi agyoncimezve egymást s udvarias formába öntve még a gorombaságot is; de hatóságokhoz, közegekhez Htadtmai friss sfitemipii Sárközi Józs: cukrászatában KB-11.21. szemben.) Rávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk : iS®?!§cő kávékereskedőnél Szátmár, Kazinczy-u 16. sz „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg 4.40 korona villany erővel pörkölve.
