Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)
1911-09-28 / 200. szám
I •7 ( t Hl évfolyam 200-?k szám,. Szatmárnémeti, 1911. szeptember 28, Csütörtök FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztősig es kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők ?lelyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatinár-Németi j Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 üllér. Kazinczy-u. 18 Telabui-szám: 284. j Hirdetések a legjntányosabb árért közöltéinek lRa»*IB*aE3itU- U iíl z^r. SK-i .'Hir.i. Ä-JMIS..I.-• SS.WS:«?«* zriű(RC össglate szawak.*) Irta: BODNÁR GÁSPÁR. A tninapában egyik közismert és nagy- rabecsült, vérbeli ellenzéki polgártársunk az utcán megállított. És igy szólt nekem: — Hogy-mikép tudja az ur megállani, j hogy annyi Írása közt soha nem nyilatkozik, j beszél: a »poütiká«-rol. Pedig sokan sze- | retnök tudni, mi az elméje az mai állyapo- j tokról. Politikával nem foglalkozom, mondottam. A pártküzdelmektől meg éppen tartózkodom. A politika — tudja polgártárs -— nehéz. Meg csúnya mesterség is. Ilát én j csak figyelem. Nézem a dolgot menetelét. És | úgy állapodok meg ebben vagy ab an az I ítéletemben. Pártkülönbség nélkül. Elfogulatlanul. j Ez a. Ilijén ítéletre van szükség most. j Miér, mer azért, liogy most már úgy látszik, | hogy a mi ellenzéki polityikusaink kiljebb hogyják vonatni elméjüket és igyekezetüket »az okosság határánál« — Úgy van! És szinte kiáltottam az j utcán. S alig tudtam észre venni, hogy ez- j zel a felkiáltással már útban vagyok — a | tJ£) A technikai obstrükcióról mi már j megmondottuk számtalanszor véleményünket s bár mindenben nem is fedi kiváló vezér- | tákk írónk véleményét, azért örömest adjuk | le fenti vezércikket, egyrészt azért, mert az j «odokolt ellenkező véleményt mindig tiszte- i létben tartjuk, másrészt azért, mert e cikk minden szava megszívlelni való. Szerk. politizálás leié. Ha nem vágom ketté a szálat, nyakig bele kerülök. Azért nyomban meg is ígértem az én polgáriasamnak, hogy közelebbi j rásomban vetek egy-két szót az politikai jelen állya- potjáról. Miután pedig a kivánalom az vala, hogy ebben az újságban, már mint az — »Északkeletiben cselekedjem meg az én »szüzpolitikai« cikkelyemet, hát szerkesztő öcsém uram, ne hegy azzal fogadjon ám, hogy hát tágasabb odaktinn!« * A politizálásnak is meg van a maga lélektana. Ne tessen megijedni ettől a szótól polgártárs. Annyit jelent az, hogy meg van a maga útja, eszejárása. S ha még oly kacskaringós, furfangos, kanyargós is ez az ut, mint a Tisza folyása: mégis csak kell lennie egy csapásának, egy veresvonalának, amelyet tekintetbe venni már is politikai baklövés, sőt oktalanság számba is eshetik. Az anglus azt mondja, hogy az ellenzék re olyan szükség van a politikában, mint magára a mindennapi kenyérre. Azt, ha máskép nem lehet, pénzen kell venni. A magyar nemzetnek sose kellett pénzen vásárolni az ellenzéket. Van egy szent forrása, mely tele van nagy, hatalmas eszmékkel. Dicső küzdelmekkel. Meg-megujuló harmatos hagyományokkal. A 48-as, a függetlenségi eszme, melyet vérrel szentelt meg a nemzet. Ez az a forrás, amely soha ki nem apadt. Soha meg nem szűnt táplálni, fentartani a magyar ős erőt. A magyar nemzetnek függetlenségre, önállóságra sóvárgó lelkét. A mely sose engedte egy csapással, könnyedén, hogj_ a nemzet uj áldozatokat hozzon. Amely élő i lelkiismerete volt mindig a kormányzatnak, i ostorozója az ellágyulásnak és gerinctelen- i ségnek. Amely — es ezt jói jegyezzük meg — i elvei mellett mindig tüzet tudott gyujjtoní. Küzdelmei a parlamentben mindig nemcsak j rokonszenvet, de 1 elkesedést váltott ki még ! azok lelkében is, kiket a körülmények szava- j zatukkal más urnához kény szeri tett. Nagy hatalom, nagy erő az ilyen forrás. Szeraefénye, kincse a nemzetnek, amely ! örökös küzdelemre van teremtve. Sőt élő lelkiismerete. Eszménye. Sajnos, elsőben ezt a forrást kissé fel- j zavarták. A vezérek kileb-beijeb hagyták von ; ni elméjüket az okosság, a higgadság határain. Miér, mjér nem? Azt most nem sulykolom. Elég a hozzá, hogy már ez is baj volt Baj is. A kettő vágódás már nem egy, hanem kettő. Két dinnye nem fér egy marékban. Igen, hogy a közös küzdelem, a közös fő elvedért való harc újra egyesíti a kettő- vágódást. A meghidegült barátságot. Az ám, de mind közönségesen tudva vagyon, hogy a felmelegiteít barátság olyan, mint a felme- legitett étel. Érzik azon — a melegítés. Nem lesz a friss étel Hát ime, a küzdelem sikerét, eredményét biztonságát már ez a körülmény is gyöngj-’ ! ti az ellenzék táborában. * A parlamenti élet elevenségét, sőt él- : tető elemét az ellenzék tartalmas, lendületes munkája szokta megteremteni. I Teljesen ingyen kap minden jobb vevő, ki nálam cipőt vesz, egy pár cipő sámfát, amely a cipő formáját megtartja. — Valódi amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választék! GRÜNFELD SáiltJEL Deák-tér 9. TELEFON 252. TELEFON 252.
