Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)

1912-03-19 / 64. szám

tv, To Ivans. 64. szám. aaasM— Szatmárnémeti, ííJt2. március 19. Ke ' :! teäBäysmBI í Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. 0 I* TíF 4 » ■ * IS f 1 •w. Előfizetési árak: Szerkesztöáeg es kiadóhivatal: j MinőeuőérHfi-dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: !ß K. Északkeleti Könyvnyomda S/.aímárnéineii Nyiltíér sora 20 filier; Egy szám ára: 4 filier. Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 281. ; Hirdetések a tepteia. ■ b .--er: k-r/őíjemek. Uj szabadsáiiiarc. Irta: Batthyány Tivadar gróf. Hatvannégy évvel ezelőtt a haladás, a szabadság iránti vágyaKozás szelleme, táp­lálkozva és felbuzdulva a nyugati államok forradalmi szellemének hireitői, rohamosan té tért foglalt hazánkban. A főurak kastélyaiban a vájosi polgáiság körében s a falusi leg szerényebb hajlékokban egyaránt elfogott mi ndenkit a szabadság iránti vágyakozás, az ország újjáalakításának vágya. Sajtószabad­ság, szóliásszábadság, a nép gyülekezési jogának biztosítása, kgtőképen pedig a jobb- ágyság felszabadításával párosultan a nép jképvisetefi rendszerre alapított alkotmányost ^ág, élén a felelős minisztériummal, ezek 'Voltak a lelkeket áthatott szabadság iránti’ vágyakozás mindinkább konkrét formába öl­tött programmszerü megnyilvánulásai. Néhány lelkes magyar ifjú elszánt kis­ded csapatja egy belvárosi füstös kávéház zugában megszövegezte a nemzet kívánal­mait, amelyeket március 15-ikén nyilvánosság ra hoztak. S az' eredmény, hogy köréjük sorakozott a magyar nemzet egésze, főur, polgár és jogtalan jobbágy, íéhetolva a tár­sadalmi osztályokat egymástól elválasztó vá­laszfalakat, kezet kézbe téve harcba szállott a márc’ud ponfozaíokért. Megvoltak a hat­vannégy év előtti kornak és a maga aggódó maradi . ondolkozásu, reakciós ellemei, a- melyek szembe akattak helyezkedni a tö­megek, a hazafiak, a nemzet egyhangú kö vetéléseivel. Kevesek kivéle'ével az ómban, a- midőn 1 átták az összeg elszánt akaratát, volt bennük annyi hazafiasság, annyi belátás, hog "a szabadság iránti vágyakozásnak szabad teret nyitottak és mert meggyőződésük an­nak támogatását tiltotta, bölcsességgel fél- reálottak. A nemzet fakar,ata jgyőzede'meskedeő. ő- seink a 43-iki törvényekei megalapozták a népképviseleti rendszerre alapított alkotmá­nyos — Magyarországot...ame!yet az osztrák és orosz szövetkezett reakció százezernyi szuronyai sern voltak képesek végképpen me gsemmisiteni, mert 48-rki szabadságunk tör­vényei és az elnyomatás korszaka felett dia­dalmaskodva, lS67-ben, ha nem is teljes egészében, de a népképviseleti rendszer féntartásával túlélték az abszolút hatalom rémuralmát. Hajtsuk meg zászlónkat a negyven­iiyclc&di.'.i események szabadságszerető ha­zafiainak nagy alkotásai előtt. Miként az egyes ember életében, úgy a nemzetekében is megállásnak helye nincsen. Vagy fejlődik, halad, erősbödik egy nemzet ,pái huzamosan a kor követélményeihez si­mulva, — vagy pedig zütlik és eiő&b-utóbb eltűnik, eltemetve a haladás újabb eszmé­V • gyei által. Magyarországon megismétlődik a mostani valóban történelmi nevezetességű időkben a 48-as eszmék örökké dicsőséges korszaka. Szabadságinlézményeink, a saj­tószabadság, a szólásszabadság, a tör­vényhatóságok alkotmányvédő intézményei látszólag erősen állanak. Tényleg azönban é- zernyi