Északkelet, 1912. január (4. évfolyam, 1–24. szám)

1912-01-25 / 19. szám

!V évfolyam. 19. szám. <í7«tniárn^»ri«ti. 19» 2. satiuár 25. Csütörtök. I ÉSZAKKELET FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: ^Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken:JtrK. Egy szám ára: 4 fillér. ______ I Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Kazinczy-u. 18. Telefon-szám: 284. j Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Nyilttér sora 20 fillér. i Hirdeiések a iegjutányosabb árért közöltétnek. Magyarország közgazdasági állapota. A kútfőid előtt nem vagyunk senkik, pe­dig' közel kétmilliárdos költségvetéssel dol­gozunk. Ausztriáról tud a világ; hogyne, hiszen az nagyhatalom I Szatmárról is tud, de úgy tudja, hogy az Ausztriában van. Még Budapest is ott van. A nagykövetségeink, konzulátusaink u- \án indulva nem is lehet más véleménybe na külföld. Hiszen nem lát ott sem magyar ci- jfnert, sem magyar zászlót; ellenben lát sár­gafekete zászlót és kétfejű sast. A kétfejű sa- >sok némelyikének a gyomrában esetleg lát-. Ihatja a magyar címert, de az is mit jelent­hetne egyebet a külföldi szemlélődő előtt, ha nem- azt, hogy Ausztria elnyelte Magyar országot? S ha esetleg azt kérdezi a fenn tisztelt hivataloknál, hogy úgy van-e^ hát természetesen azt felelik neki, hogy na- jgyon is úgy van. Lévén ott sült osztrákok, vagy még rosszabb esetben osztrákmagya- rok. I De hát akkor mi a menny kőnek doi- ; Sgozunk mi kétmilliárdos költség vetéssel? — Vagy Idk vagyunk mi, hogy ezt tehetjük és kinek a javára tesszük? A felelet erre a kérdésre nem nehéz. Pénzt adni valaki szánéra a r abnak is sza­bad és a pénzt elvenni nagyon Közönséges emberi tulajdonság. Nekünk is meg van az a jrgünk, hogy a négy folyam és hármas bérc polgárainak a zsebéből minél töb koronákat szedjünk ki; ezt megengedi az elegáns Ausztria már csak Vízért is, hogy az igy összegyűlő súlyos mii- ttiók nagyobb részét tőlünk zseblevághassa. Meg is teszi nyílt szilien, mindenki ál­tal tudott módon. Átveszi a dicső ármádia ■r— a finom diplomácia és a rüpők Bősz- ina számára a maga busás percentjét. (Bi­zony legutóbb Bosznia megtartása (vagy meg szerzése?) is sokba ke i- ) Ezenkívül’vesz él TŐ\i>.>k rcmgy rpdfcik-" kék Ara kJSfcll nGg vagy őtszőrannyit. Mindezek fejében meg van engedve szá- humkra az a boldog élvezet, hogy katonai parádék alkalmával hallgathatjuk a Götter-j 1 rabét és gyönyörködhetünk a kétfejüsasos csákókban. Ráadásul esetleg bedughatjuk a fülün­ket és behunyhatjuk a szemünket, mikori egy-egy bús magyarnak az utolsó párnáját licitálják az adóért. No, mert ilyen utón is teremtődik elő ■a kiskoitség ama bizonyos parádékra és egyei bekre. í De vájjon meddig is tart még a ma­gyar nép adófizetőképessége? Mert nemcsak a hivatalos Magyaror­szág, hanem maga a magyar nép is ször­nyen el van adósodva. Rémes dókig arra gondolnunk, hogy Magyarországnak 1867-ben meg egy fillér adóssága sem volt és ma van vagy nyolc- ezermiÜK) korona adóssága. Ilyen körülmények közt már meg se 'kottyan az az egyezermdilió, amit Lukács László pénzügyminiszter újabban akar fel­venni i \ Úgy okoskodik a nagyon tisztelt ör­mény férfiú, hogy aki hátul marad, tegye be az aj ót. Egv falat kenyér. Irta: flvet's Äharcnean. Hlifdeg, fagyos