Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)

1912-01-04 / 2. szám

Szatmárnémeti, 1012. január 4. Csü örtök. ?V. évfolyam. 2-fk szám. E1ZHKELET FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: : ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: ; Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti ' Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára : 4 fillér. __ _____Kazinezy-u. 18. Telefon-szám : 284. ; Hirdetések a legjutányosabb árért közöhetnek. „N e bántsd a magyart!“ (V.) A közös hadügyminiszternek a de- legáiíióbari mondott politikai székfoglalójának »ne bántsd a magyart« szavakkal való be­fejezése óta számtalan cikket olvastunk e címmel »ne bántsd a magyart!« E dm alatt aztán természetesen minde­nütt a közös hadügyminiszternek exposé- jával foglalkoztak s majdnem mindenik cikk különösen azt az ellentétet domborította ki, a melyik a véderőjavaslatot illetőleg a ma­gyar miniszterelnök s a közös hadügymi­niszter között van. A mi miniszterelnökünk állását köti a véűeröja vasla tok • változatlan elfogadásához, a közös hadügyminiszter pedig a leghatá­rozottabban azt jelenteje ki, hogy a véderő javaslatok szükségszerű változásoknak tesz­nek alávetve. Vagyis a véderőjavaslatokat illetőleg lényeges eltérés van a magyar miniszterel­nök s a közös hadügyminiszter között, a melynek a politikai faktorok nyilatkozatai^ szerint nem lehet más következménye, mint vagy az egyik, vagy a másik a távozás mezejére lép. Sajnos mi nekünk az a határozott meg- jgyőzödésünk van s ezt a remit fényesen igazolja, hogy mindendkettő a magyar mi­niszterelnök s a közős hadügyminiszter iá. maradni fog. A közös hadügyminiszter maradni fog azért, mert a kinek Krisztus a barátja, az nem kárhozik el! Már pedig a közös had­ügyminiszternek nagyon nagy Krisztus a na­gyon nagy barátja. Az ő Krisztusa a trón­örökös s ezért ő semmi szín alatt sem lesz •elejtve! De maradni fog azért is, mert politikai éltetünkben alig-alig találunk példát arra, fcogy a közös politikában a magyar érde­kek érvényesülni tudtak volna s még keve­sebb példát találunk arra, hogy az esetben, M a magyar miniszterelnök összeütközésbe jött, szembe került, valamelyik közös minisz­ter, vagy csak osztrák miniszterrel js, annak a közös, vagy osztrák miniszter adta volna meg az árát. Ha a múltban nézeteltérés volt a ma­gyar és közös miniszterek között, annak é- pen azon elvnél fogva, hogy »ne bántsd a magyart!«, mindig a magyar miniszterek ad­ták meg az árát. Ha tehát valakinek mo^ A siker. Irta: Sspuhisz. Túzok Máark rágyújtott a szivarra s kezdé: — Elhatároztam, hogy feltűnést fogok kelteni. De becsületes eszközökkel: sikkasztás és többszörös öngyilkosság kizárva. Sajná­lom, hogy Asbóth János után jöttem a vi-í tágra, ó már a tisztességes feltűnés min­djén ágát kimentette, én már se paprikás fagylaltot, se tudákos dinnyét nem ehetek, se Jeruzsálembe nem lovagolhatok szamáron se nagy lármával át nem léphetek egyik partról a másikra olyanképen, mint ahogy egyik kávéházból a másikba szoktak átsé­tálni, mert ez ma bmár legkisebb feltűnést se kelt. Eh, ne habozzunk sokat; irok egy. ■röpiratot, mélyben követelem, hogy a hon­védségnél német legyen a vezényszó. Megírtam. A címlapja fekete-sárga volt,, tetején ménkű nagy kétfejű sassal. Hízd ettem a lapokban teljes nevem alatt. Az irodaim^ rovatban is ismertették s azt mondák rá,, hogy á szerzője bolond. Húsz krajcárért mér ttem nem kilóját, hanem darabját. Csakhamar érkeztek is a húsz krajcárokkal a pénzes utalványok. Mindennap egy. Mikor az elsőt a levélhordó átadta, figyeimeztetteff, hogy a IV. számú pénztárhoz menjen a bevál­tásával. Én a szászházná! laktam, a ha­todik számú pénztár valahol a Margithid-s 'riál van. Reggel kilenckor ott áltam a nagy Ridegben, valami kétszáz ember volt előttem mind pénzt készült fölvenni. Tizenkét óra u­táre öt p>ercel került rám a sor. A hivatalnok becsapja az ablakot előttem s kikiált: Dél­után 2 órakor.« Hazamentem lóvasuton a százházhoz ebédelni, két órára már vissza lóvasutaztam. Megint tele volt publikummal a pénztár eleje s nem juthattam oda. — Végre hat óra előtt egy feríályiyal eladtam egy hatosért az aláirt utalványt s azzal ló- •vasuton haza. Az első előfizetőre ráfizettem ttiarminc krajcárt. Pedig könyvet se küldtem! az illetőnek; ennyi áldozatot már nem kíván­hat tőlem. A másik utalványon már nem vesztettem annyit, mert gyalog mentein a postára. —: igaz, hogy csak azáltal jutottam a pénzem- • hez, hogy ott ebédeltem a környéken s háj romnegyed kettőikor már a néptömeg élén i lestem a pénztárnyitást. A harmadik utal­Crick & Comp egyedüli elárusítója. g*ar Teljesen ingyen kap minden jobb vevő, ki nálam cipőt vés«, egy pár cipő sámfát, amely a cipő tornáját megtartja. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választék! GHinfelcE Sámliéi Beálltéi* 9. TELEFON: 252. TELEFON: 252

Next

/
Thumbnails
Contents