Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)

1912-02-04 / 27. szám

Szatmárnémeti, 1912.

ÉSZAKKELET

5. oldal.

nem feledték el azt a régi szójátékot, amit hajdanta talá rjjöik is bepingáltak a bakfis- leány'kák emlékkönyvébe; hogy: E'őbb szeress tanulni, aztán tanulj szeretni — és konferenciára gyűltek, hogy eldöntsék azt a fogas kérdést: Lehet-e diák vőlegény? Forgatlak jobbra-balra azt a nagy könyvet, amit áigy hívnak, hogy Középiskolai Rendtartás, de sehol sem találták megírva, hogy mit kell ázéal csinálni, ki a nyolcadik osztályt már mint boldog vőlegény tapossa. Megbüntetni nem' lehet, mert hiszen a házasság a meny ben köttetik, a papok dolgába avatkozni pedig nem tanácsos; a vőlegényi állapot, Pitvara lévén a menyországnak, szintén — nem minősíthető véteknek. De viszont a tanítás szempontjából Zavarólag hat az a többiekre, ha olyan iiu vari köztük, akinek szabad csókolóznia. Ezért kiváltságos helyzetet teremtettek a diák-vőlegény számára: rendkívüli tanuló lett, azaz nem muszáj neki iskolába járnia. Ami mindenesetre gyöngéd figyelem a tanárok részéről, hogy maradjon ideje a menyasszonya számára is.

Zsebtolvaj cigány. Fischer Mária válaji lakostól a nagykárolyi hetivásáron kötője zsebéből egy cigány kilopta 5 korona 52 fii! '' tartamú pénztálcáját. A tolvajt Vadász 'Gyuri többször büntetett cigány személyében elfogt A \i csendőrség.

Elütötte a szán. Fiíimon Péter turci lakos a minap teíiené /el a falu l ói nem mész sze levő itató kúthoz mént itatni, mikor onnan visszafelé 'itt egy utszorosnál látta, hogy Hajdúk János ottani lakos két lovas szánna! sebes hajtásban közeledik feléje, de mór asm mdolt előle elmenekülni, Hajdúk pedig a lovakat nem tudta megfékezni és igy Filimont elütötte a szánkó rudja. Állapota veszélyes, de nem halálos.

Meglopták az anyjukat. Csata Zsuzsán- na teher gyarmati lakostól nevelt gyermekei Barta Károly lő éves és Barta Sándor 12 éves csemeték több ériékes holmit elloptak.

Elkezdi pénz. Dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd irodájában volt alkalmazva Lech- 'ner Hanó mátészalkai lakos imok, kit az ügyvéd távoliélében pénzkezeléssel is megbízott. Minthogy Lechner azt ígérte, hogy e- gész életén az .ügyvédnél fog dolgozni, d'r. tFuchs a saját folyószámlájára 360 koronát vett fel Lechner részére a közgazdasagi banktól. Lechner főnöke (ávol'éiében megszökött. dr. Fuchs ügyvéd feljelentést tett hűtlen Írnoka ellen. Lechner mielőtt dr. Fuchs- nál irnoki minőségben belépett, nyomdászsegéd volt és a dr. Fuchs ügyvédtől élvezett Jövedelemből Mátészalkán nyomdát is alapított és lapszerkesztéssel is foglalkozott, jnely úgy az ő, mint családja részére a tisz ctességes megélhetést kellően biztosította.

Pékséged munkában. Fekete György n.- károlyi pékmester a minap összeszólalkozott fleredóczki Sándor nevű legényével, ki a péKmesfert egy vaslapátíaí többször megütötte. Here ezzel nemi elégedett meg mivel még onnan a gazdájától ellopott 25 kiló lisztet és egy 3 kilós kenyeret. Fekete feljelentette segédjét.

Megszökőt Cipész segéd. Halmiban We- isz Mór cipész mester feljelentette Widor Jenő 19 éves cipész segédjét, hogy a nyitott sifonjából kilopot 20 koronana készpénzt és a munkakönyvét s azzal megszökött. A megszökőt segédet a cendőrség most

i fogta el és az ügyésszég fogházába be is szál litotta.

Innen-onnan.

*

■ A leánykérő. Kérőbe jött a legény az éppen mosással elfoglalt leányhoz.

— Eljött a Ferkó a kezedet megkér-.

ni; nekem nincs ellenvetésem, — szólt az anya.

— Nekem' sem — monda ,a leány, — csakhogy jöjjön el vasárnap, mert hétköznap egyik kezem1 sem szabad.

y<z

i

Mulatságos vicinális történet. A viciná- i lis vasutak nyomorúságos közlekedési visz- j nyairól tömérdek anekdota forog közszájon, j‘ melyek közt nem az utolsó a hajdusámsoni sánta koldus esete, aki falábon indult Debrecenbe.

— Hiszen jár már a gőzös, jöjjön azon :— mondták neki.

— Nem lehet, sietős az utam.

— Hiszen a gőzös hamarabb beér. Inkább megfizetjük mi a bi é árát.

— Nemi mehetek gőzösön.

— Hát aztán űrért mm?

