Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-14 / 60. szám
Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 4. oldal. Aratás télidején. A hegyek ormán még ott fehérük a hó, a rohanó folyók hátán még kemény jégtáblák úszkálnak és ime a gazdasági élet egyik-másik mezején máris javában folyik az aratás. Kaszapen- gés ugyan nem hallatszik, de annál inkább olló- csattogás. Az ólesrefent ollók szinte gőzerővel vagdossák, úgy amint a buzakalászt szokás, — az értékpapírok szelvényeit. Ebből talán mindenki kitalálhatja, hogy mostanában nem a gazdák aratnak, hanem a gazdáknál okosabb emberek, akik vagyonukat nem a hálátlan szántóföldbe, hanem takarékpénztári és bankrészvényekbe fektették be. A napilapok hasábjain nem hírneves politikusok nevei forognak, hanem jól táplált udvari tanácsosoké, akikről a közgazdasági riporterek szebbnél szebb dicshimnuszokat zengedeznek, akikről illő pausáló fejében megírják, hogy nólkülök Magyar- ország ma is azt a barbár korszakot élné, amikor a közgazdasági tevékenység csupán csak barmok legeltetésében s egy-egy kövér füvü legelő letárolásában merült ki. Áhitatos szívvel olvassuk ezeket a himnuszokat és szivünk igazán mélységes megvetéssel fordul azok felé, akik azt hirdetik, hogy nem boldog a magyar, akik elakarják velünk hitetni, hogy a magyar közgazdaság fejlesztésére nincs elegendő pénz. Szánakozó mosollyal nézzük le azt a szegény gazdát, aki tele sírja a világot azzal a panasszal, hogy nem tud egy-két tenyészállat beszert zésére, egy-egy cséplógarnitura megvételére pénzkapni. Még jobban szánjuk azt a szegény iparost, akit 30 pár bakkancs készítésével bízott meg a katonai kincstár és szegény nem tud pénzt teremteni, hogy bőrt vegyen. Ezek a szegény alakok sírják tele a világot azzal a panasszal, hogy nincs magyar közgazdasági élet, hogy a magyar pénzintézeteknek nincs érzékük sem a magyar mezőgazdaság, sem a magyar ipar fejlesztéséhez. Dehogy nincs! íme itt a világos cáfolat, hiszen valamennyi takarékpénztár, valamennyi bank a tavalyinál is nagyobb osztalékot fizet, valamennyinek nagyobb aratása volt az idén, mint a múlt esztendőben. Ennél már csak nem kell elevenebb cáfolat. Hisz ahol a bankok virulnak, ott virulni kell a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek egyaránt. Valóban ez volna a dolgok természetes rendje, ámde sajnos nálunk Magyarországon ez nincs igy. Ha a közgazda világosan látó szemével mé- lyedünk belé a pénzintézetek munkásságának bírálatába, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a fényes bankmérlegeket nem annak köszönhetjük, hogy pénzintézeteink résztvesznek a közgazdasági élet minden szükségletének kielégítésében, hanem annak, hogy nagy nálunk a nyomor és annak, hogy a legtöbb pénzintézet a gazdasági fellendülés utáni mohó vágyat a saját zsebére nagyon jól tudja kiaknázni. Nálunk a pénzintézetek nem iparvállalatokban gyümölcsöztetik tőkéjüket, hanem sorsjegyüzletekben. Nálunk a pénzintézeteknek csak annyi közük van a mezőgazdasághoz, hogy ma már a kutya- bagosi népbank is vigan parcelláz. Nálunk a pénzintézeteknél nincsen pénz sem a mezőgazdaság, sem az ipar részére, hanem csak két-három jó kezessel felszerelt egyének részére. Ritka pénzintézet az, amelyik feltudja ismerni a maga nagy közgazdasági hivatását. A legtöbb pénzintézetünk kizárólag a magyar közgazdasági élet mostani szomorú vajúdását aknázza ki, forgatja szinte őrü- etes módon a pénzt, de kockáztatni nem kockáztat semmit