Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)
1912-02-20 / 40. szám
IV évfolyam. 40, szám. Szatmárit énief, 1912. február 20. Kedd. Északkelet FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken Egy szám ára: 4 fillér. ___ 16 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti ___Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Min dennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltéinek. Mozgolódás. Az egész magyar közélet úgy hullámzik, mint valami háborgó tenger. Ahogy a Balatonnál nem tudja senki még akik a környékén laknak sem, hogy miért háborog hirtelen és miért csendesedik le megint minden átmenet nélkül, úgy nem tudjuk azt sem, hogy a magyar közélet tengere miért háborog. Hiszen a közvetett okait ismerjük és tudjuk. Tudjuk, hogy gazdaságilag és technikailag elmaradottak vagyunk, tudjuk, hogy horribilis drágaság van minden vonalon és hogy a megélhetési viszonyok aránytalanul' nehezebbek, mint bármely más országban, de közvetlen okait nem látjuk. Azonban megértjük. Értjük, hogy mint ^ kazan gőze hosszú ideig sistereg, azután egyszerre kitör, úgy a magyar közélet a magyar rendek és osztályok, lelke, kívánságai hosszú ideig sisteregtek, végre most mind több és több tör ki. Egész Magyarországon kü'önféle mozgalmakról hallunk és kapunk hirt. A társadalomnak egy olyan osztálya mozdult meg, amelyet eddig csak úgy ismertünk, hogy legfeljebb a képviselőválasztásoknál mozdul meg. A magyar középosztály megmozdult. Először hallatszott az állami tisztviselők mozgalma. Az ő hangos szavuk felébresztette a magyar közoktatás szolgáit, a tanítókat és tanárokat. És ezekre a mozgalmakra, amelyeket az állam alkalmazottai indítottak, és amelygek az állam — mint fizető gazda — ellen irányultak, — visszhangként megiidult a raagánalka’mazottak, magántisztviselőik mozgalma is. Az, hogy e- zek |fix fizetésből élő emberek is megmozdultak, hirtelen nagyon elmélyítette e mozgolódások jelentőségét Az állami tisztviselőik szerte a világon mindenütt elégedetlenek és legtöbbnyire van valami kívánni valójuk. Az ő mozgalmukat, amely most kissé hangosabb lett, csak az eddigi csöndes mozgalom folytatásá- sának is lehetett gondolni. De a magántisztviselők és egyáltalában a magáncégeknél fix fizetéssel alkalmazott egyének mozgalma már valami uj. valami — oly dolog, ami éppen a mai viszonyok rosszaságát, elviselhetetlenségét jelzi. A tix fizetésből élő | emberek közül jobb helyzetben vannak azok, ; kik magánosoknál dolgoznak, mert a fizetésük nagyobb és a követeléseik reálisabbak. Az állami tisztviselők követeléseire a miniszter teljes nyugodtsággal és igazsággal felelheti esetleg azt, hogy az államnak azt, hogf jjaz államnak nincs pénzé. Hiszen az állam nem nyerészkedésre alakult társaság, ha nincs elég jövedelme, akkor nem tud adni alkalmazottainak fizetés emelést. De a magáncégek és társaságok cé’ja igen is a minél nagyobb nyereség, egy nagy nyereséggel dolgozó bank vagy egyéb magáncég alkalma zottai pedig jogosan és sokkal könnyebben érvelve kérhetik, követelhetik fizetésük emelését. És a magán hivatalnokok mozgalma, a mely most mind és mind erősebb lesz, még valami érdekes dolgot váltott ki a magyar közéletből. Megmozdultak azok az emberek, azok az osztályok, amelyek nem fix fizetésből, hanem tiszteletdijból szerzik a jövedék műket. Az ügyvédekre és az orvosokra gon-, dőlünk. Amíg az állami és magántisztviselők, tehát a íixtizetésü emberek mozgolódtak, addig még el lehetett simítani a dolgot, el Megnyílt Sárközi József cukrászata Szatmárnémetiben, Kazinczy- utca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos ur házában. Ma este hejehuja, mulatunk! A család ma este bálba megy. Hat óra. A készülődés megkezdődik. Az apa (csöndesen): Hat óra.... Az anya (aki alig bir izgatottságával): Látom.... Semmi szükségem, hogy ilyen nyomatékkai közöld ezt velem.... Az apa (paprikásán): Eszem ágában sem volt nyomatékot adni szavaimnak... Az anya: Ismerte* már... Csöndesen mon dód. Hat óra van, aztán nyelsz hozzá egyet. Az apa: És ha nyelek....? Magamnak nyelek.... Az anya (idegesen): Nekem nyelsz...}. Azt nyeled, hogy még nincs itt a lányod ruhája, azt nyeled, hogy a virágok még a virágüzlet kirakatában virulnak. Az apa: És ha... Az anya: Nekem ne nyelj.... A leány (síró hangon): Én nem megyek a bálba.... Az anya: Hogyne, majd itthon ma- ! radsz vén lánynak.... Bálba fogsz takarodni, tudod? Az apa (dühösen): Előbb mondtad vol- j na, mielőtt kicsaltam a szabótól a ruhá- | dat és az anyád diszbőrét... Az anya (kiabál): Mi bajod van velem....? Miféle diszbőrről beszélsz? Az apa: A toillettedről, arról a hej- hajhujahaj, kicsit sárga, kicsit zöld, kicsit prémes, kicsit bársonyos, kicsit csicsónés, kicsit az istenit nsgysádnak ruháról.... Indián, főnöktiő.... Az anya (magánkívül): Te beszélsz azzal a nagy hasaddal és a pikkoló frakkod dal.... Legalább a fizetőpincértől kérted volna.... Az a pa (gúnyosan): A fekete bőrtáskával, ugy-e? Tudom, ez kellene.... A leány (sir): Anya, kérem, én nem megyek a bálba.... Az anya: Csak bőgj, hogy tiz lépésről meglássák rajtad, hogy nincs hazományod.... Ha nem leszel pikáns és elragadó, két olyan pofont kapsz hajnalban, hogy még az unokáid is azzal fognak játszani.... Az apa: Miért legyen pikáns és elragadó? Miket beszélsz te ennek a gyermeknek... Az anya: Ez az én dolgom.... Jó volna, ha elszaladnál a szabónéhoz... Az apa: Szaladom a Marj!... Az anya: A Mari frizímőhöz futott, a Kati a virágokért.... A cipőkért elment a szomszéd fin, á kocsiért S szomszéd maga. Az apa: Hát én nem megyek ki ebbe a szeles hidegbe... A fene egye meg az egész bált_ A leány: Én mindjárt rosszul leszek... Az anya: Nem vagy rosszabbul, mint én.... szemem karikázik... Az apa (valami bizonytalan szöveget dörmög). Az anya (hozzávágja a családi albumot).: Most legalább tudod, hogy miért dörmög tél....
