Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)

1912-01-27 / 21. szám

SzatmárnéMeti. P S Z A K K F I, F, T 2 o!rf Modern ruhafeslés u Ä ITÄ I IT P WB M SS Legszebb ruhatisztitás bármily divaíszinre. ■■ « J 1 && ár M H» vegyileg száraz utón! Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi felet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 2„ Nagykároly: Széchényi-u. 3L Alapittatott 1886 Becsben engedőimet nyerjen Khuen arra az erőszakra, amit Tisza akart s amivel fel­fordult parlamenti helyzetet idézne fel. És felidézné egyszersmind az ország felháboro­dását is. Egészen bizonyosra veszik ma már, — hogy a katonai javaslatokat ebben a for­mában, ahogy most áll, nem lehet keresztül vinni. Gondoskodnak tehát arról, hogy a javaslat lényeges módosításon menjen ke­resztül. De már ezt nem bízták Khuenre. — iNéki a sorsa az, hogy a javaslatokkal együtt budnia kell. A rövid látó mungó po­litika megsejtette ezt és azt hiszi most, hogy ha harcoSkodik, nyomban megerősödik ros­katag helyzete. Az erőszak politikáját pedig Becsben rég elejtették. Tisza gróf ezt már korábban megszagolta és ürügyet keresett, hogy most távoli szemlélője legyen csak a politikai e- seményeknek. A mungók kevésbé okosak. Harcias kiáltással akarják megakadályozni a kormány sülyedő hajóját. De hiába cincog- »nak. A húsos fazék nélkül pusztulniok kell! Az a katasztrófa amely Becsben olyan nagy hatalmasságokat elsöpört, feltartózha- )tatlanul közeledik feléjük. Minden valószínű­ség szerint hamarább dönti le Khuen kormá­nyát, semmint remélnénk. Valódi Ohewrá amerikai cipi pórja 14 korona Erünnél sati Országgyűlés. . A kormány részéről Lukács László mi- i niszter, az ellenzék főemberei közül fusth Gyula s még vagy húsz képviselő vott teg­nap a képviselőházban, amjkor Návay La­jos einők az ülést délelőtt féltizenegy órakor megnyitotta. A Ház mindig az appropriációs javaslatot tárgyalta. Polcnyi Géza, Rakovsz- ky István, Preszly Elemér és Polonyi Dezső 1 i jelentkezett még szólásra. Polónyi Géza kö- i zölte justhékkal, hogy beszédében a vá­lasztójog priuszának álláspontjára fog he­lyezkedni. Az ülés megnyitása és a jegyzőkönyv hitelesítése után Szabó István (kisgazdapárti) megokolta a volt úrbéres közbirtokosságok regálekár- talanitása dolgában bejegyzett indítvány át. uAz 1856-ban a jobbágyságnak adott ital­mérési jogért — mondotta Szabó — az 1888-iki regálemegváltáskor nem a törvé­nyes jogutódnak: az úrbéres közbirtokossá­goknak adták ki a kötvényeket, hanem a poétikai községeknek, vagyis a tulajdonost elcserélték. Indítványozza', hogy országoson rendeljék ei a kötvényeknek az úrbéri köz­birtokosságokra való átírását. Lukács László pénzügyminiszter vála- I szolt az irtditványra. Figyelmeztetett arra, i 'hogy a Curia egy döntése ellentétben áll I Szabó indítványával, mert a Curia határo- ; zottan kimondja, hogy a kártalanítás nem j az úrbéreseket, hanem a községeket illeti. | Nincs szükség arra, hogy ebben a kérdés­ben most határozzanak, mert a kérdés jo­gi része tisztázva van. Különben a kérdés végleges rendézése érdekében tárgyalást fog "kezdeni a belügyminiszterrel. Szabó István: A miniszter válasza kö­vetkeztében indítványát visszavonja. Polonyi Dezső: A koitnánynak nem sza­vazza meg a költségvetési fölhatalmazást, Jnert bizalmatlan egész politikája iránt. A kormány Horvátországban valósággal lehe- 'tetlen állapotokat tart fönn. Az uj bán sem tesz egyáltalán képes arra, hogy odalent a helyzetet meg javítsa. •. Hosszasan fejtegeti a horváft viszonyo­kat.. A javaslatot nem fogadja el. Az ülés vége negyedhárom órakor vég­ződött. Háborús világ:. Újra öldökölnek Kínában. A