Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)

1912-02-10 / 32. szám

IV, évfolyam, 32. szám. Szatmárnémeti, 1912. február 10. Szombat ÉP7llílfCI CT £S4hIIIIELE I FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőségés kiadóhivatal: ! Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti ; NyiJttér sora 20 fillér. Egy szám ára : 4 fillér. _____ J Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. ____j Hirdetések a legjutányosahb árért közöltéinek. Ki sgazdáink és függetlenségi törekvéseink Aki a magyar nemzetet teirriészetéberi, külső és belső sajátságaiban igazán megakar ja ismerni, annak csak a magyar kisbirto­kos oszátáiyt kell jól megfigyelnie. Mert a magyar nemzet hamisítatlan, természetes érzése és gondolkozása, hibái és erényei s minden szokásai tag jobban eb­ben az osztályban tükröződnek vissza. Ez a társadalmi osztályunk igaz való­jában tősgyökeres magyarság. A magyar kisgazda-osztály telkében füg­getlen s igaz, gondolkozásában egyenes, őszinte. Ezen társadalmi osztályunk becsületek jelleaíény megtört még idáig minden ostroma j annak a gyalázatos rendszernek, amely pe- j dig ebben az országban évtizeddé óta er- j kötesi javaink romlasztásában találja erkölcs­telen hatalmának a fundamentumát. A ma­gyar kisbirtokos osztályt a reakciós törek­vések veszedelmes lovagjainak nem sikerült még eddig megtéveszteni s hálóba fogni. De nem1 fog ez sikerülni a jövendőben se. Gyönyörű, bámulatot keltő az a lelke- sediés, melylyel kisgazda-osztályunk p sza­badság s függetlenség tiszta ideáéi mellett állandóan s tántoríthatlanul kitart. A függetlenségi és 48-as párt zászlója alatt sorakozik e társadalmi osztályunk e- I gesz zöme. Csak nagyon kevés az, akit kü­lönféle maszlagolással néha-néha sikerül meg széditeni, de az ilyen is rendesen szánva- bánva bűnét, hamar visszatér az igazi nem­zetizászlóhoz. A függetlenségi és 48-as programúihoz való ragaszkodás különben minden igaz ma­gyar embernek a leikéhez, szívéhez van tlőve s csakis önző álpróféták azok, akik a függetlenségi elvekről kisbirtokos magyar népünket is elakarják tántorítani. 1 Az emberiség és a nemzetek fejlődése folyamatában nem méltó még az emberi ne­vezetre som az, aki az önállóságra, a sza­badságra és függetlenségre való törekvést J nem érzi lelkében nem istápolja s külső fé­nyeiben is raegcsufolja. Zsoldos, bérenc had az, mely azt prédi­kálja, hogy nent kell kitartanunk a magyar •nemzetnek függetlenségre, önállóságra s szabadságra való igaz törekvései mellett. A kik ilyeneket vallanak, azok már a saját tel­küket eladták s mások telkének is az áruba vetésével igyekeznek igazolni urok s porán- csolójuk előtt a magok gonosz telkét és at- jasg ondoBíozásét A magyar kisbirtokos osztálynak leg- ! szebb jellemvonása ikőzé tartozik éppen az is. hogy nem ül fel a hamis próféták mérge­ző prédikációdnak s csábításainak, hanem hűségesen kitart lelke legszentebb érzése, a magyar nemzeti függetlenség, önállóság és .szabadság után való vágyakozás és az ezért folyó szakadatlan küzdelem* mellett. Ez az osztály az, meht legönzetlenebb ebben a kitartásban s ez az osztály hoz elvéért legtöbb áldozatot. De éppen ez a tettekben is megnyilvá­nuló jelenség az, mely Magyarországot bár igy is