Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)

1912-01-10 / 6. szám

Szatmárnémeti, 1912. ÉSZAKKELET 5. MM, Egyke. A földmives lakosságnak elsősorban a pro- pogatív erejében, azaz szaporaságában nyilvánul az életereje. Európa legtöbb államában ennek a foglalko­zási ágnak a szaporodási többletéből egészíti ki magát a munkásosztály, melyből ma mindig több és töbh em­ber találna foglalkozást világszerte. így történhetnék ez a kiegészítés Magyarországon is, de nem történik, mert a magyar parasztember egykézík, azaz beéri egy gyermekkel preventív módon, meg gyerekhajfo kuruzs- lással hárítja el a nagyobb családot, holott kétszeres kötelessége lenne az ellenkezője egyrészt, mert térnénk itt többen is, másrészt és főképen, mert a magyar Így juthatna túlsúlyba ebben az országban, melynek népfa­jok szerint megrajzolt térképei a sakktábla tarkaságá­val vetekednek. a segítség tényezői. Magyarországon a la­kosság számát helyesen csak magyar nemzetiségűek sokszorosíthatják, ha nem akarunk visszahanyatlani a török uralom megtörése utáni állapotba, mikor a nép- telen vidéket idegenekkel töltötték meg. Ma pedig — csakugyan a gyári munkások nemzetközi csürhéje ö- zönlik be oda, a hol az ipar fejlődése mellett hiány­zik a magyar munkás hozzá. De túlhajtott optimiz­mus lenne azt hinni, hogy parasztin tbizomány és bir- tOkminttnum már kész csodaszerek arra, hogy a ma­gyar parasztság szaporodjék és számszerű többlete más foglalkozási ágakban is elhelyezkedjék. Ez csak az első bekebelezése lehetne a messzemenő és folytonos in­tézkedések egész sorozatának, melyre csak a törvény- hozásnak van meg a módja és hatalma. Azt a pa­rasztságban rejlő és sok helyt eifojtotf propagattv erőf csak élesztheti, ha felvilágosítási nyer a felnőtt a je- lenreja gyermek pedig nevelve lesz a jövendőre va­ló tekintettel abban az irányban, hogy sok paraszigyer- mek számára van az eke szarván kívül is foglalkozás s hogy a fajfentartás ösztöne van olyan szép, mint a főldéhség. Hogy az anyagi boldogulásnak tényezője a szorgalom és türelem a munkában nem csak földmive- lésre fordítható, sőt ha a földmives egészséges iva­déka szerző emberré nevelődik, akkor annál jobb, men­nél többen vannak, mert így lesz sok fogyasztója annak, a miit a földmives sorban megmaradó testvéreik ter­melnék s az összesség anyagi ereje, a nemzetvagyon, C mellett nagyobb lesz, mint kevés egykéző, de gazdag paraszt mellett. A szalma tápértéke. A szalma természetesen «okkal gyengébb takarmány, mint a széna, mert midőn a növény magot érlel, a szárban levő tápiálóanyagok- nak egy része a magvakba vándorol át, a szalma tehát üresebb tartalmú. De még gyengébb azért is, mertszi- vősabb természete miatt nehezebben rágható s a belek­nek, emésztőszerveknek is nagyobb munkát ad. Világos tehát, hogy egymaga a szalma még a heverő állatot sem tudja jó hnshan tartani, vagyis állatainkkal táplá­lóbb takarmányt is kell még etetnünk. Az alvókór és a baromfi Gyakori eset, hogy a baromfit, mint különböző betegségek terjesztőjét fog­ják gyanúba nemcsak nálunk Európában, hanem Af­rikában is. így ráfogták, hogy Közép-Afrikában az u. n. uganda-tyuk terjeszti az alvókórt. Az angol »Royal Society« által végzett kísérletek bizonyították, hogy a baromfi nem tekinthető az alvókor terjesztőjének. Uj lap. A Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társa­ság m. szövetkezet „Állatbiztosítás“ címen havonként kétszer megjelenő szaklapot