Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)

1911-10-28 / 226. szám

IÍÍ. évfolyam. 226-?k szám. Szatmárnémeti, S911. október 28. Szombat. EIfl&zefeési árak. Egész- érre 12 K. 4 16 K. Szerkeszimég éa kiadóhivatal: Északkeleti KOuyva y 'randa Szatmár *érn«'á ÉS. Telefon-szám: 2554. MíRdeonemö dtf&k a Myítttér som 20 Eflér. !'• Efirrtgtfesdi> a k^dányo^j^áság kft* *3uL . Miért nincs béke. (V.) Ha figyelemmel kisérjük a béke- tárgyalásokat, látjuk azt, hogy azt úgy az ellenzék, mint a munkapárt óhajtja, önkény- telenül felmerül az a kérdés, hogy a béke béke megkötésének mi hát az akadálya.? A munkapárt azt hangoztatja, hogy a békének egyedüli akadálya az általános Vá­lasztójog kérdése. Nézzük hát, hogy hogy áll a dolog? Az általános választói jog kérdésének megol­dása benne van a trónbeszédben, akarja te­hát azt a király is. A függetlenségi pártok az általános és egyenlő választói jog alapján állanak. Ez ne­kik évtizedes programmjuk. A kormánypárt­nak is ez volt a programmja a választások előtt, hiszen maga Kimen is kijelentette, hogy van ő olyan hive az általános és egyenlő vá­lasztói jognak, mint akár Justh Gyula. Meg van tehát a parlamentben a túl­nyomó nagy többség az általános és egyenlő’ választói jognak a megalkotására. Ez tehát nem lehet akadály a béke megkötésénél. A titkos szavazás módja sem képez elvi ellen­tétet. Itt is csak a részletek megállapiftk(jjjfólj lehet szó. Ki áll tehát egy egészséges válasjp- tói reform útjában? Egyedül Tisza István és a reakciós választói jog hívei. Szabad-e ezeknek a fanatikusoknak ked véért a parlament békéjét, az ország nyugal­mát feldúlni? Szabad-e az országtot költség­vetéstől megfosztani, válságokba sodorni az uralkodó és a nemzet közötti egyetértés hely reállitását megakadályozni? Tisza nem azért ellensége az igazságos és becsületes választói reformnak, mert a nemzetet félti, hanem azért, mert a saját u- ralmát félti. Azt az évtizedes Tisza-uraímat, mely átokként nehezedett hosszú időn keresz­tül a nemzetre és a pártkormányzásnak go­noszságával és romlottságával töltötte meg az egész közéletet. Neki az a választási rend­szer keli, amikor felülről pénzzel és erőszak­kal, maga körül egy élősdi hadat' szerezhet össze és azt kinevezheti »nemzetnek.« Ezzel aztán erőszakoskodhatik és basájfcodhatik az ország felett kénye-kedve szerint. És miért sürgeti a küzdő ellenzék a vá­lasztási reform megalkotását? Épen azért, mert tudja azt, hogy vannak, akik Becsnek" mindent felajánlanak, akik hihetetlen szolga- lelküséggel vállalkoznak minden bécsi köve­telés teljesítésére, csakhogy a hatalmat meg­A tolnamegyei nemzetőrök. Irta: Németh Ferenc.- Csak nagy ritkán történik immár, hogy dicső függetlenrégi harcunk egyik jelentékeny tényezőjéről, a nemzetőrségről halljunk vagy olvassunk valamit, holott ennek a nagy sereg nek lelkesült, önfeláldozó működése nem egy esetben előmozdította azt, hogy honvédé ink fényes győzödelmeket arathattak. Kiér­demelték, hogy róluk az utókor megemlékez­zék. . . * Koromsötét, csendes éjsfeaka volt 184^ szeptember utolsó napjainak egyikén. Épen éjféli tizenkettőt kongott Sárszentlőrinc köz­ség templom-tornyának órája. A falu lakos­sága csendes álomba merülve pihente a nap fáradalmait. Örökké emlékezetes lesz előttem ez az éjszaka. Csupán csak egy ház volt, ahol ébren voltak, melynek ablakaiból halvány gyertya­fény világossága szűrődött át a redőnyökön ki az utcára s tompa, halk szomorú be­szélgetés hangja hallatszott. Talán súlyos be­teg ágyánál virrasztanak ott? Óh nem. Az történt, hogy mikor este későn a sötétség leple ráborult a földre, fáradt lovak által vont porlepte kocsi döcö­gött végig a tágas utcán s bekanyarodott a kivilágított ablaku udvarára. Kedves vendégeket hozott a kocsi, még fredig egészen váratlanul a hjáz asszonyának nővérét és gyermekeit, ami annál örvende­tesebbé tette a viszontlátást. De mi az? Hiszen amint a kocsiról leszállva a lakosztályba bevonultak, a szo­bából már nem az öröm kitörő hangjait, ha­nem panaszos és siránkozó hangokat rezeg- tet ki az udvarra az indiszkrét esti szellő. A jövevények panaszkodva, siránkozva be­szélik el, hogy ők most nem látogatás cél­jából jöttek, minden előleges értesítés nél­kül, hanem kémjgszerüségből. Menekülnek saját otthonokból, saját birtokukból, menekül nek az ellenség elől. A horvát hordák már nemcsak átjöttek a Dráván .hanem feltar­tóztatás nélkül törtettek Somogyon, Tornán át, pusztítva, rombolva mindent, ami utjok- ban van. A műveletlen, barbár nép kegyetlenkedé­sének hire messze előttük járt s így ideje volt a lakosságnak főképen a nőket és T E L M Jt&M TELEFON 252.

Next

/
Thumbnails
Contents