Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)

1912-02-16 / 37. szám

Szatmárnémeti, 1912. február 16.

IV. évfolyam. 37. szám.

mmmmmmmmrnmrrmmmmmmmmmmmmmm

Péntc

Sí |

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP.

Előfizetési árak:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. j Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Egy szám ára : 4 fillér. __j___ Kazinczy-a. 18. Telefon-szám: 284.___

Min

dennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyílttér sora 20 fillér. Hirdetések a legjutányosabh árért közültetnek.

Uj fenyegetés.

A királykái csak elintéznék talán az összefüggő ügyeket, de mit csináljanak Stür- gkhékkel? Oh, jaj I Őe kell vallaniok, hogy! Sturgkhékkel nem bírnak. Ha százszor engedne is a király, Stürgkhék egyszer sem engednek.

Mindamellet Khuen és Lukács azal a biztató kijelentéssel érkeztek vissza Bécsből, hogy ott mindent elintéztek, ami elintézni való vöt. Többek közt rebelgve beszélik, hogy lesz ám magyar arzenálés puskapo- gyár is. Hipp, hopp, hurráit!... Éljenek a magyar vivmányok, amelyekről eddig nem volt szól Éljenek a morzsák, ha karélykenyeret nem akarnak adni! Vakulj magyar! Azt kapod, amit nem is kívántál. Hát ntm vcrgafe-oi dog? Nem kiáltod-e ki az egész világnak, hogy náladnál szerencsésebb nép nincs és nem is lehet a világon, mikor pedig azt adják meg neked, amiről nem is álmodtál?

rgy hát azután ne is jusson eszedbe han goztatni azt, amit tulajdonképpen kívánsz,

követelsz. Lám Bécs nem kíván mást, csak teljesítsd azt, amit ő követel. Semmi mást, Ebben különbözik Magyarországtól, melynek be kell érnie azzal, amit adnak neki, mig Bécs csak azzal éri be, ha megadják neki, amit követel.

A lakáj sorsát juttatják nekünk- Borravalót adnak neki esetleg, ha kedvök tartja, de merje kérni helyzetének javítását. Khuen | és Lukács azzal jöttek vissza Bécsből, hogy (ha más szavakkal is), de ezt bejelentsék Magyarországnak. Majd hallani fogunk a törvényhozó testületben nagy stilü kijelentéseket se nem látott, se nem hallott semmi- j ről, amit Becsben hajlandók adni, de nem hallunk majd pozitív és elfogadható igéreket a népjogokra és katonai engedményekre vonatkozólag, amelyek a közíudatban nemcsak élnek, de tüziünggal lobognak-égnek is.

Dccai><51 «rrktCZU üzenet udatendál, hogy Magyarország szokjék le vég- re-valahára az örökös követelőzésről, mely iakájországhoz sehogy sem illik. 'A követelőzést engedje át Magyarország egyszersmin- crenKorrá Becsneit, a császárnak, az osztrák. Kormánymű? s maga érje be azzaí, amit

ezék a fényezők önként, saját jőszántuk- böl adnak, ha ez nem is több a semminél,

S hangoztatják tovább, hogy jobb a béke, mint a harc; a nyugodt élet a legszebb a világon; de fejlődésre nem is vezet. de legalább elpenészedésre igen. S legyen ez is elég, legyen ez is jó nekünk.

Khuen olajággal az egyik kezében, — mennydörgési készülékkel a másikban jő vissza. Ha fog kelleni a magyaroknak a béke, jó. Ha nem, akkor jő a húzfeloszlatásr. A kormánynak türelme csak addig tart, amíg Bécs türelme tart.

Nem az első fenyegetés, nem is az u- tolsó. Még mindig azt várja, azt hiszi, vagy, legalább is reméli, hogy a fenyegetés tüzet fog és megrémül, megdöbben, fejét veszíti a harcoló ellenzék. Még mindig nem tanulta meg, hogy a magyar ellenzék Magyarország szuverén itásának alapján áll és nem ijed meg, ha a kormány lecsúszik erről az alapról és szolgájává szegődik Ausztriának.

Am oszlassák fel a Házát, ha csakugyan merik. Már nem egyszer leckéztette meg a magyar nép Ausztriát és a lakáj.

Szatmárnémetiben, Kazinezy- uíca 21. szánt alatt Dr. Walion orvos ur Házában.

Anyám sírján.

Süppedő sírodnál Tűnődve megállók.

Ti szerető szivek,

Ti is porrá váltok.

'Fi kis fehér kezek,

Mik úgy simogattak, óh, hogy oly egyedül;

Olyan árván hagytok!

A vacsora előtt,

Nem szegsz már kenyeret, Nem inted szelíden Zajos gyermekedet.

Amikor (efekszem.

Nem csókol meg senki: Anyám! de szeretnék Melletted pihenni.

Angelotti Mária.

1 Budai omnibusz történet.

Jó kis történet lehet, - gondolja bizo- { igára a rosszat sejtő olvasó, -— nem eieg I rogy omnibusz történet, még hozzá budai t j "f.z olvasónak igaza van, az alábbi eset olyan jtílemzö, hogy sehol a világon máshol nem történhetett volna meg, mint csakis éppen íz omnibuszonn és csakis éppen Budán. —í Enyhe délután volt, a hó olvadt, tavasz volt. Az omnibusz békésen befordult a Fő- : utcából a Batthyány-utcába. A kocsis szelíden a féket csavargatta, hol kifelé, hot befelé. E pillanatban fölszállt az omnibuszra ; egy energikus hölgy.

—■ Már félórája várk, mondotta szik- I rázó szemmel.

— Az lehetetlen, — felelte a kalauz i ellentmondást nem tűrő hangon.

A hölgy megvetéssel végignézett a ka- ! lauzon és bement a kocsi belsejébe. Az aj- j tótjp eciig nagy erővel becsapta maga után. í Azonban véletlenül a szoknyája sarkát is i odacsukta.

A kellemetlen epizódot azonban nem akarta mindjárt közölni a kalózzal, akivel a föntebbiek alapján kissé feszült viszonyban volt, hanem előbb megpróbált saját erejéből szabadulni; rángatta a szoknyáját, majd az szabadulni; rángatta a szoknyáját, majd az. ajtót kísérelte meg újra kinyitni, a zár a- zonban nem engedett.

Majd én kinyitom; — szólt egy udvarias úriember és segítségére sietett a hölgynek. A zár nem nyílott.

— Kinyitom én, — mondta egy másik úriember és szintén rángatni kezdte az Üj- tót, de eredménytelenül. A künn AVó kalauz mosolyogva nézte a jelenetet.

—s Szóljon kérem a ka híznák, - mondotta a büszke hölgy az egyik urnák.

— Kalauz, nyissa ki az ajtót! — kiáltotta egy ur az ajtón dörömbölve.

A kalauz fensőbbséges mosolylyal közeledett)* z ajtóhoz, elővette a jegylyukasztóját, amely egyúttal ajtókulcs is és beleillesztette a zárba. Az ajtó azonban, a közbeszorult szoknya miatt igen erősen állott a zárban és a világért sem engedett.

— Nem tudja kinyitni? — ordítozta az

E héten nyíl Ring >«f culráta-- -- - ——•M“———"———— . IH SHrWflMMHHHMBHHHBHMMMI