H-— Mert ez a gőzös nem pontos, már ' pedig én kilenc órára tanúnak vagyok hiva a J törvénybe.

— Mink is od f^megytank.

— Majd le is késnek, — telelte a sánta koldus és gyalog neki vágott az útnak.

Érdekes a dologban, hogy a tárgyalás megnyitásakor, mikor a tanukat szólítják, csak a sánta koldus jelentkezett.

— Hát a többi hol van? — kérdi tőle az elnök.

t — Azt mán csak a mennubéli, jóságos Úristen tudhassa, mert azok gőzösön Jönnék.

Hát maga nem azon jött?

— Nem bizony uram. Tudom én a rendet; hát én nem is*ültem gőzösre, mint ők, hanem gyalog jöttem i Itt is vagyok punktu- rnosan, de hogy ük hím vannak, azt csak a jó isten tudja. (Elakadt a motor.)

Ez nem tréfa ám, hanem valójában meg- •esett, mint ahogy megesett az aiábbf (mulatságos eset is ugyanezen a vicinálison. A fiyirbátori vasút a minap a Tamási-ouszta és Hajdúnánás közt a nyílt pályán megállt. A vészfüttyöktől megrémült közönség ijedten ugrott ki a kocsikból, hogy lássa, mi történt. Nem; történt egyéb, mint az, hogy a vicinális mozdonyával szemben állott Lu- dán Sándor fiatal bikája és a vészfüttyökre olyan rémes bődüléssel válaszolt, hogy amoz donyvezető ijedtében megállította a vonatot s mikor a harcias bika fujva-bőgve neki akart menni a kávédarálónak, ijedten cu- rukkolt mindaddig, míg a szilaj bikát el nem kergették a pályatestről. A harcias bika gazdáját a vonat tiltott megállítása miatt följelentette a vicinális igazgatósága.

*

H szalontai ánglius. Egy szalontai vendéglőben gyanús idegen emberen akfdt meg a szeme Kilis Ferenc közrendőrnek. Az idegen elegáns szabású ruhát viselt, vadonatúj prémes télikabátja volt, de a sárga cipőből kimosolygott a hüvelykujja. Kis pörkölthöz pezsgőt rendelt s gavalléros borravalót adott a pincérnek. Valami kerékbetört vad fanyelven beszélt s aziránt érdeklődött, — hogy ki a gazdag kereskedő Nagyszalontán. A rendes zernmel tartotta a jövevényt s mikor a korcsmából kilépett, megszólította. A gáláns férfiú — vesd el magad — őrült • irammal vágott keresztül az utcákon és futott a pályaudvar felé .A rendőr utána. A 'sötétben félóráig tartott a hajsza, míg végfei az ipse kimerültén, inaszakad tan roskadt le es a rendőr bekísérte Neszmirák felügyelő elé. A felügyelő vallatni kezdte a meghal szolt embert, aki holtravált arccal, zokogva 1 vetette magát a pam'agra:

— Csak angol tudom, csak angol tudom, — hajtogatta keservesen.

A rendőrök hiába próbálták, egy szót i sem tudtak többet kipréselni belőle. írást se találtak nála. Nem volt mit tenni, megkértek egy fiatal ügyvédet, beszé’j

2n vele angolul. Az ügyvéd elment a városházára s fag gatni kezdte az ángiiust, aki nagy szemeket meresztett s jelekkel mutogatta, hogy ő bizony ezt az angol nyelvet nem érti. A tolmács szégyenkezve távozott el s bizonyos megrendüléssel konstatálta, hogy fityinget se ér a Könyvből szerzett angol tudománya. A felügyelő pedig végiglapozta egy-két esztendőről a Rendőn Közlönyt és egyszer csak nekipirulva ugrott fel az asztala mellőlr

— Hozzátok fel azt az ángiiust!

A rendőrök elővezették cellájából a kitűnő gentlemant, aki prémes bundájában is dideregve lépett a szobába. A felügyelő leültette, cigarettával kínálta, aztán odaállt eléje:

— Hát édes fiam, Miska, megtanultál-c már magyarul?

Édes fiam1 Miska felugrott ülőhelyéből. Majd leesett az álla.

— Honnan tetszik tudni a nevemet? — kiáltott meglepetten.

— Itt van, fiam', a körözőlevélben a személy leírások.

Az ánglius most már töiedelmesen bevallotta, hogy Kis Mihálynak hivják, többször büntetett, fegyházviselt betörő s 191Í. október 20-án több ezer korona értékű ék- { szert rabolt Aradon, ahonnan megszökött | Azóta bujdosott az országban, Budapesten I pénzéé tette a kincset s most váltotta az utolsó ötven koronát föl. Nagyszalontán va- I 1 amelyik bankba vagy üzletbe akart betömi* hegy ismét pénzhez jusson, de az a buta rendőr kiolvasta szeméből a szándékát. A betörőt, miután vallomását jegyzőkönyvbe foglalták, átkisérték az aradi királyi ügyészséghez.

Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda

06000060

Makulatúra papiros

csomagolásra igen alkalmas Kapható lapunk kiadóhivatalában.

©©©©ÖOO©