császári család tegnap titkos ülést tartott, amelyen a hercegek egyrésze és a régens arra Kene az özvegy császárnét, hogy hívja segitségül Japáint a forradalmárok el­len. A császáarné utasította a hercegeket, hogy beszéljék meg alaposan a dolgot és tegyék meg a szükséges előkészületeket. A kormány azonban a leghatározottabban ei- 'lenzi a tervet és a kabinet tagjai kijelen­tették, hogy az esetben, ha a dinasztia Ja­pántól kér segítséget, azonnal lemondanak. Híre jár, hegy a mjkádó felkin álkozott a — Ha esik az eső, beborul a lelkem, .olyanná válik, mint egy tükör, amiben az égbolt visszatükröződik. Rátelepedik a lel­kem, olyanná válik, rrijnt egy nagy tükör, amiben az égbolt visszatükröződil. Rátele­pedik a telkemre a szomorúság és párás ltod üli meg emlékeimet. Mielőtt kimentem volna abba a rom­lott francia városba, abba az én lelkem te­metőjébe, Parisba, ősszemászkáitam Európát, hegyek között vitt a vonat. Mikor lenéz­tem a szédületes völgy szakadékokba, ap­ró, kis, vibráló pontoknak láttam a dolgozó embereket. És a magas hegyek havas, zuz- fciarás ormai sejtelmesen a fellegekbe ve­szett. Mászott a kis südbalmj mozdony a keskeny vágány u, szerpentínpályán, erőlkö­dött. Csakúgy feszültek acélbordái, amint sü- irü füstöt pöfékelv ehuzta maga után a vo­natot. A kupéban ültem. Mellettem valami kopaszfejü, angolsipkás, kisszakálu bácsi, velem szemben egy feketeszemü leány. Amo­lyan emancipált nevelésű, egyedül utazó, o­kos, mai lánynak látszott. Egy kékfedelü, vé­kony könyvet olvasott. Én megnéztem, néz­tem és amint megláttam, éreztem, hogy ez a nő nyomot fog hagyni a lelkemben. Nem 'akartam: beszélni a leánynyal, mert jól é- »eztem magamat igy ismeretlenül. Csak néz­tem, bámultam, amig megszerettem abban a "nagy csendességben, abban a nem közönsé­ges hangulatban. A rongyos kis bőrkupé kü­lönös levegője érdeklődésemet felcsigázta, ér­ző idegeimet fogékonynyá. tette a leány iránt. Kint a természetben a legszebb ősz élt, műit valaha láttam. Arany csöppek su­rrogtak a napfényben úszó tüfenyők ágairól és a hegyi patakok, mintha csillámló ezüs­töt vitték volna vizcsöppeik hálán, úgy siet­tek a bércekről a völgyekbe. Az állomások üresek voltak, a vasúti embereken kivül alig ödöngött azokon egy pár civilemben Olyan egyforma volt erre minden, egyenlően szép. csendesen szép. Nem zavarta meg disszon- ^ló zaj ezt a gyönyörű hangulatot, semmi­sem vitt ki a környezetből. Múltak a per­cek, egyik úgy telt el, mint a másik. És ol­vasott a leány még mindig tovább.... És én néztem mindig, folyton, továfco.... valami ap­ró kis megállóhelyre érkeztünk, amikor fel­keltés kiszállt. Felugrottam és utána néztem. '«Várta a leszállásnál egy szép, magas fi- jnomarcu ember, aki kezet csókolt neki és át­vette a csomagját. Aztán mentek egymás mellett. 7'ovább, messzebb vitt a vonat, az élet. Kóboroltam, jártam vasúton, hajón, jókedv­vel, szomorúan mindenfelé, találkoztam sok asszonnyal. Elmosódott bennem az egész kis emlék. Lementem később délre, Olaszhonba. A lágyan éneklő, bamabőrü, szép olaszok kö­zé. Jól éltem ott, kellemesen. Nagyon, de nagyon szeretem a tengert. Hatalmas fel- temelö érzéssel néztem a tarajos, zöldes­kék, viharos hullámokat, majd a csendesen egybeolvadó bársonysima víztükröt. Kimen­tem gondolázni a tengerre. Szép, szürke es­te volt, majdnem sötét. Hazafelé mentem a Crick & Comp egyedüli elárusítója. pfiö" Teljesen ingyen kap mindé* jobb vevő, ki nálam cipőt vese, egy pár cipő sámfát, »mely a cipő formáját megtartj«. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választék! Grünfeld Sámuel Deák-tér 9. TELEFON: TELEFON: >82.

Next

/
Thumbnails
Contents