a tartalékot gyűjti, de a napiélet követelményei fölött előkelő udvari tanácsosi léptekkel átsiklik. Az 55ÉsMÍCÍ€ei©tfiÉ Ne tévesszenek meg senkit a pompás bankmérlegek. Nem jelentik ezek a nemzet gazdagodását, hanem ellenkezőleg a nemzet szegényedését. A legtöbb pénzintézet osztalékára ezrek keserű könyüje tapad. A pénzszükség óriási nagy. A pénzhajszolásban maga az állam jár legelői. Csak egy parányi financiális tudás kell s már is meg van a bankok bőséges aratása. Bizony szomorú időket élünk, azelőtt a szántó-vető ekéje, a kovácsmester kalapácsa volt a biztos megélhetési alap, ma azonban a bankrészvény az. Meddig tart ez vajon? Tenyészállat vásár Kisvárdán. A Kisvas davidéki Gazdakor ez idei tenyészállatvásárát folyó évi március hó 17-én rendezi Kisvárdán. Mint értesülünk az ez idei vásár iránt oly általános az érdeklődés, hogy a siker nem marad a múlt évek hasonló vásárai mögött. A sertés étvágyának fokozása. Egy edényt töltsünk meg rétegezve zabbal és sóval úgy, hogy körlbeíüül egy liter zabra egy kissmaroknyi só jusson. Erre öntsünk rá annyi meleg vizet, hogy az a felső réteg felett álljon s fedjük be az edényt. Rövid idő alatt feloldódik a só a vízben s a zab által felszivatik és ezzel az étvágygerjesztő használatra készen áll. Ha a vályúban maradt még étel, akkor adjunk hozzá ezen sós zabból egy pár marokra valót s a sertések mohón feleszik az összes eleséget. Hogy állandó jó étvágyat szerezzünk sertéseinknek, adjunk naponta bizonyos órában egy kis adagot ezen zabból. Tekintve, hogy ez a a dolog nem kerül sokba és a sós zab egyúttal jó eleség és étvágycsináló, minden sertéshizlalónak melegen ajánlható annál is inkább, mert még a beteg sertések étvágyának visszatéri lésére is igen a'kalmas. Óvatosság a kopavásárlásnál A magyaróvá!i magyar királyi mezőgazdasági vegykisérleti állomás számos ellenőrző vizsgálat alapján megállapította, hogy az ország külömböző részeiben, de különösen a dunántúli megyékben, igen nagy tömegekben hoznák forgalomba a nagymennyiségű rizshéj- és köleshéj őrlettel kevert buzakorpát. Mivel ilyen módon a mai magas korpaárak melett a gazdaközönség igen érzékenyen károsodhatik, ezért a vegykisérleti állomás fölhívja az érdekelteket, hogy ne mulaszszák el korpaszállitmáriya- ikat legalább tisztaságra nézve megvizsgáltatni. Országos állatvásárok vármegyénkben, má cius 11-én Avasujvároson cs Nagybányán; 15-én í Csengéiben 18-án Avasfelsőfaluban. és Mátészalka; 19-én Szatmár-Németiben; 26-án Arany osmegyesen. Vármegyénk állategészsége. Lépfcne: erdő- di Hirip; fehérgyarmati Kömörő t. nagykárolyi porlelek. Veszettség: fehérgyarmati Penyige; mátészalkai Vitka ; nagybányai Láposbánya ; nagykárolyi Szaniszló ; szatmárnémetii Dobrácsapáti, Szamoslippó Ragadós száj--és körömfájás: fehérgyarmati Szat- márcseke 1. Rülikór; avasi Avaslekence ló. Kányaháza lo í Turvékonya 2 u. ló ; csengeri Porcsalma ló ; n gysom- kuti Nagybozinta ló; szatmárnémetii Bntiz ló, Garbóié ó. Sándoriiomok lo; Szárazberek 2 u. ló. Sertésorbánc: fehérgyarmati Jánk; mátészalkai Nagyecsed t; szatmárnémetii Zajta m. Sertésvész : avasi Terep 2 u.; csengeri Csenger- ujfhlu, Tyúkod m., Vetés t., erdődi Nagyszokoad 2 u., fehérgyarmati Jánk; Nagyszekeres, Nábrád ; mátészalkai Gyűrtelek Nagyecsed t., Nyirderzs Nyírmeggyes t., nagykárolyi Börvely t., Érendréd í., Érkörtvéiyes 2 t. Mezőterem ni piagysomkuti Kővárhosszufalu, Magyar- i berkesz 4 uy Szamostölgyes t., szinérváraljai Apa 2 u.
