Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-23 / 68. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. igy látná.... Elpirult a gondolatára — aztán ismét mosolygott. Megnézte a levelet tőlle jött: Jenő irta. Fel akarta bontani — forgatta, simogatta; de nem bontotta fel. Úgy érezte: gyönyörűség gyötrődni egy kicsit. Majd később. Addig pepiig elgonbolja mi minden is lehet a levélben; édes, szerelmes szavak.... Milyen szép a szeme, a haja, a termete - mennyire szereti a szemét, száját, édes halk hangját — hogy vágyik tuánna, a két fehés kezének simogató melegére; édes kis ajka üdvösséges csókjára .... Aztá n a tervek a jövőre, amit százszor elmondott már de ami azért mégis mindig uj és kedves. Hogy is lesz majd akkor? Már csak egy hónap. Még addig sem kellett volna várni de Jenőnek elintézni valója van; egy kis adósság — s a nénitől nem akarnak elfogadni nemmit. Talán nem is adna?! Na de majd csaz eljön az a boldog nap — aztán meg olyan édes, ez a sejtelmekkel, álmokkal, szerelemmel teli boldog mennyasszonyság. A néni — akinél kegyelem kenyeret eszik — igaz, hogy sokszor megszo tnoritja, de majd vége lesz; egyszer; s rá sem gondol többé a szomorú, keserű ó- rákra. Megtapogatta a levelet. Hány levélpa <pir lehet? Mert ezt tartotta a Jenő szerelme fokmérőjének. Ha keveset irt, bús volt-min- dadig, mig ismét tiz, tizenkét oldalt irt.. De fez a szokottnál is vékonyabb. Egyszerre ny pgtalan lett; talán valami baja van? És felszakitotta a borítékot. Megreszketett az keze s végig futott rajta a hideg; alig *pár sor, nagy kusza betűkkel: Bocsásson meg édes Margit és felejtsen el; nem vagyok ‘többé magához méltó. A körülmények, a szerencsétlen sors, nem tudom, talán csak én magam vagyok az oka. Vétettem s megszenvedek érte. Bocsásson meg és ne Ítéljen el. De ne is szánjon — csak azt ne — ezt nem érdemiem, csak feledést Margit..{ Kétszer is végig olvasta, nem akart hinni a szemeinek. Megdermedve ült egy helyen. Majd hisztérikusan félkacagott.... Lassan jött csak magához. Borzasztónak, rettenetesnek látta a helyzetet. Gondolkozni is alig tudott. Olyan hirtelen jött. Olyan nagyot ütött rajta. Ez reggel történt. Délután meg már mindenki tudta a városban, hogy. Rác Jenő »sikkasztott és főbei őtte magát. Minden újságban benne volt, mindenki olvasta. És min denki arról beszélt; még sokan arról is, hogy mennyasszonya is meglőtte magát. Margit is hallotta. A szobaleány jött újságolni. És Margit azt gondolta: talán csakugyan igy lenne a legjobb. Egyszerre vé get vetni a gyötrelmének. Kitérne a szána kozó lealázó, kárörvendő, gúnyos pillantásoktól. Vége lenne mindennek. Hisz igyi s vége; semmi sem maradt neki, csak az élet tenger bánattal könyel.... Egy kis ólomgolyó olyan jól elvégezne mindent. Elsimítaná a hullámókat; csend, nyugalom lenne. Csen- desl enne ő is, mozdulatlan jéghideg. O- lyan jó lenne nem gondolkozni, csak feküdni lehunyt szemekkel örökre.... Egész éjjel ezen töprengett Margit. Hát mit is várhat már ezután az élettől? Nem vár, nem remél semmit. És nem is akar Ezután már nem kell neki semmi. Hajnal felé aludt el. Nyugtalan, lázas álma volt; Jenő jött hozzá véres ruhában, átlőtt fejjel, szomorún. A szémei merevek, ■Hfbi fénytelenek voltak, a haja kuszáit. As beszélt hozzá úgy mint régen; arra kérte: szeresse és csókolja meg.... Felriadt, kábult volt s nagyon fájt a feje. Tiz évvel idősebbnek látszott. Megijedt a saját arcától. De aztán közönyös lett; hát bánja is ő? Most már minden mindegy Felöltözött. Olvasni akart, el akarta űzni (gondolatait. Borzasztókat gondolt; a foga is vacogott, a hideg lelte. Végiglapozta a knöyvet. Olvasott,' de nem tudta mi a tartalma. Ideges lett. Minden zörrenésre összerázkódott. Félt, hogy valaki idejön most és •beszélni akar vele. A barátnői, akik irigyelték tőle Jenőt, az elegáns gavalért. Most kacag hatnak, hogy a gavallér sikkasztott s a börtön elől a halálba menekült. Szomorú dolog, de nekik kacagtató. Kitűnő szenzáció, lesz miről pletykálni a zsurokon. De nem jött senki. Csak a szobalány nézett be úgy tiz órafelé s kérdezte: akar-e reggelizni ? A nénjef elé sem nézett. Tegnap, amikor ez a borzasztó szerencsétlenség köztudomá- lett, igy vigasztalta. — Látod Margit, ;Obb lett volna ha rám hallgatsz. Én mindig mondtam, hogy Rác Jenő