Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-12 / 212. szám

Szatmárnémeti, 1911 ÉSZAKKELET 5. oldal. Kutya, amely beszélni tud Berlinben egy maga nemében páratlan állat csodájára járnak az emberek. Egy Haberland nevű új­ságíró Don nevű kutyája terelte magára a közérd^Klődést az által, hogy megtanult be­szélni. És az ő beszéde nem közönséges pa- pagtíIyWeszéd, — akkor még nem sokban külömböznék a cirkusban látható idomított kutyáktól — hanem azzal a néhány szó­val, amelyet megtanult, értelmes módon tud­ja kifejezni a gondolatait és az akaratát. Aszóiára, amely gazdája fáradozása ré vén hónapról-hónapra bővül néhány szóval, még nem1 nagyon hosszú. De ha kérdezik tőlle, hogy mi a neve a gazdájának, elég értelmesen megfelel rá: »Habarland«. Hogy hol a gazdája, azt is meg tudja mondani ha az eltávozás előtt bejelentette neki, vagy látta, hogy hova ment, »A szobában«, a »szerkesztőségben«, a »klubban«, »sétál«, mindig helyes értelemben kerlünek az ajkaira. Ha húst akar enni, vagy snüteményt, azt is meg tudja mondani, valamint azt is, ha éhes. Gazdájának, ha az valamit magyaráz neki, mindaddg »nem«-mei felel, miig a szavait tökéletesen meg nem1 értette. Ha tudja, hogy gazdája mit akar, akkor fardcsóválfva három-, négyszer is ráfeleli az »igent«-t. És sohasom téved. Haberland reméli, hogy kutyáját még számos más szóra is meg fogja tanitani úgy, hogy összefüggő beszédre lesz képes. A zoo­lógusok a csodakutya nagy tanulékonyságát azzal magyarázzák meg, hogy a többi ku­tyákétól sokban eltérő agyszerkezete van. Hogyan halnak meg az emberek.? Az aratót lekaszálja a fiaiéi. A kovács elpatkol. A kamarás beadja a kulcsot. A molnár le- őrli életét. A pék megeszi kenyere javát. A szabónak elszakad élete fonala. A zsokét Szfent ‘Mihály lóra ültetik. Az órásnak üt utolsó órája,. Az anyós az örökbéke honába költözik. Az Írónak kihull a toll a kezéből. A boldogtalan megboldogul. A szemetlem ö- rökrte 'lehunyja szemét. A vaknak az örök vi lágosság 'fényeákedik. A vasutas utazik a másvilágra. A fogorvos itt hagyja foga fehé rét. A szinész letűnik az élet színpadjáról. A búvár örökre álomba merül. A süketnek megszöllla! az utolsó harsona. A tenoristá. örökre elnémul. A teherhprdámak könnyű lesz a föld. A kártyás eljátsza kis játékát. A földművest elföldelik. A kertész paradicsom ba jut. A muzsikuscigánynak elszakad az élete húrja. A lámpa gyujtogatóra örök sö­tétség borul. Az avitikusnak elszáll a lel­ke. A portásnak megnyílik a menyország ka­puja. A hadvezéren a halál diadalt arat. A dijbilkpzót 'legyőzi a halál. A hajós boldo­gabb hazába evez. A pénztáros leszámol az élettel. A lakatosnak kihűl az élete ko­hója. író telefon. D Arsonval a párisi aka- dém|8 legutóbbi ülésén bemutatott egy uj ta­lálmányt, a mely lehetővé teszi a telefonbe­szélgetéseknek fonográffal való feljegyzését D Arsonval az előadó asztalon levő mikro­fonba beszélt, a mely a szomszéd helyiség­ben levő fonográffal volt összekötve. A fo­nográfot azután áthozták az ülésterembe, a hol az a tudós szavait híven visszaadta. A; találmány gyakorlati szempontból rendkívül nagy fontossággal bir; különösen azért, mi­vel nagyobb vállalatok levelezésének gyor­sabb lebonyolítását teszi lehetségessé. így például a diktáló a telefonba mondja a le­vél szövegét, melyet azután a levelezők ter­mében levő fonográf reprodukálása után Író­gépen leírnak. A felvevő mikrofon előtt nagy­nyílású tölcsér van, úgy, hogy a beszélőnek nem kell a kagylót szorosan a szája előtt tartani, hanem a szobában diktálás közben sétálhat. A találmánynak nagy haszna más-' részről az is, hogy ezentúl nyugodtan elme­hetünk hazulról a nélkül, hogy távollétünk­ben elmulasztanánk esetleg egy fontos tele- | fonbeszélgetést, a melyet más valaki talán nem tudna eléggé híven reprodukálni. Az iró telefon fontos üzleti megállapodásoknál tanu> lesz, ha vita támad a telefonon történt meg­beszélés tartalmáról. Az öreg nem felelt. Kis vártatva meg­kérdezte : — Öltél mán? — Öltem, — válaszolt a betyár. Ko­moly, elszánt volt a hangja. Csak most gon­dolkozott rajta először, mit jelent az tulaj- oonképpen, ha valaki ölt?-— Kit öltél meg? — Az angyalházi számadó rnhászí — Hát akkor te vagy a gyilkosa? — Én. — Magad ölted meg? — Magam. Hallgattak. Újra az öreg kezdte; — Mást nem öltél meg? — Nem. — Akkor mii akasztanának fel? Más még többet gyilkolt, még se akasztották fel. Te meg ki is szabadulhatsz, ha jót viseled magad, oszt ember lesz megint belőled, mer ha gyilkoltál, meg raboltál is, senki sem vet­heti szemedre. Megszenvedtél irte .Hát azir csak azt mondom erigy be hónap Pógárra, oszt add fel magad! Folytatjuk. Csillagos éjszaka. Történet a betyár világ utolsó éveiben. Irta: P. Abrahám Ernő. (Folytatás.) Úgy veszem én észre, hé, hogy nemi nagyon Ízlik néked a betyár i!et! — Hájszen, szó, any szó, hogy az iga­zat mongyam, inkább lennék gazda! — Ládd-i, hé! Öregebb vagyok, mint te, oszt jó szívvel is vagyok hozzád. Hát mondanék valamit, ha meghallgatnád. — Mir ne, ha okos szó? — Add fel magad a törvinybe! Mi tagadás, gondoltam mán rá, de j fiiék, hogy akasztófára húznak. SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE S. J. lelkész ur MiWta. Kissé elkésetten érkezett. Mindazonáltal szivesen közöljük a mai számban. Más aktuális közleményeket és híreket is méltóztassék küldeni. Szívélyes iüdvözlet. Fiatal írót Nagyon szép, hogy beis­meri hirtelenkedését. így van ez jól és önre hasznos is. Már-imár azt hittük, hogy nem győzzük eléggé ajánlani figyelmébe a fiatal és öreg daru meséjét. Most már szent a »megzavart« béke. Különben a legszíveseb­ben üdvözöljük. Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Társszerkesztő: Duszik Lajos. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda. I É Az összes fertőző betegségek, mint ölen, TypMis, stb. ellen a legjobb óvszer az orvos szaktekintélyek által ajánlott baktériummentes és szénsavdus Főraktár a „Szatmári kereskedelmi részvénytár­saságinál. Továbbá kapható minden jobb fűszer- és csemege­kereskedésben.

Next

/
Thumbnails
Contents