Északkelet, 1912. február (4. évfolyam, 25–48. szám)
1912-02-25 / 45. szám
!V. évfolyam. 45. szám. Szatmárnémeti, 5912. február 25. .Vasárna l AKKELET FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: m | Mindennemű dijak ä kiadóhivatalba küldendők : Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. ! Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. | Hirdetések a legjuíányosabh árért közöltéinek. C e A nemzeti követelések, a Kossuth párt és a leszerelés. (V.) Amennyire a politikai élet szövevényes útvesztőjébe el lehet igazodni, ma már kétségtelen, hogy a Kossuth Ferenc vezetése alatt álló függetlenségi párt ismét leszerelt. A leszerelés a Kossuth-párt é'etében mindennapos dolog. Nagy hangú fogadkozásokat csinál, ezt csináljuk, igu csináljuk, úgy tcsináljuk, nem hagyjuk a véderőjavaslatokat törvényerőre emelkedni, követeljük az általános választói jogot, a mikor azonban valamit tenni is kéne, közbejön a leszerelés. Az a bizonyos köpenyeg, a melyet jßddig csak Apponyi Albert hordott, ma már nélkülözhetetlen ruhadarabja az egész Kossuth-pártnak. Apponyi valóságos magánórák kát tart arról, hogy miként keli forgahii a köpenyeget. Az egyszeri vándorlegény egyetlen ruhadarabját mindig arra az oldalra fordította, honnan a szél fújt, a kőpenyegforgatásnak tehát meg volt az oka. A Kossuth-párt újabban azt akarja bebizonyítani, hogy ok nélkül is lehet köpenyeget forgatni. Mert nézzük csak, hogy miért vette fel a Kossuth-párt a küzdelmet a véderőjavas latokkal szemben és .ni. t szerel le és miért hagyja abban a küzdelmet? A Kssuth-párt luizdelmének nyíltan bevallott célja az volt, hogy a véderőjavaslatoknak a nemzet teherviselő képességével arányban nem álló terhei csökkentessenek az országháznak törvényben biztosított, de az idők folyamán íélremagyarázott újonc meg- ajánlási joga intézményileg biztosittassék és hogy a magyarnyefv joga a hadseregnél elismertessék. Most nézzük, hogy miképen honorálja Khuen és a munkapárt a Kossuth-párt kö- veteésleit? A véderőjavaslatok terheinek enyhítéséi ől szó sincsen, ez a része a kérdésnek egészen kikapcsoltatott, marad minden úgy, ahogy votl. A nemzet újonc megajánlása jogának biz tositása tekintetében azt a megoldási módot fogadta el a Kossuth-párt, hogy teljesen e- lég az, ha az 1888. évi XVIII. t.-c. helyes értelmezése ház határozatba lesz foglalva. : Ezen megoldás azonban csak ideiglenes: 'mert egy ház határozat legjobb esetben is megnyílt Lakodalom a Sárréten. | Jrta: SIMON ISTVÁN. » Ott lent jártam a Nagy-Alföld közepe íáján, ahol gyermekéveimet el töltöttem, ahol a. Berettyó egy szeszélyes kiáradásával még ^harminc évvel ezelőtt is tengert tudott csinálni: a Sárréten. Most mindenütt viruló tanyák, kövér, gazdagon fizető szántóföldek terülnek el a hajdani mérhettetlen nádrengetegek, ingó lápok helyén. Talán sohasem is foglalja el többé az öreg Berettyó a maga roppant területű természetes, nagy vizi birodalmát. Eléje állottak, megvivtak vele s úgy látszik, örök időkre szóló győzelemmel, a legmodernebb ellenfelek, a mérnökök, háromlábon álló rézágyuikkal. , Pedig amilyen hasznos ez a mai föld- kulfura ott az évezredes vízállás kiszárított fenekén, olyan szép s talán nem is sokkal kevesebb hasznot produkáló volt az ős vizi vadon. Én láttam azt is és visszakivánom. Láttam a vízben álló Sárrétet a maga csodás, pazar tórájával és sokfaju vizi vadjaival. A növények közt a náderdő foglalta el a legnagyobb helyet. Akkor a sárréti ember kétszer aratott, nyárban vágta az acélos szemű búzát, télen a nádat. A gyérfény már kisebb területen ütött tanyát, de azért az is tenyészett egy pár ezer holdon. Ebből roppant mennyiségű ekhó-fedelet csinált az ud- varii és szerepi: kosarat, mindenféle házi "«eszközt és remekmívű csecsebecséket a nagy- bajomi ember. Ez utóbbiakból még külföldre is szállítottak. Hogyne, hiszen Kalakaua, Havai utolsó királya is elvitt egy szép gyékény dohány tartót magával, mikor Budapesten járt — mint maga mondta — házi sapkának. A lápokon, porongokon selymes fü termett, á csetkfikából finom kalapokot fontak. A nagy, tenyeres virágú, vastagszáru kákának a tövén pedig, hogy a nótának is igaza legyen, költött a ruca. Igen, a ruca. Legaább tizenöt fajtája tanyázott a Sárrét vizében, a kis kercétől a termetes villásfarkuig. Legtöbb volt a tőkés, melynek hímje zöld fejével, csillogó, tarka szárnyával és kunkorgós farkával büszkén uralkodva begyeskedett a többi kacsafajták között. Hej, egy-egy szép húzás emlékére még most is kisért, most is felém csillan bús elhagyatottságban szegen lógó öreg flintám. I Aztán a szalonkák, melyek közül a gólya- sneffek voltak a legkedvesebbek, amint alkonyaikor futkostak egy-egy »tisztás« locsogón, mint a frakkos szalonfiuk a báltér rirek parkettjén, a vad lúd ak, a gémek, fekete gólyák, sáskák (Íbiszek), kanalasok, kócscgc-k — mind-mind soha többé itt nem látható, soha vissza nem esábithaíó kedves lakosai voltak a Sárrétnek. Ott voltam, ott időztem pár napig azon a kicserélt paradicsomán Az unokaöcsém lakodalmára ránduitam le. Szép őszi nap volt, oiítóber 14-ike. Egy j ismerős uradalom pusztája nfolyt le a jó ma ( gyáros, szép menyegződ vigalom. Vonat visz majdnem egészen odáig. Szinte vakmerőség, vasutat építeni ebbe a völgyteknőbe. Hátha meggondolja még egyszer magát a vén Berettyó?! Nos, akkor tiszni tog újra az egész nagy puszta a maga helyes kis vasutjával együtt. De aligha. Hiszen a bölömbikák böm- bölése helyett gőzeke bugása fogadott. (Vize is csaa úgy van most ennek a nagy pusz-. fának, hogy mély furásu két artézi kutből látják el, hosszú csöveken vezetve, a tanya minden részét.) Gőzekét láttam már máskor is, de az nem ilyen volt. Akkor még két vaskolosszus ácsorgott a föld két szélén s ezekből kiinduló drótkötél vontatta az ekét. Ez azonban maga megy, maga törtet végig az avaron, fuva, szuszogva, prüszkölve, mint valami feltámadt maróműt s a nyomában fiz Sárközi Szatmárnémetiben, KazinczyKilllfutca 21. szám alatt JüZSCt UMIbI Dr. Wailnn orvos ur hálában.