indított meg. Az állatbiz­Hz „Északkelet“ független politikai na pilap hirdetései! Közlésére legoltetesaS. tos ítás terén, mely még nálunk sajnos gyermekkorát éli e lap hézagpótlónak mondható. A lap külső kiállítása és belső tartalma úgy a kiadó társaságnak mint Haj­nik Pál szerkesztőnek dicsőségére válik. Előfizetési ára 1 évre 6 K., fél évre 3 K., egyes szám ára 30 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bpest IX. Üllői-ut 9. A malacoztatásról. A várható leellés ideje előtt rendbe kell hozni a kutricákat s mintegy két héttel előbb már oda kell szoktatni a kocákat, hogy ne talál­ják később a helyet idegennek. Hogy a koca a mala­cokat ne nyomja agyon, almozni keli alá, de nem szal­mát hanem szecskát, ebben a malac nem bújhat el s igy az anyja sem fekszik rá oly könnyen. Az is sokszor megesik, hogy az anyja felfalja a malacát. Tehát ellés után minden véres részt el kelt távolítani a koca mellől, mert ha a vért nyalogatja, a magzatburkot és a kismalacot is megeszi. A kutricán nyílásokat kell hagyni, ahol a kis ma­lacok kiférnek, igy azután valami téren etetni is lehet | őket. A malac addig szopjék, mig eléggé kifejlődik! Rendesen lefiadzás után 6—8 hét múlva történjék az elválasztás, de már a 2-ik, 3-ik héten vízzel higiíott te­jei kell a makaóknak adni, később a tejet zab-, vagy árpaliszttel lehet keverni.' Sóhiány—waggonhiány. Az ország rapiden részé­ből özönével érkeznek panaszok: nincs só, sőt némely: helyen valóságos sóinség fenyegeti a lakosságot. A sóhiánynak ez a nagy veszedelme is a vaggonhiány- ból ered. Nincs vaggon, nem tudnak sót szállítani. A só­bányákban közel 200.000 métermázsa só hever elszál- litatianul. A kocsihiányból eredő szállítási mizériák idé­zik elő a sóhiányt s ez nem csak a fogyasztóknak? okoz bajt, de az állam bevételeit is csökkenti, mert a sóhiány következtében a jövedéki bevételnek tetemes, része elmarad. Arról nem is beszélünk már, hogy ország gazdasági és ipari szervezetei fölterjesztésekben panaszolják el a vaggonhiány okozta károkat, úgy látszik, hogy hiábavaló minden panasz, a Máv.-nak nincs módjában megszüntetni a vaggonhiányt. Dendiinnel végzett kísérletek. Gyümölcstermelők e- lőtt gyakran szeretik a dendrint olyan szernek feltűn­tetni, mely a gyümölcsösök összes gombabetegségei, fűzik ládán m (alma és körte ragya) monilia (gyümölcs j érés előtti megaszalódás a fán) és az összes hernyók, rovarok, vértetü és mohosodás ellen megvédi gyümölcs­fáinkat. Egy ilyen dicsérő újságcikk jelent meg a »Gyü- mölcskertész«-ben. A dkk után Jablonovszki József az állami rovartani állomás igazgatója tesz néhány meg­jegyzést, melyben elmondja, hogy a dendrin nem cso­daszer, mely minden ellen alkalmazható, hogy a dend- viszont, hogy 8—10ü/o-os (100 liter vízre 8—10 kg. dendrin) hígításban 2—3 évenként tavaszi rügyfakadás (előtt alkalmazva igen jó szer arra, hogy elhanyagolt gyümölcsösökben a gombabetegségeknek elejét ve­gyük s tisztává tegyük vele gyümölcsfáink törzsét. Ná­lunk sok az elhanyogolt gyümölcsös, hol a gondozás kezdő lépésének igen elkelne a dendrinnel való perme­tezés, de viszont nem szabad elfelednünk aztán, hogy valamint a szőlőkben most már munka munkát kövét, úgy kell a gyümölcsösben is a folytonos gondossá® figyelem jés szakadatlan munka, ha gyümölcsterméseinket nem lutrinak tekintjük, hanem abból folyó jövedelmün­ket állandósítani akarjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents