Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-19 / 244. szám
fii- évfolyam. 244 ik szém Szatmárnémeti, 1911. november 19. Vasárnap. áütíc: 1 SzerkesKóiég é» kiaáófeivaía-J Id^au Bgéséne 12 X. VidSatt W K. j Éax*fckeietí KSu/vaj yműm Sxaim!naémm \ Nyifttér som 28 fiSér. _______gSMgdwjlggJígHfc____________|^_l^aiiac8y-«*- «^^^^HSasfoa; 2g&_ j fRrdelt^* teg^ fü g-g-jetle EKSartési ^ ^ -If ZO^I yliíffliL szikla. A természettanban tanultunk valaha az úgy nevezett helyzeti energiáról. Soha se értettem. Azt állítja az erről szóló tétel, hogy a lomha élet és belső erő nélkül való tömeg is tud mozogni, sőt ütni, vágnj. Mikor? Ha olyan helyzetben van. Például egy tégladarabtól nem drukkolsz, ha a lábad előtt hever, de mikor a tető pereméről leválik és siet lefelé, próbáld meg a leje .de! feltartani. De soha sem láttam a helyzeti energiát, ezt a korántsem rokonszenves fizikai erőt, olyan teljes akcióban, mint a munkapárt éA tiszaparti menyecske. — Eredeti elbeszélés. — Irta: BODNÁR GÁSPÁR. (Folytatás.) Csigay Lajos a fiatal festő, előkelő szülők gyermeke. Ä tanulás nem ment olyan könnyen neki. De már kora gyermekségétől rendkívüli érzéke volt a rajzoláshoz, a festéshez. Szülei ez irányban nevelték. Reménykedtek is, hogy a gyermekük egykoron hírneves festő lesz. A szülők azonban korán elhaltak. A ke„dő ifjú árván maradt. Senkije sem maradt aki öt pályáján tovább segítse. Tanulmányát léibe kellett szakítani és kenyeret keresni. Egy díszlet festőnél húz tel »etében. Mi teremhette meg ezt a tatárjárást? A helyzeti energia. Csüggedt kurocok ha- gyogatták el a zászlót, mert belezsibbadl a kezük a tobogtatáséba és gyáva gyászmagyarok vihogták, röhögték ki a nagy nemzeti eszme fanatikusait, akiket a reális élet gyarlósága nem tudóit eltántorítani a Rá- kóczyak ás a Kossuth Lajos ideáljától. Nem vitéz osztrák generális ur, akit belevezényeltek a magyar honvédelmi miniszteri székbe, nem az a magyarok történelme, amelynek képzelt lapjait végig borzolni méltóz'tafott, hogy a közös dinasztia és a közös hadsereg szüksége tűnjék ki belőle, gyáva labanchis- tória az. Tessék végiv'% isn' és végig érez- ri íjazfc másikat, ennek a nemes, de épp jóhiszeműségében sokszor becsapott nemzetnek a soha fel nem adott, égő törekvéseit a meg magát. Önszorgalmából igen szép képzettségre tett szert úgy, hogy most már a ■legjobban keresett és fizetett fesiösegéd. Megtakarított pénze iz van már, de még mindig tanulni, tapasztalni, világot látni óhaji; hogy annál erősebb alapra fektethesse önállóságát, így került Mármorstein üzletébe is, hol szívesen maradt mert kedvelte a Tisza vizét, r eg .. Tiszapart tündérét. Szívesen maradt hát. Mert hiszen amint ugyanis a szép Há- nikát meglátta, úgy érezte, mintha attól a spilían attól kezdve ő ide ehhez a városhoz volna láncolva. Egy re-másra kapta a felszólításokat sőt sok helyen előnyösebb fizetést is ígértek, nagyobb városba is hívták, de ä csak maradt. Nem engedte távozni a szive. De szomorúság is borult lelkére. Ha elgondolta, hogy Hánikának a vendéglőben ugyfüggetiensége, szabadsága után. Ez az igazi magyar történelem. Jól tanítják ezt azok a szürke, de tánglelkü, idegen hangzású nevű, óíte szményi magyar szivü professzorok. Az isten áldja meg valahol van még belőlük egy is! De nem errői van szó.; A helyzeti energiáról, a munkapárt emlőjéről, gyökeréről. Avagy nem a helyzeti e- nergiában, a kánikulai ianyhaszíó álmositó levegőben volt Khuen minden reménye? Ebben az egyben elszámitotía magátDe abban nem, hogy lukszus, sőt eksz- pressz vonaton robog előre sorsa télé. Ismét csak a helyzeti energia gyönyörűen beváló, de utálatos törvényénél fogva. A nagy harc sejtelme az erőszak kitörésének a várása zsuffolt házat csinált. — szólván a piacon kell élnie, kedélye elborult. Hány emberrel kell szóba állania, hánynak ildomtalan beszédét hallgatnia.. . igen a# 6 Kedves Hánikájának. Aztán az üzlet is jól ’fc'segg, Sinkovicsék .gazdagok lesznek .........i Er ezni fogja ezt Hánika is. Mit ügyelne ő a szegény festősegédre, akinek becsületes szivén, munkás két kezén kivid semmije sincs a világon ? Mikor úgy rnegvacsorált, a szép holdvilágos estéken ott sétált gyakran a parton. A Tisza vize folyt csendesen... az ő szivében pedig sokszor vihar dúlt. Ezeken az estéken gondolkozott ő legtöbbet saját sorsáról. Azért szerette is ezt a hejyet, azt a folyót, azokat a víztükrére omló szbmorufu- zeket, kedélyéhez olyan jól illettek — ezek a szomorú füzek. TELEFőiü ML TELEFON 252. teljesem, ingyen kap lofedsa Jobb wezö, ki wM»m apSí mz, egy pár cipő sámfát, amely a cipő formói i «aegtaaßja- — Valódi amerikai dpök! — Szolid árak! — Dús választéki ara ___ 0 ___ ^U MFELD SIllliEIEL Pej^-tér* 9«
