Északkelet, 1911. október (3. évfolyam, 203–228. szám)
1911-10-21 / 220. szám
POIiXTEEEAl I1HLM». Előfizetési árak: Egészém 12 K. Vidéken: 16 K. ate ára; 4 fiáét ______ Al áaknázták a békét! Tudja meg Bécs, ha eddig nem tudja, hogy a béke létrejöhetne, de a kormány meg akadályozza. Létrejöhetne pedig éppen ama tárgyalások alapján, melyeket Berzeviczy Albert folytatott és folytat az ellenzékkel. Létrejöhetne azon felszólalások alapján, melyek a költségvetések benyújtása alkalmával a függetlenségi és 48-as párt és a Kosfath-párt részéről elhangzottak s amelyek szerint, az ellenzék szempontjából a költségvetés tárgyalásának és elfogadásának nincsen semmi akadálya. Végül létrejöhet a béke azért is, mert a most tárgyalás alatt álló, illetve nem álló véderöreform javaslatai nemcsak azért vonandók vissza,, mert az uj hadügyminiszter azokon lényeges változtatásokat kiván tenni, de azért is, mert a kompromisszum ____________________üüfJLi'fl1?..1.! B'JUJIgü Sze rkesztőség és yaét-aívataJ _______________________ ^'flH'ndenM««'tij* a tarier ' És zakkeleti Könyvnyomda SzatsmimémeS ! NyíMíér sora _ “*‘*“«*i* Jssssässb? »MMua esetén honorálandó nemzeti követelések is szükségessé teszik a vissizavonást. És végül létrejöhet a béke, mert az ellenzék a véderö- javaslat szükségképpeni visszavonásán kívül non követel mást, mint a kormány pro- grammjának főpontját, az általános választói jog realizálását., Soha sem volt Bécs oly közel a tiz esztendő óta sürgetett véderöreform megvalósításához, mint most; sohasem biztatott oly közelről a nemzet s a király között való — megbékülés, mint most; a békés parlamenti munka sohasem látszott olyannyira biztosítottnak, mint most. ’ És mégis mi történt? Khuen hazajött Becsből s éktelenül hencegett. Még a szem«' ' levő hályoggá’ is henceg« !;. No és mind* ^ felett a Beöthy László kineveztetésével cegett, meri hiszen ezzel vélte demo pozíciója szilárdsága fc , , / .. „ <• Ellenben arról, ami legfontosabb az or __ . , Ä+ -szagnak, a királynak, a parlamentnek, sót , ’ . , . a békéről nan n. .“f9 a ^manBpartnak B, kömiomatosábff * •quWa« . . , d, no,gy újabb eloterjesztéseket nem tett , . V ■ . » ^ oteis^égenek, ami annyit jelent, nem referált a királynak a Berzeben tűn' •íflka-íjaro!, vagy azt helytelen szinitélet ' aS^e' ^ c'őtt. Mert a józan «fedetlennek tartja azt, hogy a király . Veágált volna a k épviselöház elnökének xékőzvetiíö sikerére. Hogy inkább uj no- /émber 18-ára, a monarchia tekintélyét ek ‘hiegrendülésére, a Habsburg dinasztia népszerűtlenségének végleges megrontására adná meg az engedélyt, ahelyett, hogy kapva ne kapna a becsületes békén, amely minden jóval és széppel kevsegteti a dinasztiát, a rm> j narchiát és Magyarországot. A hajó Volt egyszer egy hajó, erős, hatalmas hajó. »Bíbor« volt a neve .Nem félt az a ivgbőszebb vili ártól sem. Ha kifeszitették vitorláit, könnyen, szökött át a toronymagas hullámokon is, s ércmellévei vígan hasított utat mjagának a viz alatt lévő homok zátonyokon, melyek már sok hajót tettek semmivé. Szállt, repült a vizszinen, vitorláin ragyogott a napfény, két oldalán tajtékzott a hullám. — Nagyszerű hajó — mondogatta a többi hajó legénysége. Néha meg is kérdezték a Bibor matrózaitól : — Hailjáiok-e, fink, merre, hova mentek? — A hová a szél visz bér /nißnfcet. — Jól vigyázzatok ám, szintek és örvények vannak ottan. A szél a Bíbor legényeinek dalát vitte meg válaszul: je: Z'i.íB ’ar K'. M°—»«-Tm -j ZHuttto, %üiú f üfiil ■ >■ .Jp Előre,, ne félj! Előre, jelőre! A Bibbr legénysége boldogan élt. Bízott ah jójának nagyságában, erejében és szemébe kacagott minden veszélynek. A többi hajón katonás volt a fegyelem, de a Bibor legényei azt tehették, a mi jól esett nekik. Minden Istenadta nap ünnep j nap volt e hajón. Minél több vihart áll- , tak meg és minél több homokzátonyt ha- | sitott ketté a Bibor, az emberei annál jobban bíztak magukban. Azt hitték, hogy nincs az a zátony és nincs az a vihar, mely. tőnkretehetné büszke hajójukat. Évék múltak el s a Bibor még mindig győzhetetlen volt; megmentett és kisegített a bajból sok más hajót és sok hajótöröttnek volt menedéke. De a szerencse, mely kezdetben eibi- zakodottá tette a legénységet, utóbb el is lustitotta őket. Már-már el is felejtették a hajózás mesterségét — Utoljára már végképpen elpuhultak, a kőtelességteljesités iráni pedig érzékük sem volt. így esett meg aztán, hogy észre sem vették, mikor hajójuk megrokkant, a bordái kopásnak indultak, vitorláit pedig megtépte a szél. Még ekkor is akadt köztük tengerész, Criek á Oamp egyedüli elái Teljesen kap mincLen johb vevő, ki Bálaai cipői vés®, egy pár cipő sámfát, amdy a cipő formáját megtartja. — VaJódiamerikai cipók! — Szolki árak! — Dus választéki SRDlinLLD SÉmiEL Será!f®tÉwa TEufií'OK 232. TELEFON 252.
