Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)
1912-02-17 / 38. szám
IV« évfolyam. 38. szám. _____________Szatmárnémeti, 1912. február 17. Szombat-. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. ___Egy szám ára: 4 fillér.________ Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti _ Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabb árért közöltetnek. Hane. A kérdés, hogy harc lesz-e e vagy béke, nem kérdés tovább. A kocka eldőlt. Következik a harc. A kérlelhettem az ádáz, a gyilkoló harc, melynek a végén a harcoló telek Valamelyikének ja porondon kell maradnia. ,■ Elmúlt az az idő, amikor játékból, úri huncutságból, csak látszatra szálltak szóvitába néha gyengébben, többször erőseen is a parlamenti pártok. Akkor volt ez még, "amatőr a nép aludt szunyókált s nem gondolt, mert nem is mert gondolni sem arra, hogy neki is joga van< sőt neki van a legtöbb joga arra, hogy elhatározó szavával beleszóljon az urak parlamenti játékába. Kto lömösen abba a játékbe, mely csekély kivételei mindig éppen ennek a népnek a terhén*., ennek bőrére ment. A nép mindétől ító szavának az ereje az, mely az eddigi módon végzett játékot most oda most Khuenéknak, hogy — ne tovább! í megállapította. A nép hatalmas ereje kiáltja i Ez az erő elég lesz arra, hogy e tiltó pa- j rancsának érvényt is szerezzen. i ' Ne tovább azon az utón mely e nép j elszegényedésére, koldussá s szolgává té- ! telére vezet. Hanem át kell lépni arra az i útra, melyen a nép erkölcsi és anyagi előö- ; reviteléhez, boldogulásához lehet eljutni. Khuenék nem akarják megérteni a mii. lióks zavát, hónapok után még most is csak odáig tudott eljutni jhatalmi hóbortjával, hogy — még ma is törvényre akarják jutatni a véderőreformokat és semmitsetn akarnak tudni a népjogokrói. A kocka eldőlt s megkezdődik a haro fenséges nyitánya. Fenséges lesz ez, mert a népért küzdeni mindig magasztos, fenség ,ges. A számra nézve szinte monsíruj ózus mungóhad, mely a nemzet minden jo- ! gát elnyelni akarja, tör rá a nép, a nemzet jogait védő kicsiny ellenzéki táborra. Az el- j lenzéki tábor azonban, ha számra kisebb is,-. I állja a támadást, sőt már most megmond-. juk, sikerrel fogja azt — vissza verni. } A Dávid és Góliáth bibiabeli históriája elevenedik meg a magyar nemzet előtt már a közeli jövőben. Dávid újra legyőzi Góli- áthot! Mert ha az ókori Dávid a menynyer ^seregek mának, istenének erejével ment Góliáth ellen, a magyar parlament ellenzéki csa pata a magyar nemzet egész erkölcsi erejét viszi bele a megkezdődő ütközetbe. Ez az .erő pedig mindennél erősebb s előtte majd a ma még hivalkodó mungótábor mint hit-» (vány pozdorja törik s hull szerteszélylyel. Jöjjön hát a harc, a rosszat pusztító ,a jót életrekeltő hatalmas fergeteg, meiy a mai magyar világ helyén letelepíti a nép- jogokon, egyenlőségen, testvériségen s szabadságon nyugvó igazi, uj Magyarországot! kp. Dr. BÄRTHÄ JÓZSEF ügyvéd irodáját Hunyady-utca 23. sz. alatt (az Attilla-u keresztezésénél, a Májercsik-házbiin nyitottá meg. — Lakása Bercsényi-u. 52. sz. alatt. Szatmárnémetiben, Kazínczy- utca 2i. szám alatt Dr. Waiion orvos ur házában. Tanyai szerelem. i i Irta: ÁGH ENDRE. Olyan csendes a róna, mint a ho-ldok tó ember körül a ház. Szellő sem fujdogál a mérhetetlen síkságon, csak úgy libeg ve-lo- bcgva száll a levegőben a békanyál, de •egy darab a haldokló természet szemfedőjéből. A mi vándormadár volt a tájon, nagy részt mind elszól lőtt már; vadludak húznak -ysak odafent a légben — legelni a tarlóra, — de azok is oly magasan, hogy gá-gájukat idelent alig hallani. A sötét, szakadozott felségek közűi csak [olykor dugja ki fejét az öreg nap, elbágyadt sugarai egy percre rávilágítanak a kopott udvarra, a leveleit hullató füzesre, de csak elbújnak megint, lehet, hogy azért, mert nekik is fáj látni a herva- dást. A körül a tanya körül az akácfa is hullatja egyenkint a leveleit, pedig itt-ott virág is van még |fejta; emléke a másod- virágzásnak. — Milyen hűtlen ez a fa a virágjaihoz! A tanyagazda házának ablakából kandij kál csak ki a bazsalikom virága; az nem tud ! az őszi hervadasról, mert ápolják, gondozzák szorgoskodó kezek. Igaz, hogy most már nem járhat levelei között a szellő, a nap \sem tűzhet ra közvetlenül, mint csak nemrégen a nyáron, a mikor reggeltől napestig, de késő éjszakába bele is tárva-nyitva állott az ablak, hogy miért a jó Isten tudja. Talán Tűért várt valakit benne, vagy mert azon át hallgatta késő é jféüg a pusztából felhangzó szomorú furulyaszót a Joób Magda? A bari pusztán szőkéivé legel a gulya ; nem1 állapodik meg egy helyen, folytonosan tovább mégy, keresi a jobb mezőt. Kiaszott, •'elhervadt a fü azon a legelőn, egy-kétnap még le kell hogy hajtsák a jószágot a tiszai rétekre, oda, a hol az utolsó sarjukaszá lás utá in'megmaradt a tarló. De azért szelid, csöndes a jószág. —- Légy sem csipi, bögöly nem száll rá, (ezeknek is letűnt az életük), langyos a levegő j s a -apnak nincs ereje már ahhoz, hogy l rátüzhessé'n az állatok szép, sima szőrére. | Tehetnek a gulyások felőlük, amit akarnak. | Delel őn, vagy a hol az este száll rajuk, Ie- j -pihen a jószág s olyakoi kiállnhatrak az 1‘utszélre, elbeszélgetni a arramenőkkel. Bálvány Imre arra vette útját a bari 'tanya felé. Nem1 esett az messze az éjjeii tanyától s amire odaérték agulyával, csak éppen, hogy nyugovóban volt a nap ráérhetett; azután meg odakint látta a tanya előtt a JoÖb Magdát, hát elment. A mikor odaért a tanyához, jó estét kívánt neki, az viszonozta; azután elébe állt s szótlanul nézte, mint varrja, hímezi azt a tulipános kezkenőt. Nagy so kára kézdezte: — Hát a menyasszonyi ruhád készen van-e már, Magda? j — Ide}?, hogy készen legyen, vasárnap 'lesz az esküvőnk — felelte a leány. Nagyot sóhajtott erre Bálvány Imre. — Vasárnap? Éppen rosszkor. — Miért? — Hát azért, mert csak ott szerettem vó na lenni én is a menyegződön. — Tálán bizony el se jön? — Bizony nem; mert nem lehet. De jobb is, hogy úgy esik, legalább nem táj a szivem; Miért fájna? — Hej, Magda, ne kérdezd te azt. TuE Mteii nyilili meg “ cukrászata