könnyelmű, léha ember. De hát vattá tett a szerelmed, nem akartad észre venni Benkő' Janit, aki pedig komolyai szeretett Gazdag ember kényelmes életed lett volna' mellette. Hogy nem olyan elegáns, bókoló fráter: hát az inkább csak előnyére van, amit mond: érzi is, nem úgy mint az af léha tio lvaj... —: Hagyd el néni ne szólj többet, Jenő j megyszenvedett a bűnéért, ha ugyan bűn- j nek lehet nevezni azt a ballépést — és én j még most is ... ■ Szereted, mert bolond vagy. Ha e- j szed lenne, azt mondanád: Jobb, hogy most | forténk, amikor még nem késő, nincs egy | pár gyerek is a nyakadon; akik örökös szé- j gyenfoltot hordtak volna a nevükön, örökségül az apjuktól. Most még talán nem késő; itt van az az áldott lelkű Benkő Jani, ha szivés leszel hozzá s vonzódást mutatsz neki, lehet, hoyg elfelejti a mellőzést s feleségül veszi a más itthagyott menyaszo- nyát.. Kivánszorgott a szobából. A feje szé- -dlüt, a torkát folytogatta a sirás. Ez teg-' nap volt s ma még felé sem nézett. Hát tu- ! lajdönképpen minek is él ő? Mi köti még az élethez? Nincs senkije nem szereti senki. ;A néni kegyelemkenyerét egye és várja aha- j ,Iáiát, amikor ő rá marad a vagyon. Addig j pedig mindennap halgassa végig a néni ki- : (töréseit; hogy Benkő Jancsi milyen gazdag ,ő meg milyen koldus szegény. Menjen férjhez hozzá, ez az egyetlen megváltás, sőt szerencse is reánézve. Hát menjen férjhez hozzá. Aztán asszony lesz. Foldozza majd az ura elszakadt fehérneműit, stoppolja a kijukadt harizsnyáit. És beszél vele a ve-' ’ tésről, a sertésről, és az időjárásról. Nevel- ; jen egy féltucat gyermeket, akik mind olyanok lennének mint az apjok: jól táplált, kövér, fekete, egyformán siló jószág. Ő pe-* ; dig éljen legyedül az ura is gyermekei mellett Egyedül, mert hiszen azok idegenek lesznek neki. A lelkűk sohasem értheti meg j egymást; annéíkiü! pedig nincs harmónia. Nincs szerelem. Hazüg, csaló lenne, ha férj- j hez tudna menni hozzá. De hát nincs-e más kivezető ut? Ha elmenne a háztól ahol kegyelem kenyeret eszik, ha dolgozna; hisz meg tudná keresni a kenyerét, a dolog pedig nem szégyen. Ha.... de akkor hirtelen elébe jött ,a Jenő képe. Hát nélküle? Rémény, vágy, szerelem nélkül érdemes-e élni? Bánattal a lelkében, sebbel a szivén — hisz ez csak ‘haldoklás lenne, kínos regetálás. Hát ezt nem akarja. Hihenni akar. 0- Jyan (betegnek fáradtnak érzi magát. Csak ,a halál az egyetlen megváltás — az örökös mozdulatlan nyugalom.... Az Íróasztalhoz ment. Ott őrizte a revolvert amelyel szegény szerencsétlen apja megölte magát. Ennyi örökség jutott. A többit elvitték a hitelezők. Ezt is jóformán lop- ,va hozta ide, senki sem tudott róla. De nem tudta ott hagyni; mintha érezte volna, hogy 'még szükség lesz rá. Megnézte: meg is volt töltve. Még csak be sem rozsdáit, alig egy féléve. Csak egy g_h,ó hiányzott. Az az egy! a halálos. De halálos ez valamennyi. Csak nyugalom. A tükör elé állt. Még csak a szive sem dobogott hevesebben; féresimitotta halántékáról az apró göndör hajszálakat, aztán oda, ahol la legjobban átlátszottak a linóin bőrön a kék erek — odaszöritotta a hideg csövet — aztán egy durranás, egy zuhanás — és Csend, mélységes, halálos nagy csöndesség... Az újságokban azt Írták: megölte a szive. Egy pár érzékeny lelkű kisleány tán meg is könnyezte. A zsurokon azt beszélték: romantikus volt; érdekesen halt meg. A nén- jea zt mondta: jól járt, nem erre a világra való volt. S taián ez volt a legigazabb.... TERMÉNYÁRAK, II. Termény neve rendű rendű "KIT K ; f Tiszta búza j 25 1 — 24 _ Kétszeres — I —— — Rozs 19- 18 — Árpa * 17- 16 16 Zab !Í 16 40 16 — Tengeri — — ■— — Tengeri uj í17 _|j_ 16 Kása 1 -_||_ — Pas zuly feliér 1 — — — — Paszuly tarka íj— — — — Szilva — — — — Krumpli zsákja 3 80 3 20 Szalonna ó (kg.) 2 08 1 96 Szalonna uj (kg.) il 1 561 1 36 Marha hús (kg.) 1 76 1 60 Sertés hús (kg.) ■1 76 j — —. Tűzifa sz ek ér Széna sz ek ér Szalma il " : sz íj ek ér Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda Nyilttér. E rovat alatt közlötekért nem felelős aszerk. A »Szamos« napilap folyó évi március hó 21-én megjelent számában »Döghus kereskedés Szatmáron« dm alatt, miután alaptalan valótlanságot tartalmazó cikk jelent meg, a »Szamos« ellen a bűnvádi feljelentést megteszem. Szatmár, 1912. márc. 22. Vasváry Antal
