Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-25 / 223. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. Somhpa^ Arabáat vasper. legnagyobb Ha Hífrik, Ptess Yfósaes kalap gyárosok- runrffW Irmlnitn. BwpkííÍwó és-'Aw-gOl kalap ojéenságok, ári feteárnemüek mérték szerem készíttetnek, ériási aétesssÄ divat ityakkea^ötihea, angol bfic, és ftor keztyüfc, séta séicák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, stb. az esőse haladt idény miatt Patama és neertez kalapok lessráííiteth árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö- eőftetik). Női kézi táskák feeziyäk harisnyák, fözek, saperayők aapfeatc és mitwfen divat nfdrmságixM nagy választék. Kúíön osztály női Btews, Pongyola és joaponokhóL. séy vetés tárgyalására. Na ez a legkedvezőbb jelek között indul. Nem érdemelte meg Lukács ekszpozéja azt a gavalléros kijelentést az ellenzéki vezérek részéről, hogy a tárgya-* lása elé semmiféle rendkívüli köveket nem hiengeritenek. A sorompókat szépen megnyitják a költségvetés tárgyalása él ott. S a kormány? Mint szegény Odisszeusz a Kiklopsz, jelöl a juhok hasa alatt, szépen elmenekül az Ö Kiklopsza ,a védérőjavaslat elől. Ez itt az érdekes. így Khuen is marad, mert a véderőjavaslatok, melyekhez úgy kötötte magát, mint a szőlő a karóhoz, nem buknak meg, csak mint a hideg felvágott jégre kerülnek, mig jön majd egy bús német, aki megint feltálalja s jön egy Khuen — álmodta ellenzék, amelyik bevesz. De marad Tisza is. Az erőszak vaskatonája, novemberi hős, az aradi viharjós. Marad. Nincs véderő- 'javaslat, tehát szelídült, engedett a kategorikus »muszáj.« Berzeviczynek sem lesz oka keseregni a nagy kiengesztelődés elkésése miatt. A mór megtette kötelesség|éft. Ez baj volt. Legelőször is a riegelbergi vénasszony támadt rám. Hihetetlennek, pogány nak szidott, ak ijmaga sem hiszi, amit az imént olvasott a szent könyvből. Gonosz, aki csövekkel, üvegekkel akarja kikutatni az eget, mint a pogámyok s aki pokoli műszereivel az Úristennek, mintegy a szemébe és gyomrába leselkedik! Tamás, a favágó kikapta kezemből a messzelátót, s okarohant vele a kemencéhez. — Ide bele való! Mindenki kiabált és haragudott rám. Ekkor a vén Miksa fülembe súgott valamit: — Gyerek, most hazudj nekik valamit, csak hamar, mert máskülönben kikaparják a szemedét. Én persze azonnal kiabálni kezdtem: — őrüljetek, hogy belenéztem a holdba; a látcsővel. Legalább elmondhatom nektek, hogy mi történik most odafenn! — Nem akarjuk tudni! — kiáltották néhányan. íme igy laknak jól a nyulak s igy marad a káposzta. A költségvetés tárgyalása jön. Ez egy kis purgatórium, lesz a kormányra. Meglátjuk a Lukács arcát. Egy nagy félreértésre majd világot fog vetni az ellenzék fényszórója. Még voltak, ákik felültek az ekszpozé ama kijelentésének, hogy a hadügyi reform csak ötödfélmilliónyi többlettel jár. Hogy milyen őszinte ez a beszéd és milyen igaz utón jár az igazsága, majd látni fogjuk. Addig nem káromkodunk. Elég idő 'lesz rá, mikor a számok beszédének segítenek az ellenzéki kritikusok. De jaj, majd elfelejtettünk egyet. Egy »szívélyes« búcsút a visszavonuló véderőjavaslattól. Lassan, alig észrevehetően vonulnak, marsolnák vissza. Még kürtszó sem jelzi, hogy ezeknek már le van fújva. Nincs vezérük. Azok maradnak .Mert a vereséget is ál— Hiszen az úgyis csak pogány boszorkányság ! — Na — szólt néhány vénasszony — ha már olyan okos vagy, hát meséld el, amit láttál? — Amennyire én láthattam, — feleltem tőlem telhetőleg szónoki hévvel, — a hold arca felé tartja zsebkendőjét és sir. — Mit sirhat mást — kiáltotta indulatosan a riegelbergi asszony, — mint a világ gonoszságait. — Vagy az emberek butaságát, — egészítette k ülvén Miska barátom. Észrevettem, hogy görbe ösvényre tévedtünk s hirtelen azt a megjegyzést tettem, hogy nagyon i JFhamar zavartak meg vizsgálódásaimban s igy piem jól láthattam az (egészet. Lehetséges — sőt most már határozottan emlékszem reá, — hogy a hold nevetett, mikor kedőjét arca felé fordította. — Akkor hát kinevetett valakit — szólt a vén Miksa s e szónál feltűnően a riegelbergi asszonyra sandított. lani kell, mint a tüzet. Ehhez pedig gyengék. A javaslatokat majd viszontlátjuk. De változatlan gyiülölettel és keserűséggel!... Ilaiódi Chewrs amerikai cipői; párja 14 korona OninMdnéi Süli Mindnyájan függetlenségiek leszünk! Több, mint ötszáz ember szorongott Vasárnap délután a budapesti toüntetötönrény- szék esküdtszéki termében, ahol az állami alkalmazottak tartották nagygyűlésüket. — Anyagi helyzetük javítása érdekében állottak — Tudod mit, gyerek, —- kiáltott rám az asszony, — te hazug gyerek vagy s most rögtön kitakarcdöl, de rögtön kitakarodol. S rám emelte két, ah, mily iszonyúan sovány csontos öklét. — Ohó! kiáltott Miska és kettőnk közé állt. Micsoda dolog ez! A halottvirrasztásnál! A gyerekhez nem szabad nyúlni és most asszonyok, énekeljetek megint egyet. Ha vígat nem akartok, hát szomorút .De taktusra, hogy táncolni lehessen rá. — A holdfogyatkozás már elmúlt, — jelentette a családapa, miközben belépett az ajtón. És csakugyan, á hold ismét világos és kerek volt, nem sirt, nem nevetett, dé csendesen, barátságosan leragyogott az ácsra, aki a réten keresztül a ház felé közeledett és válain hozta a kis fehér koporsót. Mellette haladt egy fekete szörny: az ácsnak és a koporsónak árnyéka. (Vége.) b enne! ésFranda -ä,ä2L£2Ymsr-ss nüljMl ua K i UiiKUM ffi^cséges «ékei- 06 dktoífc, bfröndt*, api* bőrámfc, lábszáritédőfc, acéttr*. Ha^gfflefc, tewfcfiBSészefi fceBékefc OraraieKpeic, ffhmii ftt frWy* Wülaqf Sémpira. TSfeS fáitélb ■fen Kag klyiuái Deák4ár & n. ima Kiskolczy Pál Hí Stf«: Készít a legdivatosabb szabás szerint kgjatányosabb árban UWBÜMIOi fM FfiMfeL E. pártfogást kér WHsi’glrjg Pái íliíi-52£ifá.
