Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-08 / 234. szám
fí?. évfolyam. 234ok srám. Szatmárnémeti, 1911. november 8. Szerda. Szerkőssj^iség • és Északkeleti EBisywojcsméa SteatariraémcB Kimncxy~tL IS. ül í*@S2?I8B lep hol késel az éji fcomál^fcair*; ? szikla. Mái dühösek kezdünk lenni. Mit ku- koricázik Khuen & Tisza? Vagy csinálják azt, a mit beígértek, vagy ne fenyegetőzzenek. Mert a nagy idegemésztő- rettegésben már is félájultan vártuk a bomba lezuhanását, a melyik egyenesen szétcsap a hitvány kis ellenzék között és szétszórja szegényt úgy, hogy valahol az Óperenciás tenger túlsó partján fogja összeszedegetni széttagolt porcikáit. Az angyalát! Nono. Az ígéret és a beváltás kettő. Eleddig a nemes kormány részéről kifejlesztett gyakorlat alapján megállapitothatjuk, hogy a kormány ígérete és a beteljesítés legalább Sf?ers«gés. van annyira, mint a bagosi csárda a hortobágyi hajógyártól. Igaz, hogy ez a messzeség csak az üdvös ígéreteknél nyúlik ennyire, mint pl. a választójog trónbeszédben kijelentett ígérete és a május negyvenben beterjeszteni szándékolt törvényjavaslata között. | Bizony sokat főzik azt az erőszakká- j sát. Hol jégre teszik, hol alája gyújtanak, j Tartunk tőlle, hogy megposhadt. Mert — és ez itt a megnyugtató bróm- j pasztilla zaklatott idegeink re az a módszer 'melylyel mint kantárszáron felvezetette a kor- mány az erőszak toborzékoló paripáját, el- i jüt az eddigi gyakorlattól. Ha beszél, ha erőszakkal fenyeget s villámokat csattogtat csak j fordulj be és aludj jámbor magyarom, o- lyan engesztelékeny a kormány, mint egy j lágyszívű nagyapó. Majd ha a kormány- , párti kürtök rázendítenek a takaródéra, akS szerelmes Mesémet szerelmes nótámat 'Elmondtam, elsugtam egy éjszemü lánynak. Most mereng az alkony a hegy piros ormán.. Ezer színes álom terül rám, borul rám... Boldog voltam... beldog... Szerettem........ (Szerettem... Äranygyöngyös égbolt csillogott felettem, Bolyongtam a vágyak ábrándos tejutján, Fehér szerelemnek szent álma borult rám. Bűvös-bájos ábránd rózsaszínű fénye, S örökzöld reménység ringatott ölébe’... Virágos keletnek szüzszirmu virága, Enyém volt, enyém lett legszebbik leánya. Kincses álomország aranyos koboldi, Tanítottak engem mesélni, dalolni, Rózsás ifjúságom királynőm szavára ■Odacsókoltam mind csókos ajakára, Szivem (minden (kincsét, (mosolygva, gyanútlan Csak érte, elébe, lábaihoz hordtam. Boldog voltam., boldog.. Mondjam-e a végit? Virág hervadását, szerelmem meséit?... Pillangó halálát?.. Óh mondjam-e, mondjam? Csalódtam... Csalódtam... Most halt meg az alkony a hegy szürke (ormán... Sötét sírok álma terülj rám, borulj rám!.. * Kesia. kor pedig jól nyizsd ki a füledet és zárd jól összeró kőibe a markodat. Mert ütni keil. Akkor már lehet készülnünk, mert a kormány kürtjei ellenkezőt jelentenek számunkra. Ez az előzetes ígérgetés csak bevezetés, amolyan terepszemle volt, ütőérta- nuimányozás a Pannónia kezén, hogy valamiképpen vissza nem fog-e ütni. Kétségtelen, hogy a hadi terv készen van a KJiu- en fejében, a melyről tudjuk, hogy a Tisza István nyakán van. Most a hétfői ülésen bferobogni nem lett volna tanácsos. Sőt a legnagyobb taktikai hiba lett volna, a mire nem kaphatók a viharvert rókák. A han- gúlát, a levegő villámokat rejtegetett, ha lett volna valami, az csak a végső elkeseredés, a leszámolás előre nem is sejtett szenvedélyes kiviharzása lett volna. Ebbe a viharba beleszédült volna a Khuen feje, Tisza!! A tiszaparti menyecske. — Eredeti elbeszélés. — Irta BODNÁR GÁSPÁR (Folytatás.) Hánika igazán kedves. Úgy lépeget, úgy tizállong mint a pillangó. De rendkívül szegény. Úgy viselte magát, hogy ellene még a vén asszonyok se tehetnek kifogást. Sőt éppen ezen viselkedése miatt a kellő tisztelet és tartózkodás jeleivel találkozik minden asztalnál. Ha a derültebb kedélyek valamivel bizalmasabban szólnak hozzá, oly szellemes és csattanóéiul «yálgslzol, hogy nincs többé kedvük abban a tónusban tovább tereferélni. * TEL &S-4W 3SSL TELEFON 252.
