Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-09 / 210. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldai ^ r f w(, isPs&SI *5síM/23£ éli Tat úmhiksm BtóiÉsrliTeii ■■ SÉí#1 '“v Á*iS'* ’Éi^bS? Ite Henrik, P‘ -s Vilmos kalap gyárosok egyedöli krrakafa, Bor-Vmé és Angol kalap újdonságok, úri febérnemöek mérték sze­rint készíttetnek, óriási választék divat nyaiHom áőköen, angol bőr, és flór közevük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcáik, stb. az elöse haladt idény miatt Pana ma és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztit Vsa, gyorsan eszkö­zöltetik). Női kézi táskák keztyttk harisnyák, főzök, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy válaszú; k. Külön oszfUy női Btoes, Pongyola és jouponokból. : Modern ruhafestés: bármily átv&tszkibe. Legszebb rt:-haüsztitás Vegyileg száraz utón! 17«, Afiila-ii. 2. b. és Nagykároly Széchenyi-a. 43. Alapos 1886« ^ ^ f 9 | 9 ^ látja a választó közönség azt, hogy a lelkét adta el a választásoknál. Tudja, látja azt, hogy a bűnért vezekelni kell, ez a vezeklés pedig nem lehet más, mint az ellenzéket tisztító munkájában támo­gatni. Minden héttel előbbre megyünk. A hu­rok mindig szorosabbra szorul, hajtogatása mind hevesebb lesz s minden héten közelebb a vég. ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikke beszerezne. vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van. forduljon bizalommal: I vjm gazd. szakirodájához «" Szatmár, Kazinczy-u. 7 »KOSTH BRITISH« biztosító társasáé főügynöksége —j ' Porai I Kossuth. és a házssaltáiyBmó^osstás. Kossuth Ferenc érdekes cikket irt a ház- szabálymódositásról, természetesen kitért az aktuális politikai kérdésekre és nevezetesen a vóderőjavasüatokra ées az azok ellen meg­indult parlamenti harcra. Közöljük kivonatosan e cikket azért, — mert ez a legfényesebb bizonyíték arra, hogy az egész ellenzék mjnt egy ember vivja meg a harcot a véderőjavaslatok ellen. Feltétlen lüibizonyos áz, hogy az elien- ienzék teljes épségben fenn akarja tartani a magyar képviselőház nemes tradícióját és erőszakkal módosított házszabályokat el nem tűr. Lehetetlen Ibe jienj látni, hogy Magyaror­szág olyan kivételes helyzetben van, hogy itt oly határozottan nem lehet többségi aka­ratról beszélni, miint más szerencsésebb or­szágokban. Irt a legritkább esetben történik meg az, hogy a kormány lenne a többség kifolyása. Itt a kormányok alkotják meg többnyire a többséget. így van ez most is; a Khuen-kormántj- nak nem csak többsége nem1 volt, amely aka­ratának képviseletére vállalkozott volna, de pártja egyáltalán nem volt. Eiőbb jött a korona által kiküldött kor­mány, amelynek a korona egy specifikus fel­adatot adott, illetőleg a véderőreform keresz­tülvitelét s az ujonclétszám és katonai költ­ségek nagymérvű felemelését. A korona által igy küldött kormány csi­nált magának egy többséget, felhasználva er­re azokat az eszközöket, amelyekkel a min­denkori kormány bírhat, ha akar ilyenekkel m HnatKWtalHnaHi \m-jt-^Kíu>ra:xaísmiaiuj.« biró egészen meglepetve látta, hogy milyen inteligens kinézésű, sőt szép vonásu férfi áll előtte. Pedig a vád, amit Grace Perry Ray­mond, a rendőr ellene emelt, olyan kicsi­nyes és egyben olyan súlyos volt, hogy Barlow fel sem tételezte, hogy inteligens em­ber az, aki elkövette. Egy kenyeret lopott a sarki grocery- nél. Egy kenyeret, amit a kapuk előtt álló szemetes hordókból is ki lehet halászni. Hi­szen a kenyér olyan olcsó Amerikában, hogyha kissé megszárad, másnap kidobják a kapuk előtt álló szemetes hordóba. — Miért vetemedtél ilyenr kicsinyes lo­pásra? * — Az éhség kergetett rá, honorabie. Először koldulni próbáltam. Az emberek kö­nyörtelenül mentek el mellettem. Kinyújtott ökölbeszorult kezembe nem hullott egy penny sem... Végre kétségbeesésemben lopásra ve­temedtem. .. Nem az én korgó gyomrom kergetett a bűnbe... Én némán koplaltam, felkiáltás nélkül tűrtem hideget, de a fe­leségem és a két porontyom nyomorúsága késztetett erre a gonosz lépésre. — Miért nem kerestél valami munkát? — Kerestem és nem találtam. Négy hó­napja járok-jkeiek, hogy valami állandó munkát kapjak; sikertelen volt. A ruha le­rongyolódott testemről, az éhség kiült az arcomra. Ezért húzódoznak tőiem az embe­rek. Félnek a közeledésemtől, mint valami bélpokiostól. Nem uj dolog ez, honorabie. A szegénytől a legközelebbi rokonok is elfor­dulnak. Fáznak a közellétükben. Az em­i béri gonoszságban rejlik, hogy a nyomo­rultat veszni hagyják. A feleségem meg én, úgy állunk ebben a nagy városban, mintha kihalt pusztában élnénk. Szegény Grace több­ször ment el, helyettem goromba munkára, súrolásra, mosásra, de gyönge karja, finom keze nem birta a nehéz munkát, beiebete- gedett, ágyba dőlt. Egyletben sem vagyok s igy nincs orvos, nincs gy ógyszer. Azt nem bánom, azzal keveset törődöm, ha én az utszéien kidőlök, kivert kutyaként elpusztu­lok. Talán nem érdemiek jobb sorsot? De őt, a szerencsétlen asszonyt, aki egykor jobb sorshoz volt szokva s akit a gazdag ságból ragadtam magamhoz a nyomorúság ba, végtelenül sajnálom, — fejezte be beszé­dét nagynehezen Dixton. Hangja elfúlt a csendes fel-feltörő zokogásban. A biró egyetlen szóval sem szakította félbe a tragédiáját elbeszélő embert. Várta, míg a végéhez jut, mig kipanaszolja ma­1,a,,v: gs aoi kéziiiiuuka, iéíü- és női ukaírikkeket vásárolunk legolcsóbban. igfel Eigpsjia gazdagon leszereli eiőrajzoteak a Központi Ár uházban Szinházzaí. szemben. Halió! Halló! Halló! mintákból tísz^hkjtk, épötet ftvege^^ mi flteftt tf^h^^ac»ódtoi legqtcaófthag szere^ó be SfSfl Sl^BUStefisfllj

Next

/
Thumbnails
Contents