Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)

1912-04-04 / 77. szám

í

!V. évfolyam. 77. szám.

Szatmárnémeti. 1912 április 4.

Csütörtökészakkelet

FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP.

I

Előfizetési árak:

I Helyben : Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K.

I __ Egy szám ára : 4 fillér._________

Sz

erkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284.

Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabh árért közöltéinek.

HapnÉ sátánja.

Megint vér folyt és megint egy jóravaló, vagy mondjuk jobb sorsra érdemes vált meg az élettől a kártya miatt. Hogy ennek az egy embernek mennyi pénze úszott el a kártyán, bizonyítják az alábbi számszerinti adatok: biztos jövedelme évenként 32.000 korona volt. Különböző elmeken több kibocsátás alkalmával külön jövedelmei is voltak. Ezenkívül egyes kaszinókban, ahol játszanak és hiteleznek (de csak nagypénzü embereknek) több mint százezer korona adósságot csinált. S a magán vagyona, amely szintén tekintélyes összégre rúgott, szintén el úszott annyira, hogy odahaza, jóllehet gyermekei nem voltak, csak felesége, az utóbbi időben már semmi pénz nem vfrlt.

Micsoda sátán lakozhatik a kártyában, hogy ennyi pénzt emészt föl egy ember zse béből I Mekkora (átok üekszi jneg; á zöld' Asztalokat, jh*ogy az áldozatok igy húllnak halomra? És ne volna menekülés? Ne volna ,segitség ?

Deprimálva, szinte kétségbeesetten állapítjuk meg, hogy ez idő szerint csakugyan nincs kilátás segítségre.

A hazárdot ugyanis tulajdonképpen a törvény iltja. Jaj annak a kávésnak, vendéglősnek, ahol tiltott kártyázás folyik. A rendőrség irgalmatlanul rajtaüt. A kártyázó kát előállítja; a bankpénzt letoglalja. A játékosokat éppen olyan érzékenyen megbün-; teti, mint azokat, akik helyiségeket bocsátanak rendelkezésükre. Szóval, a törvény szigorú s a rendőrség eléggé buzgón hajtja végre a törvényt.

De ne higyjük, hogy a kaszinók és a társaskörök a kultúra terjesztésének eszme-* jét szolgálják és az az ideáljuk. Pusztán és kizárólagosan a játék kedvéért alakulnak és semmi egyébért. Legíölebb talán azért, hogy vezető-emberek kerüljpn -’ ? kaszinók élére, akik szerepelni akarnak és hogy néhány em-> bér pénzhez jusson.

Minden költséget az úgynevezett pinkapénz fedezi Akkora adó ez, amilyent sem ál-’ lám, sem község nem mer kivetni adózó polgáraira.

Mégsem zúdulnak föl emiatt, mint adókivetés miatt.

Ellenben tönkreteszi a legjóravalóbb íekszisztendákat is. Azokat is, akik nyernek,

' azokat is, akik vesztenek. Mert végeredményben mindenki veszít. Csak a pinka nyer; Ide az nyer és folyton nyer. A pinka a szte- mérmetlen leány szerepét viszi, amely csábit,? hogy tönkretegyen.

A rendőrség pedig egyszerűen tűri és nézi ezt a borzalmas és öldöklő manővert; Valamely kaszinói törvény folytán nem avatkozik bele. Vagy talán azért nem lép közbe, mert nem akar a nagy urak dolgába avatkozni?... A nagyurak sátánja tartja lángpal-jf losát a rendőrség elé Ez a sátán őrzi a maga áldozatait.

De talán mégis — egy esetben — üd- vősebben cselekednék a rendőrség, ha a kaszinói szabályt felrúgná és rátenné a kezét a kaszinói játékosokra is. A törvényt ez esetBarabbás.

Irta és felolvasta a ref. főgimnázium »Konfirmált lf;ak Egyesületé«-nek március havi ülésén: SZABADOS ÁRPÁD.

(Folytatás.)

Az éj már leszáilott a város fölé. Az utcák üresek voltak. Csend volt mindenfelé, csak egy-egy kóbor eb üvöltött fel néha tá~ volróUl siralmasan, íélősen. A fák levelein hűvös esti szél lengedezett át, halk, titoktel- jjes rezgést keltve az alvó levelek között. Csillagos nyári éjjel volt.

Az egyik ház előtt magas termetű férfi (állott. S zikár, erőteljes alakját fekete köpeny boritá, turbánja mélyen le volt huzva homlokára úgy, hogy arcából csak hajlott sasorra és bozontos szakálla látszott ki. Hallgatagon bámult bele a homályba, melyen keresztül sejtelmesen tötétlettek elő a város ódon kőfalai, zeg-zugos utcái. Egy ideig még elmerengett, majd hirtelen megfordult és pár pillanatnyi habozás után belépett az előtte e- melkedő ház alacsony kapuján.

Az egyik ablakon keresztül íénylőigyertyavilágot látott. Arra tartott és gyorsan benyitott a szobába. Bent az asztal mellett egy öreg, hófehér szakállu zsidó ült, előtte biblia, melybői lassan, mormogva imádKo- zott.

A léptek zajára felrezzent. Felállott és reszkető lábakkal a jövevény felé ment, ki némán, 1 ehorgasztott fővel állott az ajtóban.

— ftí1 vagy uram? — kérdé s vizsgálódva nézett reá.

Az lassan feltolta turbánját. Ismerte őt mindenki Jeruzsálemben.

— Szent Jehova, Barabbás a gyilkos! — nyögte az öreg s lerogyott előtte a földre.

> — Te, te, nézd, én szegény, agg ember' vagyok, ne bánts, én én, adok neked pénzt, amim van, mind neked adom... kfe ki-f méld az életemet, nézd egy kis unokám van., atyja, anyja elhalt, én vagyok egyedül minden támasza, oh Jehova, nélkülem mivé lenbe? Óh, uram... örökké hálás leszek..

> Az idegen férfiú keserűen felnevetett.

— Nem hantiak én jó öreg — kelj fel, ne térdelj igy előttem!

Hát mit akarsz? — kérdé remegő» |

....

'h

angon az aggastyán, felállva inogó lábai-? val.-— Mit? Eh, hát meg akarok nálad pihenni... Fáradt vagyok, pihenésre vágyom, készíts jó fekvő helyet, — szólt Barabbás s hangjából a gőg és a fensőség erőitetten hangzott ki.

— Pihenni, nálam, az én házamban és te, uram, de nézd, neked nem aShatok szállást. Te öltél, raboltál, tolvaj vagy, meg leszj fertőzve házam, keress magadnak másutt, hisz annyi más hely van még a városban..* nyögte félénken az öreg zsidó.

— Tehát te sem, igaz, nem ismersz1 még ■ Te csak Barabbást, a szabadón bocsátott fosztogatót, a bűnbe esett, nyomorult embert látod magad előtt.. Igaz., mormogá mintegy magának a vendég, majd hirtelen az' öreghez fordult.

■ — De azt megengedted, hogy egy páé percig itt időzzék nálad. Ne félj, nemsokára elmegyek, hisz annyi más hely van még a városban, — tévé hozzá gúnyos mosollyal.

— Maradj.... ha úgy tetszik uram, de ne sokáig... A szomszédok megtudják..

— Igen, igen a szomszédok, — morSBSBKWPRSaWMEWBEgSE

Mindennap friss sütemények X? cukrászatában SRLä