Északkelet, 1912. április (4. évfolyam, 75–97. szám)
1912-04-23 / 91. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. ^ w O * ÜllatbepeshedBlmünh osztróh béliói. Az argentiniai húsnak közös vámterületre valób behozatala körül lefolyt múlt évi ádáz fegyvercsörtetés értékes tapasztalatokkal gazdagította a magyar közvéleményt. A közismert önző osztrák kapzsiság, — kormányunk rekom- penzációs követeléseinek visszautasításával, — a kelletténél jobban kimutatta a fogafehérjét s ennek hatása alatt bizonyára meggyőződésévé vált nemcsak az agráriusoknak, hanem közgazdasági életünk többi számottevő tényezőjének is, hogy az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés csak az esetben tartható fenn 1917-ten túl, ha Magyarország törvényben biztosított jogait Ausztria nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is tiszteletben tartani hajlandó. Sajnos e kivánalom minden ellenkező irányú törekvés erőszakos keresztülhajszolása nélküli teljesítésére kevés a biztosítékunk a j Lajtán túl. És ha azt halljuk, hogy a bécsi községtanács minap újra előhurcolta az argentínai husbehozatal eszméjét, amitől oly könnyen lázong a csupán húsra éhes bécsi nép és ez által a mindent kierőszakoló osztrák közvélemény, akkor feltétlenül kívánatos, hogy az önálló közgazdasági berendezkedés esetére szer- i vezkedő intézmények ügyével behatóbban és nagyobb érdeklődéssel foglalkozzunk. A Pozsonymegyei Gazdasági Egyesület által rendezett tavalyi országrészi gazdaértekezleten hangzott el fentvázolt irányban az első figyelemreméltó szó, midőn minden eshetőségre való tekntettel feltétlenül szükségesnek jelezték oly intézmények mielőbbi megalkotását, melyek a gazdasági életnek általában, különösen pedig az állatértékesitésnek és az állatforgalomnak az ausztriai gazdasági élettől való függetlenité- sére vezetnek. Ilyennek jelölvén meg első helyen a 80-as évek folyamán megszűnt pozsonyi hizómarha vásár visszaállítását, melynek előkészítésével az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet bízták meg. A kezdő lépés tehát megtörtént. Azonban mintha a pozsonyi gyűlés óta elaludt volna az egész lelkes mozgalom. Talán a politikai élet ’ mindenhatósága köti le az erőket? Vagy talán j csak madárijesztő volt Bécs számára a terv előtérbe állítása. Nem hisszük, hogy Így volna. Mert a terv elejtése egyértelmű lenne állatkereskedelmünk jövőjéről való gondoskodás elejtésével. Hisz a pár év előtt létesített bécsi állatértékesítő központ óriási erejével lassanként teljesen magához fogja ragadni állatértékesítésünket s ha mindezt tétlenül nézzük, Magyarország szarvas- marha kereskedelme idővel úgyszólván teljesen ki lesz szolgáltatva Bécs önkényének. A gazdaközönség és kormány önként kiad a kezéből egy olyan fegyvert, melynek céltudatos alkalmazása különben óriási hasznot hajtana az országnak. Évszázadokra visszanyúló történeti adatok bizonyítják a magyar szarvasmarha jó hírét s hogy Ausztria céltudatosan folyton arra törekedett, hogy e fontos termelési ág jövedelmezőségét a maga számára biztosítsa. Szabad kereskedésről szóló törvényeinket semmibe sem vették. S gondoskodott róla a bécsi udvari kamara, hogy Magyarországot e gazdag jövedelmi forrástól elüsse. Számtatan nehézségekkel küzködött szarvas- marha kereskedelmünk éveken keresztül, melyet céltudatos politikájával azután lassanként teljesen a bécsi piacra utaltak, hogy a magyar gazdák milyen megelégedésére, azt az állategészségügyi követelések ürügye alatt életbeléptetett méltánytalan rendszabályok alkalmazása kapcsán felhangzott sürü panaszok és egyéb visszaélések fényesen igazolják. Élénk emlékezetében él még a gazdaközönségnek a bécsi bizományosok mindenhatósága. Szövetségben a nagy kereskedőkkel úgyszólván urai voltak a bécsi marhavásárnak. Minden eladandó marha az ő kezükben volt, A mészárosok tőlük függtek és annak a gaz- j dána£, ki elkerülésükkel vitte hizó marháit a bécsi piacra, egyenesen lehetetlenné tették az előnyös üzletkötést. Természetesen a kizsákmányoló politika egyformán sújtotta a tenyésztőket és fogyasztókat egyaránt, ami végül tettre késztette Bécs város hatóságát is. Uj vásár szabályzatot csi- rnált és hatáskörében létesítette a marhavásár- , pénztárt, amely hívatva volt a pénzbeli elszá- Imolást rendezni a vevő és eladó között. ; Hogy mit jelentenek ezek az erélyes intézkedések a bizományosokra nézve, azt a köP zel jövő eseményei megmutatták. Helyzetük lényegesen megnehezedvén, mivel a magyarországi hizlalókkal fennálló szerződésék módot nyújtottak neki arról, hogy székhelyüket Bécs- ből Pozsonyba tegyék át. Pozsony városának és a termelőknek támogatásával 1884. év április 21-ü< napján megnyitották a pozsonyi nemzetközi marhavásárt. Nem lehet célom, hogy a vásár négy évi , fennállásának történetét vázoljam. Elég körültekintően foglalkozott már e tárgygyal ä pozsonyi kereskedelmi és iparkamarának annak idején kereskedelmi kormány elé terjesztett véleményes jelentése, melyből kétséget kizárólag megállapítható, hogy a vásár minden tekintetben életképesnek látszott. És ha lett volna erőnk és kitartásunk az időközben felmerülő töméntelen i nehézségeknek s az osztrák közgazdasági politika mind megannyi gáncsvetésének leküzdé- ! sére: egyetlen hizó állatvásárunk ma már nem osztrák, hanem magyar területen folyna le. És ha ebből a fontos nemzeti szempontból fogjuk fel a pozsonyi kiviteli hizó állatvásár visszaállítása érdekében megindult mozgalom jelentőségét, akkor minden mellékérdekre való tekintet nélkül, okulva a múlt szomorú tapasztalatain a kormánynak és társadalomnak egyaránt arra kell törekednie, hogy állatkereskedelmünk függetlenítése érdekében a pozsonyi i gazűagyülés határozata testet is öltsön. Felelős szerkesztő: Dr Veréezy Ernő. Laptu'ajdonos: Északkeleti Könyvnyomda Cukorrépa termelő gazdákhoz. Tekintettel arra, hogy a szatmári cukorgyár r. t. részére a répa termelés 1913. évben általánosan kezdetét veendi, felkérem azon föld- birtokos és bérlő urakat, akik 1913. évre a cukorrépa művelésben jártas mezőgazdasági munkásokat (az egész gazdasági évre) szerződtetni kívánnak, hogy szíveskedjenek munkásszükségletüket nálam legkésőbb f. évi május hó végéig levélileg bejelenteni. E nejelenté- sek folytán majd közölni fogom a hozzám beérkezett munkáskinálatot s azon szerződési feltételeket, melyek mellett a munkások szerződ- íethetők. Szatmár-Németi, 1912. április hó. Bartha Kálmán gazdasági tanácsos. fiz „Északkelet“ fiif eilen polit ikai napilap hirdetések közlésére legalkalmasabb.
