Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)
1912-01-09 / 5. szám
tám. Szatmárnémeti, 1912. január 9. Előfizetési arak: Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken : 16 K. ___ Egy szám ára: 4 tűiét. __ Ne m alkuszunk! Ki az a rettenthetieri, szilárd férfiú, j az a hajthatatlan, szilárd, se jobbra, seba.1- ! ra nem néző ember, aki kevélyen kijelenti j többes számban (melyet tudós nyelven plurális majestiticusnak neveznek), hogy nem alkuszunk?... Nem, nem és százszor nem! Alkudni nem fogunk! Törik-szakad, de a majoritás akaratának érvényesülnie kell. Ki lehet ez más, mint Khuen-Hédervári gróf ezidőszerínt még Magyarország miniszterein-^ .e? Ö az aki nem alkuszik és ö az, aki ezt fenséges többes számban jelentette ki. Neki nem kell kompromisszum, sem( Szerkesztőség és kiadóhivatal: t Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám : 284. L mi néven nevezendő paktum. Ő ur, ha már úrrá kinevezték. Ne feledjük el. hogy mindig akart valamit, tudniilik azt, hogy amit Becs és a katonai körök akartak és ö az, aki sohasem tudott akaratának érvényt szerezni Ez a dicsősséges múltja jogosította fei arra a kedélyes kijelentésre, melyet rajta kivid !senki sem vesz komolyan; só: nem esünk messze az igazságtól, ha annak a vélemény nek adunk kifejezést, liogy egészen komolyan ezt a kijelentést ő maga sem veszi. S ha először hangoztatná ezt a dölytös szándékát, még hagyián voina! De méltóz- tatiK bizonyára emlékezni, hogy már egyszer hangoztatta ezt, sor egyseméi vataiMindennemü dijak a kiadóhivatalba küldendők i j Nyilttér sora 20 fillér. j Hirdetések a legjutánvosabb árén közólteuiek — - -■ micskével többször is. Vagy nem ugyanaz ,a mmísztenelnök-e ő, aki annak idején a fegyverszünet megkötése előtt harsányan kiáltotta, hogy nem alkuszunk.. Pedig akkor j éppen oly kévéssé közöledett hozzá az el- : lertzék alkudozási szándékkal, mint most. Te- j rém tett lélek nem volt az elenzeken, akinek i eszébe jutott volsa alkudozásra bírni a miniszterelnököt. mégis kiabált és ágált, hogy j ő nem alkuszik. $ vájjon nem ugyanaz a mtniszterel- j nöik-e ő, aki, miután az ellenzék részéről senj k: sem kőzetedéi* hozzá, békegalambohat kül | hitt ki az o.bstr .• ■ ;->ö;-öi.cn úszkáló bárj kájaboi, hogy hozzanak-vigyetiek békeolajMiért tartottak engem egy óráig oláhnak ? .. . . Irta: Layk;; Vi mos Az 1890-es években Nagybecskereki péuzügyigazgatóságj tisztviselő koromban ggy iiaggkikindai hivatalos kiküldetésem- alkalmával este a Kaas-szálloda éterimében cnfntem szórakozás céljából, de bizony nem volt otí senki más a lézengő pincéreken kívül. Unalmamban újból átolvastam a már olvasod újságokat, s mikor ezzel is készen voltain, megremdeltein a vacsorát, s úgy unottan oda szóltam a pincérnek: Kik tildán csak unatkozni lehet. Kis idő múlva beállít asztalomhoz egy uriasan öltözött ember, minek ámbár aica is elárulta, de a hura alatt Igvő szerszám, kétségtelenül igazolta, muzsikus voltát. Egy nótát nagyságos uram mutatkozott bé a jóképű hu. Nagyságos ur ugyan nem vagyok, de egy nótát meghallgatok Erié intett az a jóban átló bandának, s rövidesen elhelyezve a fiukat, a nóta iránt érdeklődött, abban az időben egy sty-tu oláh nóta volt elerjedve Nagr-Becskerekerr az úri körökben, szop szövege s bűbájos dáliaina miatt a divatba hozatalhoz nyilván hozzájárult az a körülmény, hogy a szerzője ..-'áh ország költő lelküetü királynéja (Cal-men Silva) volt. Nekem is nagyon tetszett ez a nóta' s a cigánynak jeleztem. A cigány játszotta elég lármásán, mire hangfogót tétettem a hegedűre s aztán júszoa: halkan, diszcréten. Egyszerre valami bántó idegen hang ütötte meg füleimet, mintha valaki piszegne. Körülnéztem a telemben, a hátam mögötti egy társaságot pillantottam meg, 5 fiatalember ült tőlem a harmadiki asztalnál. Kezdtem figyelni. Újból és most már tisztán hallottam a piszegést. Erre a2 asztalhoz lépkedtem a következő szavakkal: Melyik urnák nem tetszik a nóta? ^fiera telelt egyik sem. Uraim figyelmeztetemt önöket, hogy ne zavarják mulatságomat, kii- jelentéssel helyemet elfogattam. A cigány to vább játszotta a sty-tut. Kis idő múlva u ból hallottam a piszegést. Erre már kinrc j tam magam alól a széket s indulatosa ’éplem a társasághoz a köveiképp szava kai: imént tiszmtességesen kérdeztem, hog ! leinek nem tetszik a nóta, de feleletet ner j kaptam, kérdezet’erül felelek most már én | ha még egy piszegést hallok, kidobom tninc i nyájukat. Ezzel az- asztallal most már a | ellenséges asztallal szemben helyezkedtem e Az ellenséges asztalnál nagy purparlé fob ezután ideges mozdulatok s asztal csapkodások között A purparlé eredményekéi a társaságból kivált két ur s asztalom, fél tartott. Csak há'Ojn lépésre uram - vágtar elibe a tetem tartótul ak — idegei: embere két nem engedek testemhez közel. Megába s kérdezték -mi a nevem, kj vagyok. Meg tudhatják, de előbb önök mondják be a ki 'vált dolgokat. Megmondták- ’iesvKs dr. Err elibük tettem1 névjegyemet, az egyik utánn 'nyúlt s azzal társaikhoz mentek. Névjegye mén nevem alatt még a következő nyo-má
