Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-04 / 205. szám
FÜCM5ETXiEM Szerda. Hí I & Előfizetési árak: Egésxévsc 12 K. Vidékien : 1« K. gg'gscsg’gaggggs"^^ : Szerkesztőség és tetedóinvaia!: Északkeleti Könyvíiyi ’iida Szatavárr émet; K^Sätkxv o. I«. TdeíöB-száia; 2i$4. MiíKÍeaae.raö díjaira kiavfóitivBtafba i NyiSttér sara 29 fittér. a .....aaeg ■ -i aat sssgasjsssas Pi llantsunk hátra! szikla. A haraszt erősen zörög. Valami viharrá j .erösülhető szellöcske kezd szárnyra kelni a 'munkapárti hervadt berkekben, jön a ház- l szabály revízió, a klotür. Hát szép sakkja: ék is ez a politika. E- gyik lépés után a másik.... Okikor mintha egy darabig tervezgetésbe merülve várakoznának a partnerek; míg egyszer csak kitör a csata elhamarkodott lépésekkel siet előre valamelyik számára a — matt. Ne terheltessünk átnézni a hadállást, a terepet. A jobb lábal kelő a terminus nélküli miniszterelnök szellemtelen egykedvűséggel, fesebredugott kézzel állott — mint egy uj Neptum — a politikai áramlatok felett. Szavalt a ráérésrői, a kivárásról, ta Pató Pál »ejh ráérünk«~féle nyugalmával. jÉs alig vette észre a saját és az ország közvéleménye — ö e kettőt azonosítja v— hogy a khueni porhintésnek esett áldozatul, \ Hogy feledésbe he menjen, emlékezzünk »csak a régiekről... Ki volt az, aki a választási iszapokban táncolva hirdette az erkölcsnemesitő eszközöket? Ki vol az, aki a készfizetések sírjánál a feltámadásról szavalt; vívmányokról érvelt, mikor csuful eladta utolsó jogfoszlányainkaí? Ki az, aki hirdeti, hogy a katonai javaslat tok egy uj, dicső korszak ajtónritói, holott ezek a sírásói gazdasági jólétünknek? Ez a politikai rutin ördögien gonosz. Ar cui üt és azt hirdeti, hogy babérkoszorút he-á lyezett fejedre. Kifoszt és jóitevödként kézl csókra nyújtja kezét. 'Bilincsbe veri kezedet, megfojtja lelkedet és ,felszabadítójaként ünnepelteti magát. Nyugalomról énekel altató nótákat s úgyanakkör rángatja, cibálja, izgatja, fanatizálja és csatavonalba sonakozttja mame- lukjaát. \ Ez a jellemképe a Khuen politikájának.1' Mikor az időben puskáiénak álarcában állt elénk, megfosztotta az ellenzéket a minden szellemi munkást, az utolsó járásbirósági kiadót is megillető nyári szabadságtól. Nem! Nem kel »ezeket most elfeledni. An nak a keserűségnek, mely az ellenzéki képviselők lelkére nehezedett ilyen átlátszó inzultusra, egyszer le kell számolnia, vissza kell adni a paprikát. A politikai hisztéria türelmetlenkedik Tisza Istvánban. Ez a Khuen balsorsa, sötét végzete & sajtóhiba. Azt hiszem, mi vagyunk a legilletékesebbek errői egyet mást elmondani. Sok féle definíciója van a sajtóhiba fogalmának. Az egyik szerint ez az ólombetüs fátum, amelyik, mint a Párkák közöl Atropsz elmetszi egy rózsás hasonlatok között megindult cikk sikerét. Ez a balvégzet, amelyik a szedők kezét kiszámithatlan pajkossággál, vagy végzetes bosszúval félre vezeti, a betűk fészkét elcseréli s a felséges szavakat lehetetlenül nevetségesre csúfítja. Ott ül ez a szedőmön el yek betüszekré- nyei fölött, mint a planétás kis, cédulás lá- dikája fölött a papagály, vagy a fehér egér és olyan ^ejtelmességeket szedet ki és ad fel az olvasónak, hogy a legérthetetlenebb jóslat semmi sem hozzá. (Különben Pithia óta l a jóslatok olyanok, mint a sajtóhibás szók; érthetetlenek.) Én nem dobok követ a sajtóhibára. Jótékony az, mint egy langyos, májusi eső. Ez az én egyetlen menedékein, mentsváram. Mi volna, ha ez nem volna? Néha nem jön egy jó, találó szó a toliam, vagy igazabban: a ceruzám aiá s hirtelen kiákombákomozom a helyét. Holt biztosra veszem, hogy a szedő valamit fog szed ni, mint a patikus is összeállít valami kotyva- dékot ha egy olvashatatlan kéziratot tesznek eléje. Nincs olyan kézirat, a mit ki ne szednének. Ez az egyik jótétemény benne. Aztán. Néha ir az ember valamit, aminek maga sem örül, ha készen van vele. — ÍMeg maga sem meri elolvasni. Kikerül a ísajtö alól. Nini. Hisz ez egész dérék, jól megtermett kis cikkecske. Persze: tele van ér- telemtisztitó sajtóhibákkal. Továbbá. Én a sajtóhibát egyenesen üdvözlöm, mint egy kulturténiiezőt. A földi giliszta rut féreg, mégis micsoda hatalmas szán tást visz végbe évmilliók óta a föld színén, illyen a sajtóhiba is. Rut, ijjesztö. Mégis kul- ^tur tényező. Hogy-hogy? Megizmositja a képzelet szárnyait. Látomásokra izgatja az agy- ^felöt. Összemérésre kényszeríti. Sőt a látó- 'érzéket is élesíti. Milyen más arcot vág egy-, szerre az olvasó, ha egy sajtó hibába ütközik? Mint egy régi, de nem egészen elfeledett ismerőst gondosan szemügyre veszi, jobbról,] is, balról is megnézegeti, keresi a hasonlatosságot. Aztán kezd visszabaktatni a logjka MICH ű£ comp trgyeauü elárusítója. kap fiwnden jobb vévé, fö nála*n cipőt veat, egy pár cipő sámfát, amely a cipő formáját iBegtarfja. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választéki T E L M €» « 232.
