Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)
1912-01-21 / 16. szám
A csizmadia mesterek nagygyűlése. A szaünámémetii csizmadiamensterek tegnap, szombat délelőtt népes gyűlést tartottak deáktéri saját helyiségükben. A hatalmas terem majdnem zsúfolásig megtelt mesterekkel. Akiknek dicséretükre legyen mondva, hogy a társulat ügyei iránt ily melegen érdeklődnek. Amikor Iá juk azt, hogy iparosaink e- gyes szakmákként milyen ádáz harcot viselnek saját kebelükben lévő mestertarsaikkal szemben, igazán meglepő az a régi pát- riálkháíis vonzalom, szeretet, amely a helybeli csizmadiamesterek között évszázadok óta uralkodik. A helybeli csizmadia-mesterek nem ismerik a kenyér-irigységet, példa erre azon körülmény, hogy minden önállóságra törekvő fiatal mestert szereteltel üdvözölnek soraik* között. Bizony, példát vehetnének tőlük az; emberszerektben más, kenyéiirigy iparosok, akik iparosié saik jóhlszemiüségét igyekeznek elég hitványul a saját javukra kihasználni a piszok konkurenciával . De hagyjuk e sötét képet. A helyben csizmadia-mesterek nagygyűlése szombat délelőtt 11 órakor kezdődött A nagyszámban megjelent tagokat Fehér József elnök üdvözölvén, a gyűlést zajos éljenzések között megnyitotta. A tárgysorozaton az 1911. évi számadás szerepelt, melyet több felszólalás után változatlanul elfogadott a nagygyűlés. Ezután régi jó szokás szerint áldomás ivás következett, mely kitűnő hangulatban csak a késő délutáni órákban ért véget. Váljék ez áldomás derék csizmadia-mestereink egészségére s óhajtjuk, hogy a kartársi szeretet mely évszázadok óta e társulat targóit ily szépen összetartja, teremje meg ezután is méltó gyümölcséi, hogy a tekinti jes csizmadia-iparíársuiatnak mint ez- idedg, úgy ezután is döntő szava lehessen ott, ahol az iparos érdekek kívánják! NAPI HÍREK. 9e Thémát kerestem a minap, egy olyan tárgyat, amelyet még nem irt meg senki, vagy legalább is kevesen dolgoztak ki. Keserves dolog uj, még ismeretlen thé- ínát keresni! Kotorásztam emlékeim között, azon reményben, hogy találok egyet a sok ezer feldolgozatlan közűi. De hiába: írásra éhes alumínium toliam csak pontokat hagyott maga után. S mikor megnéztem »munká: mát«: egy hatalmas kérdőjel meredt felém. Éppen az volt a baj, hogy csak a toliam volt éhes az írásra s nem én. Szórakozott voltam nagyon, olyan szórakozott, mint talán soha. Még egy te’jes nap áll a rendelkezésemre s addig csak kerül egy jó thé- ma, — gondoltam. Felvettem a gérokkot s «'indultam — .thémát, egy uj, egészséges thémát keresni A hideg levegő annyira felfrissítette a tétlenségtől lomhává vált lábaimat, hogy rovara lépésekben közeledtem a thémák hazájához: — a füstös kávéházba. Elővettem egy lapot s mintha elmélyednék annak olvasásába: néztem a kávéház törzs és nem íftrzs vendégeit. Figyeltem az arcvonásokat. Hallgattam a beszélgetésüket. A théma, a gondtól megmentő théma nem jött! (Eltévedt biztosan a sötét éjíszakába.) Elolvastam egy néhány hirt s bódult" fejjel hagytam ott azokat, akiknek nem kell tömi a fejüket egy uj, még ismeretlen thé- mán...„ Útközben kezdett már egy hálás théma kibontakozni agyamban. Gondoltam: most már meg vagyok mentve egy álmatlan éjszakától. S amikor már megelevenedtek lelki! szemeim előtt a megírandó alakjaim: akkor találkozom egy bőbeszédű barátommal, aki csacsogásával teljesen megzavarta gondolatmenetemel Hazaérve — bosszankodva bár, — hoz-/ Hzáfogtam a théma, az oly nehezen került théma kidolgozásához. Sercegő toliam nyomán gyorsan keletkeztek a barázdák a hófehér papiron. Elsimultak homlokomról a gondalkotta ráncok s örömömben: rágyújtottam egy cigarettára. Bodor füstfelhőket fújva, olvastam át a már félig kész munkát. És most a legkeserübb csalódás ért. Eszembe jutott, nogy már ezt megírtam, vagy legalább is hasonlót ehhez. A következő percben már csak foszlányok voltak láthatók a keserű csalódást okozott munkából. Kimerült aggyal zártam álomra szempilláimat. De a kötelesség, a kiadóknak tett ígéret nem engedett aludni. Forgolódtam á- gyamban jobra-balra s a sok fongolódás között megfordult a szerencsém is. Megvan! — kiáltottam oly hangosan, hogy a szomszéd szobában alvók is fölébredtek rá: megvan ! 