Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)

1912-04-04 / 77. szám

í !V. évfolyam. 77. szám. Szatmárnémeti. 1912 április 4. Csütörtök­északkelet FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP. I Előfizetési árak: I Helyben : Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. I __ Egy szám ára : 4 fillér._________ Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabh árért közöltéinek. HapnÉ sátánja. Megint vér folyt és megint egy jóravaló, vagy mondjuk jobb sorsra érdemes vált meg az élettől a kártya miatt. Hogy ennek az egy embernek mennyi pénze úszott el a kártyán, bizonyítják az alábbi számszerinti adatok: biztos jövedelme évenként 32.000 korona volt. Különböző elmeken több kibo­csátás alkalmával külön jövedelmei is vol­tak. Ezenkívül egyes kaszinókban, ahol ját­szanak és hiteleznek (de csak nagypénzü em­bereknek) több mint százezer korona adós­ságot csinált. S a magán vagyona, amely szintén tekintélyes összégre rúgott, szintén el úszott annyira, hogy odahaza, jóllehet gyer­mekei nem voltak, csak felesége, az utóbbi időben már semmi pénz nem vfrlt. Micsoda sátán lakozhatik a kártyában, hogy ennyi pénzt emészt föl egy ember zse béből I Mekkora (átok üekszi jneg; á zöld' Asz­talokat, jh*ogy az áldozatok igy húllnak ha­lomra? És ne volna menekülés? Ne volna ,segitség ? Deprimálva, szinte kétségbeesetten álla­pítjuk meg, hogy ez idő szerint csakugyan nincs kilátás segítségre. A hazárdot ugyanis tulajdonképpen a törvény iltja. Jaj annak a kávésnak, ven­déglősnek, ahol tiltott kártyázás folyik. A rendőrség irgalmatlanul rajtaüt. A kártyázó kát előállítja; a bankpénzt letoglalja. A já­tékosokat éppen olyan érzékenyen megbün-; teti, mint azokat, akik helyiségeket bocsáta­nak rendelkezésükre. Szóval, a törvény szi­gorú s a rendőrség eléggé buzgón hajtja végre a törvényt. De ne higyjük, hogy a kaszinók és a társaskörök a kultúra terjesztésének eszme-* jét szolgálják és az az ideáljuk. Pusztán és kizárólagosan a játék kedvéért alakulnak és semmi egyébért. Legíölebb talán azért, hogy vezető-emberek kerüljpn -’ ? kaszinók élére, akik szerepelni akarnak és hogy néhány em-> bér pénzhez jusson. Minden költséget az úgynevezett pinka­pénz fedezi Akkora adó ez, amilyent sem ál-’ lám, sem község nem mer kivetni adózó pol­gáraira. Mégsem zúdulnak föl emiatt, mint adó­kivetés miatt. Ellenben tönkreteszi a legjóravalóbb íekszisztendákat is. Azokat is, akik nyernek, ' azokat is, akik vesztenek. Mert végeredmény­ben mindenki veszít. Csak a pinka nyer; Ide az nyer és folyton nyer. A pinka a szte- mérmetlen leány szerepét viszi, amely csábit,? hogy tönkretegyen. A rendőrség pedig egyszerűen tűri és nézi ezt a borzalmas és öldöklő manővert; Valamely kaszinói törvény folytán nem avat­kozik bele. Vagy talán azért nem lép közbe, mert nem akar a nagy urak dolgába avat­kozni?... A nagyurak sátánja tartja lángpal-jf losát a rendőrség elé Ez a sátán őrzi a maga áldozatait. De talán mégis — egy esetben — üd- vősebben cselekednék a rendőrség, ha a ka­szinói szabályt felrúgná és rátenné a kezét a kaszinói játékosokra is. A törvényt ez eset­Barabbás. Irta és felolvasta a ref. főgimnázium »Kon­firmált lf;ak Egyesületé«-nek március havi ülésén: SZABADOS ÁRPÁD. (Folytatás.) Az éj már leszáilott a város fölé. Az utcák üresek voltak. Csend volt mindenfelé, csak egy-egy kóbor eb üvöltött fel néha tá~ volróUl siralmasan, íélősen. A fák levelein hűvös esti szél lengedezett át, halk, titoktel- jjes rezgést keltve az alvó levelek között. Csillagos nyári éjjel volt. Az egyik ház előtt magas termetű férfi (állott. S zikár, erőteljes alakját fekete köpeny boritá, turbánja mélyen le volt huzva homlo­kára úgy, hogy arcából csak hajlott sasorra és bozontos szakálla látszott ki. Hallgatagon bámult bele a homályba, melyen keresztül sejtelmesen tötétlettek elő a város ódon kő­falai, zeg-zugos utcái. Egy ideig még elme­rengett, majd hirtelen megfordult és pár pil­lanatnyi habozás után belépett az előtte e- melkedő ház alacsony kapuján. Az egyik ablakon keresztül íénylőigyer­tyavilágot látott. Arra tartott és gyorsan be­nyitott a szobába. Bent az asztal mellett egy öreg, hófehér szakállu zsidó ült, előtte biblia, melybői lassan, mormogva imádKo- zott. A léptek zajára felrezzent. Felállott és reszkető lábakkal a jövevény felé ment, ki némán, 1 ehorgasztott fővel állott az ajtóban. — ftí1 vagy uram? — kérdé s vizsgá­lódva nézett reá. Az lassan feltolta turbánját. Ismerte őt mindenki Jeruzsálemben. — Szent Jehova, Barabbás a gyilkos! — nyögte az öreg s lerogyott előtte a földre. > — Te, te, nézd, én szegény, agg ember' vagyok, ne bánts, én én, adok neked pénzt, amim van, mind neked adom... kfe ki-f méld az életemet, nézd egy kis unokám van., atyja, anyja elhalt, én vagyok egyedül min­den támasza, oh Jehova, nélkülem mivé len­be? Óh, uram... örökké hálás leszek.. > Az idegen férfiú keserűen felnevetett. — Nem hantiak én jó öreg — kelj fel, ne térdelj igy előttem! Hát mit akarsz? — kérdé remegő» | .... 'h angon az aggastyán, felállva inogó lábai-? val.-— Mit? Eh, hát meg akarok nálad pi­henni... Fáradt vagyok, pihenésre vágyom, készíts jó fekvő helyet, — szólt Barabbás s hangjából a gőg és a fensőség erőitetten hangzott ki. — Pihenni, nálam, az én házamban és te, uram, de nézd, neked nem aShatok szál­lást. Te öltél, raboltál, tolvaj vagy, meg leszj fertőzve házam, keress magadnak másutt, hisz annyi más hely van még a városban..* nyögte félénken az öreg zsidó. — Tehát te sem, igaz, nem ismersz1 még ■ Te csak Barabbást, a szabadón bocsátott fosztogatót, a bűnbe esett, nyomorult em­bert látod magad előtt.. Igaz., mormogá mint­egy magának a vendég, majd hirtelen az' öreghez fordult. ■ — De azt megengedted, hogy egy páé percig itt időzzék nálad. Ne félj, nemsokára elmegyek, hisz annyi más hely van még a városban, — tévé hozzá gúnyos mosollyal. — Maradj.... ha úgy tetszik uram, de ne sokáig... A szomszédok megtudják.. — Igen, igen a szomszédok, — mor­SBSBKWPRSaWMEWBEgSE Mindennap friss sütemények X? cukrászatában SRLä

Next

/
Thumbnails
Contents