Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-16 / 62. szám
ÍV. évfolyam. 62. szám. Szatmárnémeti, 1912. március 16. Szombat. u északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. í Előfizetési árak: j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti _____Egy szám ára: 4 fillér._________j_____Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284.____ Mi ndennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb farért közölletnek. Hatalom. / v íry / A legnagyobb- sztn-jiéfék mégis csak a politika. Ha a politikának nem más válfajairól, csak egyszerűen a napi-politikáról van szó s ennek színjátszó tagjairól: napi-politikusokról, ezek a napi-politikusok is szélesebb érdeklődést váltanak ki az emberekből, mint akár a legnagyobb poétája, írója országnak, akár egy hires feltaláló, aki egy évszázaddal Lökj egyszerre előre nemcsak maga országát, hanem az egész emberiséget. Mikor Edison Budapesten járt, sem a 'Nemzeti Kaszinónak, sem a Park-klubnak nem jutott eszébe, hogy tiszteletére egy dé- jeuner-t, vagy diner-t adjon, a házi főherceggel azja sztfalíön. A volt amerikai elnököt, (égy világrészt reprezentáló, szimpla és rek- 3ám-kenőcstől illatoz úpolitikust ellenben egy taktiv tejedcirrret megillető luklelattal hizelcfl- ték körül. A védelem ugyan azt mondja erre: nem az embert, hanem az államot illette a tisztelet és hódolat. Azt az államot, melyet Roosevelt ur nemrég még hivatalosan képvi kelt. Az állam azonban, ez, vagy akármelyik, állam, mit jelent egy másm állam vagy annak polgárai szemében? A gazdagságot, tudó-', mányt, művészetet? Egyiket sem.... A politikát jelenti és e jelentőség folytán, Roosevelt uiban Amerika első politikusát tisztelte a Nemzeti Kaszinó, a Park-klub és a többi | előkelő klubnak mindén előkelő tagja. Toy óbb menve a régi irodalmi hasonlat j 'úgynevezett: vörös fonalán, e szerint minden államnak legelső és reprezentatív érte- ; lemben — legnagyobb politikusa: a király ! vagy az elnök, azután a kormány-tagok. A király vagy az elnök és a kormány tehát j a hatalmat képviselik az élet folyamatában és ! Edison ennél jó néhány fokkal kevesebbeb psak: kicsőséget. A lángész és a hatalom, másként egy timárlegényből vagy egy ugyesi .pénzkapacitásból elnökké iparkodott vagy véletlenkedett politikai tényező között alig meghatározható mélységek vannak. Legalább is olyan, mint az utolsó emeletnek a legalsó I lépcsőié és a legfelső lépcsője közötti ma- j gasság vagy mélység. Minthogy a dicsőség, i mely másé, mint az íróéi művészé, feltalálóé nem lehet, az utolsó emelet, vagyis az emberi szellem és ész legmagasabb pontját elért , épületében csak a legalsó lépcsőt érheti el, mig a legmagasabb lépcsőfokot: a hata- í ►lom foglalja ei. A hatalomnak pedig a lángészre nincs1 szüksége, mig a lángész elismertetése akkor lesz teljes és akkor válik egészszé, ha a hatalom is elismeri. Azonban a hatalomnak is két .válfaja Van. Mert van: egy szellemi' hatalcnt'aza^'1 politikai, másként állami, újra másként: npEs- talos Ti atalom és van egy pénz-hatalom. százezer, ezer, száz és szimpla-milliomosokT hatalma. Baj, hogy általános hit szerint a pénzhatalcmhoz a szerencsének egy népsze rütlen válfaja szükséges: vagy egy teljesen ostoba buizsoá-szerencse, ami vele születik a boldog