megtépdesett, rongyos alkotmányában Szedmáky uram paskiílusai Irta: KUSZKÓ DEZSŐ. Szomorú októberi ég alatt lassan ringott előre a kocsi, a tengelyig érő sárban. Fi- nemszemü, szapora eső esett és úgy tetszett, nrlntha fátyofon át néznők a fákat, a ka­szálás után még egyszer kisarjadt mezőt. — Urambátyám jól behúzta mellettem a fejét a (féébundába, szippantott egyet-kettőt még a pipáján, aztán a zsebébe sülijesztette, — mert kialudt a szakadó esőben. — Itt ugyan nem sokat ér az az élesre kifenf pánt all ó— mondta egy kicsit káröröm mel és büszkén nézett a komáromi vásáron vett csizmájára—, szerencsédre nem megyünk lányos házhoz. Nevetett még egy kicsit, aztán olyasva­lamit dörmögőtt, csak úgy a bajusza alatt, hogy már a németet utánozza a komo­lyabb fiatalság is. Szomorú, nagyon szomo­rú: ez volt a vélekedése. Lassan haladtunk, , néhol elmaradt egy-egy kis fehér ház, fakó, ázott nyárfák között, aztán elért bennünket az este. Balról előttünk az erdőben tűz villo- j gott a messzeségből. Valamit dobhattak rá, í zikra-sereg csapott föl körülötte, sze­szélyes árnyékok, ködalakok kavarogtak. Ta- j Ián az emberhagta tisztáson lapát-paripáikra I boszorkák kaptak föl, akik ott szoktak ké­szülődni Luca-napi kongresszusokra. Urambátyámnak haragos kedve volt, megint a német dolgát hánytorgatta, de halk szavából alig lehetett meghallani vala­mit. Jó idő múlva nagyot nyújtózott, egyen­gette az ülésben elzsibbadt, megmerevedett lábát, aztán előre mutatott: — Az ott a Szedmóky háza! Tenyérnyi fehérség tetszett előttünk, a foetyre kocsilámpa vetett gyönge fényt. A ház előtt kocsi állott. Amint közel merítünk hallottuk, hogy egy cémaszél-hang panaszo- j'san, kérőn -mondta: — Hát csakugyan nem tetszik megfizet- I ni azt a kis pénzt, nemzetes uram? — Annyi, mintha megfizettem volna a kegyelmed állítása szerint, Tótfalussy urára! Tv— ezt egy mély, erős hang dör ögte a tor­nácról. A kocsi most megindult mindjárt előt­tünk, ellenkező irányban, Pozsony felé. Szed móky a tornácról lejött elénk az udvarra és urambátyámat, amig kászotódott, teszed-te a kocsiból, Hónt egy gyereket. Utármam is ■ nyúlt erős karjával, de leugrottam. Két sö­tét szobám vezetett keresztül, a harmadik­ban kifejtett bennünket a bundából és kí­nált jófajta szülvórrummal, meg más finom papramorgóval, hogy ktszatajtsuk testünkből a hideget. Egy öreg szolgáló jött be, kezet csókolt báty amur amnak, megtérített és va­csorát hozott. Szó nélkül ettünk és én fázni | kezdtem, talán nem a hidegtől, hanem mert dermesztőén szomorú volt ez a nagy hall­gatás. Szed márki) a harmadik pohár után megszólalt. ^ — Pozsonyból volt itt — mondta -— Tótfalusi szabómester uram. Marasztaltam va K ALAP, cilinder és sapka újdonságok, divat nyakkendők, angol bőrkeztyük, úti takarók, szivar, szivarka és pénz­tárca garnitúrák, fraele ingek és divat harisnyák stb.. — — érkeztek Somlyay divatáru Telefon 239. Gyönyörű választék pongyolákban SZÍNHÁZI blousok, sálak, arany és hímzett táskák, Francia bőr" wj és selyem keztyük, Szőrme karmantyúk és boák, kötött sáp­iul kák és kabátok, csinos gyermek és serdült leányruhácskák és »Sa divat harisnyák érkeztek fiájába Peák-tér IS. és blousokban. Külön prébatsrern ! Telefon 239.

Next

/
Thumbnails
Contents