Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-05 / 206. szám

BCfmrtési árak: Egész ime 12 K Vidéken: 1« Egy 4- saj* _______ Sz erkesztitek és ktaAlávafal: [ Északkeleti iCSayv^tnida Szartaiám émeti üazwiczy-u. IS. THetijtt-szÁ»: 384. ü-"— • ■ ' .■ *w»'1 ."I .‘LL'jTjg' 1- rrr— • •ír~írr.r!2;* T "*»o -—— ­KytSíér sara 20 fillér. Törvényhatóságok és népgyűlések (V.) A most folyó parlamenti^arcot tá­mogatják a népgyülési h atározatok^eííTeíflt «egnagyoDDrészt a törvényhatósági határo­zatok. Szemben ál! tehát a választó, a válasz­tott és az Isten kegyelméből ott ülő tagokból álló törvényhatósági bziottsággal. A választó helyesli a küzdelmet, a vá­lasztott elitéli. A választó további ellentállásra, a küz­delemnek a végsőkig való megvivására hív­ja fel a parlamentet, a választót elitélve az obstrukciót feliratot intéz a parlamenthez s kéri a nagy lomha tehetetlen rhunkapártott, hogy bármi módon törje le az obstrukciót, hogy aztán a munkapárt haladhatson a ma­ga utján, a lemondás utján tovább. Hol van meg tehát az öszhang a vá­lasztók és választottak között? Valaki ellenzéki álláspontot képviselve kap a választáson megbízást mikor aztán a megbízás a zsebében van, elfelejti a meg­bízóknak adott ígéretét s csatlakozik a min­denkori többséghez! Hiszen ma más a bi­zottság: tagok nagy részénél az az elv ural­kodik, hogy szeretnének olyan kormányt lát­ni, amelyet ők nem támogatnak. Ha már most nézzük ezeket az egy­másnak homlokegyenest ellentmondó hatá­rozatokat s nézzük azt, hogy ezeket a hatá­rozatokat kik, és minő módon hozzták, ön­kéntelenül felmerül a kérdés, hogy e ha­tározatok közzül melyiknek van nagyobb erkölcsi alapja s így melyiknek van nagyobb erkölcsi alapja s igy melyiknek van nagyob suja? Ä törvényhatósági határozatokat az úgynevezett virilisták, tisztviselők és vá­lasztott bizottsági tagok hozzák! A virilis­ták, akik leginkább a nagykereskedőkből, bérlőkből, az úgynevezett pénzemberekgőí, állanak, függnek a kormánytól, függnek a törvényhatóságtól; a tisztviselők egyenesen függő viszonyban állanak, ők ki vannak té­ve a mindenkori kormány képviselője, a fő­ispánok önkényének, nehogy náluk elvről szó sem lehet, az ő politikái maguktartását a főispánok pártálása határozza meg. Tekintettel már most arra, hogy a vi­rilisták és választott bizottsági tagok egyen­lő száminál vannak., a tisztviselők pedig coipso mindig a kormány kívánsága sze­rint szavaznak, lehet-e leghalványabb re­mény is arra, hogy a függő viszonyban áliók felett a választott bizottsági tagok győzelmet arathatnak?! Lehet-é kilátás arra, hogy az igazi népakaratot képviselők, az utasításra szava-« zók felett többséget szerezhetnek? E mellett, hogy látnak napvilágot ezek a határozatok? Elindul a főispán vizitelgetrii, kér, ri- mánkodik, hogy igy-ugy ne szavazz, ne’ gördíts akadályt, hiszen én rólam, a főis­pánról van szó, úgyis mindegy akármit ha­határozunk, miért nehezítenéd meg a hely­zetemet?! stb. Aztán kitűzik a közgyűlést. A tárgy­sorozatban az ominózus pont rendesen nem szerepel. Az ellenzék nem tudja, hogy tár­gyalva lesz az, ami a kormánynak ked­ves, a nemzetre pedig káros. A kormány pártiak bizalmas behivót kapnak s igy az­tán rendesen a legnagyobb munkaidőben összehívott közgyűlésen a felirat sorsa meg van pecsételve. Ellenben a népgyülések spontán jön­nek létre. Ott nincsen függő viszony, nin­csenek virilisták, nincsenek tisztviselők. Aki ott van, az mind igazán képviseli a nem­zeti akaratot. Ezek az ott hozott határozatok tehát sok kai inkább képviselik a nép igazi akaratát, mert hiszen a megnyilatkozásnak nincs száz és száz kerékkötője. S épen azért, mert önként, nem kény­szer folytán nyilatkozik meg a népgyülési határozat, van erkölcsi alapja. Ha már most az ellenzék küzdelmét he­lyeslő néppy ülési határozatokat szemléljük, szemben a mindenkori kormányt támoga­tó törvény hatósági határozatokkal, megál­lapíthatjuk azt, hogy nincsen ok arra, hogy az ellenzék a megkezdett küzdelmet abban hagyja. 3 fés és a Lsuha tragédiája. A múlt esztendőben történt. Bécs elküld­te a kitanult osztrák rókát — aki nevezte­tik Kbuen-Héderváry grófnak — halászni a magyar politikai zavaros vizeire: «Eredj fi­am, Károly fogd összes az éhes halakat, akik neveztetnek magyar képviselőjelöltök­nek : csalétekül itt van két hangzatos jelszó — az «általános szavazatjog» és a «nem­zeti munka.» És jött a «kedves Károly», kivetette a csalétket s a kiéhezett halak, akik öt esz­tendőn át keservesen koplaltak, százával ro­hanták hozzá. Adhatott volna nekik kevésb- bé tetszetős csalétket is. Nem voltak ők válo­CrtCK <k Camp egyeätiü elarasít kap Húadea föhfe tö wtíam was** Teljesen tíi» pár dpö sámfát, amdy a cipő formáját Saofid árak! — Dos választéki

Next

/
Thumbnails
Contents