1! Felkeltem s most már biztos tudatában annak, hogy az éjszaka hátralevő részét nyu godtan s boldogan alszom keresztül: ismét hozzáfogtam a papír szántáshoz. Kész van, — mondtam örömtől sugárzó arccal. Átolvastam s egy néhány javítás u- tán azt az asztalon hagyva, lefeküdtem. Az órámat, — mely minden éjjel a párnám a- latt petyeg, — ott felejtettem az asztalon, az összeizzadt munkám mellett. Amint a sötétben tapogatóztam az asztalon: — felborítottam a tintát, amely természetesen főnkre tette munkámat!.... Mikor reggel felébredtem, eszembe jutott a kötelesség, az.Ígéret. S amíg a reggelit fogyasztottam: eszembe jutott az elmúlt napon ért kellemetlenség halmaza: — a théma: »Thémát kerestem a minap«.... Sulyok. *** Olvasóinkhoz! Hogy azt a célt, amelynek szolgálatára vállalkoztunk, mentül igazabban szolgálhassuk, lapunk alakját a mai naptól kezdve megnagyobbitottuk, úgy, hogy a mai naptól kezdve még fokozottabb erővel fogjuk szolgálni a szent célt, fogjuk munkálni szeretett hazánk függetlenségének kiépítését. Úgy a fővárossal, mint a vidékkel eddig fennálló telefon és távirati összeköttetésünket meggyorsítottuk, úgy, hogy naponként többször is veszünk gyors tudósítást az országos eseményekről. - Szerkesztőségünkbe uj munkatársak léptek be s így biztosítva van, hogy e lap az eddiginél jóval nagyobb terjedelemben, bővebb tartalommal jelenhetik meg. — Tekintettel azonban arra, hogy lapunk megalkuvást nem ismerő, függetlenségi irányzatú s igy sehonnan sem várhatunk támogatást; hogy feladatunknak méltán megfelelhessünk, hegy hivatásunkat teljesen betölthessük, hathatós és erős támogatást kérünk a nagy közönség részéről! Istentisztelet. A szatmári református templomban f. hó 21-én, vasárnap d. e. dr. Kováts István lelkész, d. u. Boros Jenő s.- lelkész prédikál. A németi ref. templomban vasárnap d. •e. és d. u. Kovács Lajos lelkész prédikál. Papválasztás. Mikó Imre hajdúnánási ref. segédleíkészt és hitoktatót a méramaros ugocsaá egyházmegyében fekvő viski tekintélyes egyház a múlt vasárnapon több pályázó közül óriási szótöbbséggel lelkészévé választotta. A megválasztott ifjú lelkész kitűnő képzettségű, a debreceni főiskolának esküdtfeíügyeiője volt. Tiszta szívből gratulálunk neki! Közigazgatási bizottság albizottságai. A közigazgatási bizottság albizottságának tay-i 'jait az 1912. évre a következőleg állapította meg: Fegyelmi választmány. Elnöke: Csaba adorján főispán, illetőleg a polgármester, tagjai Bodnár György, Jákó Mihály, dr. Ke- resztszeghy Lajos s Korányi János; póttagjai Kacsó Károly, Pethő György .— Bör- tönvizsgáló bizottság. Elnöke: a főispán, Illetőleg a polgármester, tagjai: dr. Farkas Antal, dr. Tanódy Márton, dr. Fejes István/ Kőrösmezey Antal. — Arvaügyi felebbezési bizottság. Elnöke a főispán, vagy az árvaszéki el nők, tagjai: dr. Keresztszeghy Lajos. Korányi János, dr. Tanódy Márton, dr. Fejes István; póttagjai: Visky Károly, Jeney György. — Feltételes szabadságot vélemé- (uyező bizottság; tagjai Korányi János, dr. Keresztszeghy Lajos. — Erdészeti bizottság: Elnöke Korányi János; tagjai Jákó Mi- liály, dr. Antal Sándor. — Tanító és nyugdíj bizottság: tagjai dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Vajay Károly. — Útadó felszólamlás! bizottság : Elnöke a főispán vagy polgármester, tagjai Kacsó Károly, Visky Károly, Lo~ sonczi József és dr. Farkas Antal. Tanitói kinevezések. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Szatmárvárme- gyében a batizvasvári állami elemi népiskolához Oláh Margit, az avasfelsőfalui állami ellerni népiskolához Zoltán Ilona, a nagyecsedi állami elemi népiskolához Leh- . $nan Anna, a szatmári állami elemi népiskolához Mandula Sándor tanítót, illetve tanítónőket kinevezte. Eljegyzés. Hercz Sándor helybeli kereskedő eljegyezte Szabó Irénkét Szabó Ármin leányát Szegedről. Ä Köksey-kör szabadiskolájának péntek esteli óráján Varjas Endre kezdette meg »Orosz regényírók« cimü előadás sorozatát, mely alkalommal Dóstojevsky küzdelmes é-, letérői egyéniségéről, Írói működéséről es lelki világáról tartott érdekes, éles látásról tanúskodó előadást. Előadásainak folytatásaként enől, továbbá Toistoj és Mereskovsky orosz írókról fog szólani. — A szabadiskola magas színvonalú s a tudományérdekével