halandóval, anélkül, hogy valami különösebb szellemi képesség kísérné, vagy az állati szorgalommal űzött ipari munka és a személyi önmegtagadásnak sanyargatása De a népszerűbb, mindenek fölött incontes- tabilisabb ut 'a hatalomhoz és érdekes — 4 hatalmon kérésziül a meggazdagodáshoz — az egyetlen és a íiapoleoniták szemé ben a szent cél — a politika. Idehazau gy szokták mondani: távdalom, csak nálunk! Dehogy. Az egész világon. A múltban és jelenben egyaránt. Az egész fejlődése, dicsősége vagy veszte az emberiségnek mindig egy-egy hata’ornra törekvő ál- vagy valódi prófétán .rerezstüi történt meg. A gyerekeinek úgy tanítják és magunk T fi HÍRES gegéczi Gegéczi János fel van jegyezve a debreceni kollégium történetében, ö volt az u- tolsó tűzoltó-diák. Ismeretes dolog, hogy a debreceni dijaknak éppen olyan kötelessége volt a tűzoltás, mint a tanulás. Ha tűz támadt a városban, a kollégium körül nyomban felhang zott a vészes kiáltás: Ad arma! Ami magyarul annyit jelent: fegyverre! A diákok iegyverei a tüzek eloltásához voltak alkalmatosak. Volt a diákoknak vizipuskájuk is, amit a váltakra kapva, cipeltek a !üz színhelyére. Három-négy erős diák vitte a vizipuskát, Gegéczi János egymagában bírta elvinni a:- csaknem mázsányi gépezetet. A nyakába felkapta és hosszú 1 ábával akkorát lépett, hogy a többi diák alig bírta követni. De mégis — csak legjobban kellett futni a kis Szoboszlai Pistának, aki Gegéczi János előtt szaladva, kiáltozott : I \ — Helyet a vizipuskának! Térjenek ki a vizipuskának! Szoboszlai Pista volt a Gegéczi uram ydáidása. j Meit akkoriban még az volt a szokás a diákok között, hogy a nagyobb, öregebb \^k mel’é beszegődöti a kis diák (diának. A dárdás tisztította az1 öreg diák csizmáját, viszont a nagy diák segített a kicsinynek a tanulásban. Némelyik dárdás o- lyan ügyes gyerek volt, hogy még az ebédet is megfőzte, ha rákerült a sor. Sokáig divatban volt, hogy a dárdások főzik meg az ebédet, amíg a debrecen i asszonyok panaszra nem mentek a kollégium öreg igaz-j gatójához, Szentjóbi Szabó Pálhoz. — Hát már mi ezután mit fogunk csinálni, — panaszolta az asszonyok vezetője, — ha a diákjainknak sem főzhetünk? Igazuk van, — felelt az igazgató és ezentúl tilos volt a dárdásnak ebédet főzni Debrecenben. A kis Szoboszlai Pista a legügyesebb, dárdás volt akkoriban. ! i Büszke volt rá Gegéczi uram. Dicsérte uton-utféleii az eszét, a szolgalmát, az ü- gyességét. — Nem alszik az a gyerek soha, — mondogatta, — mert még éjszaka is folyton a másnapi leckéjét mondogatja fenhangon. Aztán meg mindenki láthatta, hogy a kollégiumban a Gegéczi uram csizmája volt a legfényesebb, ócska volt a csizma, de ragyogott. — Pedig csak a kis ujjávai nyu! hozzá a dárdásom, mondta hetykén Gegéczi János. Ugyanezért a kis Szoboszlai Pista is 'bizonyos h irnévre tett szert a kollégiumban. A mint a tűzoltást nem lehetett megkezdeni Gegéczi nélkü’, azon képen a hatalmas diák sem vette addig a nyakába a vizii puskát, amíg a kis Szoboszlai Piéta mellette nem volt. — Nem vagyok egész ember a dárdásom nélkül, — mondotta — Keristések elő Szoboszlai Pistát, addig nem megyek tüzet oltani. Csak akkor' bírta könnyedén vinni a Sárközi Józseí' cÉrasMü Szatmárnémetiben, Kazinczy- utca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos ur házában
