Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-26 / 250. szám
Szatmárnémeti, 1911. november 26. Vasárnap, Hl. évfolyam. 250-lk furám. Mm 1 1 Mrs mstisifsk. szikla. A belügyi tárca költségvetését pénteken letárgyalták, a mi a mostani páráimén ti szituáció szerint annyit jelent, hogy — elfogadták. Ez a tárca a legsúlyosabb, a leg- államisbb. Alig van a hivatalos közéletnek valamelyes viszonylata, a mely bele nenyui na a belügyi minisztérium hatáskörébe. A tárca költségvetési tárgyalása a sok felszínre dobott sérelemmel, reformóhajtással gazdag anyagot szolgáltat a mi belső állami életünk megfigyeléséhez de valami régi bajnak az elharapózására is ráterelte a figyelmet. Ez a nemzetiségi kérdés. Az ecsedi láp égése nem volt olyan alattomos, de egyben veszedelmes és nem volt olyan titkon terjedő, mint a mi nemzetiségeink halálos gyű-' lökte minden ellen, ami magyar. Itt is, ott is a nyugodtnak és szilárdnak tetsző la- laj egy poklot rejteget, csak a felső földréteget kell bekapami s ott az izzó láva. Elmondtak a felszólaló nemzetiségek,- hogy rossz a közigazgatás. Helyes. De az a hang, az a sápadt ajkú, ideges és nekidühödt beszéd, amelylyel neki rugaszko- tak a magyar államnak, komoly intő jel a: •— cselekvésre. Egyszer meg kell oldani ezt a kérdést. Vagy igazságuk van s akkor gondoskodni kell a nyugalom helyreállításáról, vagy nincs s akkor a nemzetiségi politika ellen neki kell szegeznünk a nemzeti politika f egy véréit..i Nem vagyunk annyira legyötörve, hogy mint a kimúlt oroszlán tűrjük a rúgásokat.» És mi még hihetetlenül nagy stilü szabad vüséggei az állampolgári jogok olyan kiterjesztéséről gondolkozunk, mely a nemzéti- ségeket egyenlő részben illette, mi nem mérlegeljük: ki a nemzetiségi s ki a fajmagyar! Ezek a beszédek gondolkozóba kergetnek. Krisztusi ellenségszeretettet ,a politikában gyakorolni öngyilkosság. Élni akarunk minden lépéssel a saját fajunk jövőjét akar juk biztosítani. A nemzetiségi gyűlöletet közéletünkből ki akarjuk kapcsolni. Aki most nemzetiségű gyűlöletet szitogat mint a tisztelt nemzetiségi képviselők, az' vésztöveket gyújt a demokrata Magyaror-, szag előtt. Kellemetlen kirándulás. Sok poéta, irómesterember megénekelte már előttem, hogy milyen jó, milyen kellemes télen, mikor odakünn ropog a hó alattunk, nótákat dudol a hideg szél, s arcukba vágja az angyalok kirepedt dunyhájából lehulló pelybéket. Hát bizony jó is kellemes is. Különösen pedig akkor, ha az embernek vannak hozzá kellemes emlékei is. így legalább agyon lehet ütni az ólomlábakon csúszó időt... Van egy ismerősöm, áld dacára annak, hogy már hatvannégy napsütéses tavaszt látót? : olyan fürge, eleven, vidám, mint egy gyerek. Telt, mosolygós arcának felső ajkára tolakodott hét szál bajszát (vagy két szálat tálán eltagadok belőle, mert nem tudóm biztosan hány van) mindég pedri. Tetszeni akar még most is — a szép asszonyomat. Hiába, igaza van Jókainak: »Öreg ember nem vén ember» Már a mozdulatai is elárulják komikus, tréfás modorát, bohém voltát. Mindég kerül valami kellemetlensége, bosszúsága, amelyel bennünket mulattasson. Mikor meglátom a küszöbön, már e- lőre mosolygok. Ha bu, bánat gond nyomja »ritka« szép hajjal díszített koponyámat: csak ő ő reá gondolok s eloszlik a bum, gondom... Ezért szeretem is az öreg Frici bácsit. Most is ő róla jutott eszembe egy érdekesebb történet, — itt a kandalló mellet ........ ke zdte elbeszélését vacsora közben Frici bácsi, miután a torkát óvatosságból meglocsolta egy pohár gyöngyösi pirossal. — Nagyon meg kellett becsülnöm a rézköltséget mert a feleségemnek egy kalapot ígértem a commissióbói. (Nála ez nagy szmó volt: spórolni.) Nem vagyok pénzmo’y, garasoskodó, de most kénytelen voltam nagyon gazdálkodni azokkal a zöldes kok hasú ropogós dolgokkal, mert a feleségemet már egy fél éve biztatom a kalappal. Éppen úgy, mint ahogyt hitelezőimet szoktam. De ezekről nem is jő beszélni, mert: »Ahol farkast emÍ legetnek rögvest ott terem« — s gyanakodva nézett széjjel maga körül... I Mint már mondtam is kiküldetésben vol■ tam. A jegyző jó barátom s ennek a ré- Kiküldetésben voltam egy faluban, — vén olcsón kaptam nálla ellátást. Volt jó kap uMBdea Jobb «*6, fei «&bk vmt, egy pár dk cipők! — Szóik TEL E-F <►# 252. TELEFÜM 222.