hatalmi erőszak;, furfang és pénz ér­vényesüléseivel béklyóba kötvék. Népképvi­seleti rendszerünk Európaszerte kSznevetség prédájává vált, elavult, szűk körökre szorí­tott és megnyilatkozásaiban a kormányha­talom minden szabad akarat megnyilvánulá­sát megakadályozó erejének súlya alatt a népakarat szabad megnyilvánulásának paró­diájává sülyedt. A magyar nép milliói ■ smét szabadság, ■ g, alkotmányosságért küzdenek. A reakció /képviselői szövetkezve a kormányhatalom­mal, szembehelyezkednem a milliók jogos követeléseivel, erei,üknek legvégsőbb megfé­HKI BOLDOG Irta: lekcsei Sulyok Béla, Forró júniusi délután volt. A kiaszott szomjas földből felhőt vert fel a hirtelen tá­madt szél. Az égen északkeletről szédítő gyorsasággal közeledett a koromfekete fel­lep. A park sétányai mindinkább népteleneb- bé váltak. Igyekezett mindenki fedél alá a kitörni készülő vihar elől. Már csak rtt-ott lehetett látni egy-egy elmaradt embert Gyorsan összeszedtem a mellettem he­verő újságokat s a legrövidebb utón igye­keztem kiütni a parkbő1. Még a park ki- iáratánoz sem jutottam el, már kitört a vi­har. A sudár nyárfák recsegve-ropogva ölel­keztek egymással. A villám vakító fehéren ci­kázott át a sötét, vészt jósló fellegen. Lába­imtól telhető gyorsasággal tartottam a leg­közelebbi kávéház felé. Valaki a nevemet kiáltotta. Vagyl; egalább is úgy hallottam, mert nem vehettem ki tisztán a menydör­gésben. NéhányHépést tettem s aztán pusz­ta kiváíicsiságbó! visszafordultam. Egy ba­rátom, Balogh Dénes jött uránnam. ő kiál­totta a nevemet. Betértünk egy kávéházba. Tele volt vendéggel, akik szintén a vihar elöl mene­kültek ide. Néháníjpercig szótlanul ültünk 'egymás mellett. Balogh elmerengve nézte a zaiongó vendégeket. Telt arcán vidám mo- isoly játszadozott. Szemeiben a boldogság megelégedettség tüze égett. Nagyon különös Volt a viselkedése. Máskor jókedvű,, bő­beszédű Volt, most hallgatagon, szemeiben különös tűzzel ült mellettem. A kíváncsiság­tól gyötörve meg is ként? étem: Miért vagy ma oly szokatlan han­gúiéiban, Dénes? Talán valami különös eset történt veled?.... Egyáltalában nem történt semmi kü­lönös dolog velem... Csak elgondolkoztam az életen. Az élet változatosságán. Az em­bereken... , De mégis?... A szemed.. Olyan külö­nös láng lobog benne... — A boldogság lángja az, barátom. Az igazi boldogságé.'Egy szikra pattant szi­vembe, amely lánggá, olthatatlan, legyőz­hetetlen tüzzé fejlődött. Amely uralkodik rajtam. Amely boldoggá, megelégedetté tesz; erőt, kitartást önt telkembe... Öreg gyerek vagyok már. Átúsztam a pillanatnyi íelhe- vü’és szülte szeretem tengerét. Voltam sze­relmes sokszor. Ha megláttam egy leányt: szivem izzott a szerelmi láztól. De ez csak olyan múló érzelem volt. Az az érzés, amely most ejtett rabul: síromig velem marad. Ez olyan, mint az örök tűz... Míg fccsző’f arca ipi osödoft. Olyan tűz’ zel, szenvedéllyel beszélt, olyan őszintén hangzottak szavai, hogy nem kételkedhet­tem azok valóságában. KeveS Szünet után folytatta: — Nem szép leány az, aki uj színben tünteti fel előttem az életet, aki megmutat­I ’ta a rögös, küzdélemterhes élet rózsás ös- | vényét. Talán nem is olyan csinos, vagy i kedves, hogy másnak is megnyerné a tét­*1 Megnyílt Sárközi József «Marti Szatmárnémetiben, Kazinczy- utca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos ur házában

Next

/
Thumbnails
Contents