téli nap volt: Ha az em­ber lélegzett, iehelete a levegőben megfa­gyott. Fehér volt a föld, fehérek a falak, a háztetők, fehérek voltak a fák az utcán vés a kertekben — egyforma fehér hótakaró födött mindent. Az éj fagyos volt és a meg­fagyott hó kellemetlenül ropogott a fázósan sietők lábai alatt. A napsugár nem hatolt át. az egeket bori tó felhőkön. Az erős hidegtől megfagyott lehelet apró karikákban szállt a levegőben. Még a hollók és a szemtelen verebek sem szálklostak szokásszerínti lár­mával, ciripeléssel és károgással házról- házra, hogy eledelt gyűjtsenek. Itt-ott ültek egy-egy falon vagy egy faáyon csöndesen, elhagyottan, egymáshoz szorulva a nagy hideg összetartotta őket. Minden zugból, min­den barlangból, ahol egy kis élet volt, füst szállt föl. Az emberek küzdöttek a hideg él­jen, igyekeztek főimelegedni, ahogy tudtak. |3á.r már reggel volt, N. város utcái még ü- resek és elhagyatottak voltak. Ki lett volna olyan esztelen, hogy ilyen kegyetlen hideg­ben kilépne a házból? Csak néha-néha je­lentek meg az ut egyik-másik sarkán bun­dába, kendőbe, prémbe öltözött, zúzmarával födött árnyak, kiknek szeme es szája is be volt takarva. Valami halaszthatatlan szükség kény szeri tette őket arra, hogy kellemes, fű­tött szobáikat elhagyják. És ezek sem jártak’ rendes lépésekkel, hanem futottak, szinte lé­legzet szakadva. Ebben a korai órában az ut végén két Ids gyerek jelent meg. Az egyik hét, a má­sik tíz éves. Karják soványak voltak, mintha a sírból kilépett hclottakéi lettek volna. Mind­ketten fedetten fővel lépegetlek, hajuk zilált /éolt és zúzmarával voltak borítva. Szemöldö- Jküket és szenipilláikat is ellepte a dér, ami ami a gyermekeknek szokatlan és szánal­mas arckifejezést kölcsönzött. Mezítelen tes­tüket alig fedte egy-egy lógó ronyy és nem lehetett megmondani, hogy mit helyettesíted egy-egy rongy, melyik az ing, melyik a ka­bát. Nem voltak abból a városból valók, hanem messziről váidoroltak ide, egy sze­rencsétlen véres országból, atya, anya nélkül, védtelenül, árván. Viharvert hazájukról, a ,nely tűz és k ard marta Iáka lett, semmit sem* tudtak az apróságok vagy ha tudtak, akkor sem beszéltek róla. Csak annyit mondtak, — hogy abban az országban kínozzák őket és Werik az emberek. Atyánkat és anyánkat egy­másután vertéit agyon a szörnyetegek és Inf kotier; elszöktünk és mint kiüldözötbek jöt- i tünk ide. Szegénykék éjszaka egy jószívű ember istállójában aludtak. Ott sok állat állott és meleg volt. Először a tehenek jászolába hú­zódtak, de azok megijedtek a szokatlan lát­ványtól és fujtak és a kis árvák félénken me nekültek egy apró borjú jászolába. A kis borjú épp olyan sovány, épp olyan szomorú, éppen olyan elhagyatott volt, mint a két K ALAP, cilinder és sapka újdonságok, divat nyakkendők, angol bőrkeztyük, úti takarók, szivar, szivarka és pénz­tárca garnitúrák, frack ingek és divat harisnyák sib.. — — érkeztek Somlyay dh e ára Telefon 239. Gyönyörű választék pongyolákban SS QZINHÁZI blousok, sálak, arany és hímzett táskák, Francia bőr- (02 és selyem keztyük, Szőrme karmantyúk és boák, kötött sap- Ht kák és kabátok, csinos gyermek és serdült leányruhácskák és was divat harisnyák érkeztek házába Deák-tér 10. és blousokban. Külön próbaterem ! 1 elefon 239

Next

/
Thumbnails
Contents