Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)

1911-09-07 / 183. szám

Szatmárnémeti. 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. Somlpf Éruliáz ” legnagyobb DeáJítér 10. Telefon Z39. Ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Borsalinó és Angol kalap újdonságok, úri febérnemüek mérték sze­rint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö­zöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és jouponokból. nép és a jogokkal uj, friss vért kér. Uj rend­szert, és mert minden ezen fordul meg, ezzel elértünk ahhoz a kapcsolathoz, amely a vá­lasztói reform és a véderőjavaslat közt van. Gróf Tisza István azt hiszi, hogy Khuen hive a választójognak, hát hogy higyjük el mi? Antal Géza ráolvasást alkalmazott a múltkor Justh Gyulára, úgy gondolkozva, hogy ráol­vasással szokták elűzni az ördögöt. Antal Géza téved. A programm, a mit Khuen be­mutatkozásakor ígért minden, amit csak ígér­ni lehet. Azóta bebizonyosodott, hogy az ágéretek csak Ígéretek maradtak. Rajongó val­lomást tesz Khuen a választójogért, a kor­mány másik feje pedig kézzel-lábbal a re­form ellen van. Körkérdést intézett a minisz­terelnök bizonyos egyesületekhez, hogy esz­méket szállítsanak neki a választói reformra. Minden tette balul ütött ki a kormány­nak. Drágasági ankétot tart és kétszeresre növékszik a drágaság, meg az ország nyo­morúsága. Az obstrukcióról akar még szólam. A választások tisztasága volna az első óvszer az obstrukció ellen. Ez azonban ma nem áll meg. Az obstrukció lehetőségét egy módon lehet megszüntetni: tessék elvonni a lehetőségét azzal, hogy megalkotják a tiszta parlamentet, hagy megcsinálják a választói re­formot. A javaslatot nem fogadja el. Valódi a meri kai dpi BHOHFELDNÉL Deák-tér9. Pichler balapnjdonságoh tirbja k 3. KARDOS KALAPKIRÁLY Hazínczy l Kolozsvári nagygyűlés. A Jush-párt nagy sikerű gyűlést tartott Kolozscárott a katonai javaslótok ellen és az általános egyenlő és titkos választói jog mel­lett. A gyűlésre Budapestről justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, a szociál­demokrata-párt részéről dr. Kunfi Zsigmond, a Választójog Országos Szövetsége részéről pedig Szende Pál utazott le. A bánffyhunyadi állomáson a kolozsvári függetlenségi párt ne­vében dr. Perl Alfréd és Kun Béla, a kolozs­vári szociáldemokrata párt titkára üdvözölte I Justhot. Kolozsváron, ahol a tömeg lelkesen ellenzett, dr. Szacsvay József a függetlenségi ipart titkára mondott meleghangú üdvözlősza­vakat, amikre justh Gyula nagy tetszés mel- j lett hosszabb beszédben válaszolt. Hatalmos s mind végig óriási lelkesedés- | sei kisért beszéde után a következő határo- j zati javaslat fogadtatott el: »A Kolozsvárott megtartott népgyülés jtározatilag kimondja, hogy: 1. lelkesedéssel csatlakozik az egyesült ellenzék küzdelméhez. E küzdelmet és a harc érdekében alkalmazott parlamentáris eszközö­ket — és az obstrukdót is — helyesnek, jo­gosnak és az ország érdekében állónak tartja. Felhivja a népgyülés az egyesült ellenzéket, hogy 2. a véderőjavaslatok törvényerőre e- mel'kedését mnden rendelkezésére álló parla­’ nek az országgyűlés napirendjéről való le- mentáris eszközzel akadályozza meg és ezek- ! vételével 3. hasson oda, hogy az általános, egyen­lő és titkos választói jog minden más javas­lat megelőzésével haladéktalanul! törvénybe iktattassék. A népgyülés az elnökséget meg­bízza, hogy ebben az értelemben írjon fel j a képviselőházhoz. tönkrement gyáros, rabviselt ember vagyok. Most már megismertem. Ő volt az, Vil­mos; egy régi jó barátom. Kezet szorítottunk, de szólni egyikünk sem tudott. Nagyon el voltunk érzékeny ülve mindketten. Egy kövér, arany szökehaju fia­talember helyett, az élete delén lévő, beesett •arcú, deresedé hajú, meggörnyedt ember ál­lott előttem. Az én régi jó cimborám: Szőke Vilmos. Ővetett véget az érzékenykedésnek: — Köszönöm, barátom, hogy nem ta­gadsz meg... Nem hagysz el, mint a többi. Nem én vagyok az oka annak, hogy ily kö­rülmények között kell egymást viszont lát­nunk. A feleségem az oka mindennek ....... Az átkozott démon... De elmondok neked mindent, hogy jobban megérthess. Ambidós fiatal ember voltam mikor tő­led elváltam. Élet- és munkakedvvel téli. Te­hetségem fejlesztése céljából tanulmányútra toentem a külföldre. Négy évet töltöttem ott. Mikor hazakerültem, a fővárosban telepedtem' le. üzletet nyitottam, jól ment. Boldog voltam, mert dériem vágyaimnak egy részét. Egy este az Operában voltam. Untatott az dőadás. A páholyokban ülő hölgyeket né­végéig az időt. Egyszer csak azon vettem zegettem; úgy akartam eltölteni az előadás magam észre, hogy szinte magetikus erővel tapadnak szemeim egy feltűnő szépségű, ki­váló ízlésre valló eleganciája höilgyre, És őf mintha biztató pillantást töveit volna félém. Véletlenül találkozott tekintetünk. Mély tüzű, fekete szeme lioly izgatottá tettek, hogy alig bírtam helyemen maradni. Alig vártam, hogy hogy mihelyt kedvező alkalom lesz reá, be- az előadás véget érjen. Feltettem magamban, mutatkozom e bájos angyalnak. A színházból kifele jövet közvetlenül md lettem haladt d. Gyönyörű, alabástrom fe­hérségű üde arcbőréből két éjfekete szeme, mint a nap úgy ragyogott. Vérvörös, kívá­natos ajkain pegig csábitó mosoly játszott. Ringó léptekkel haladt alacsony, köpcös ter­metű apja karjain kocsijuk felé. Szivem égett ,a vágyódástól őt megismerni. Meghagytam kocsisomnak, hogy észrevétlenül kövesse az előttünk haladó fogatot. Abban az utcában laktak, amdyben üzletem volt. A házszámot a manzsettemre feljegyeztem a lakásomra haj tattam. Aludni azonban egész éjjd nem tud­tam. Mindig dőttem lebegett gyönyörű ter­mete, lebilincselő szempárja. Másnap bágyadt. szórakozott voltam. Mikor az üzletbe men­tem, már az ablakban volt. Szinte önkényte­lenül meglassítottam lépteimet., hogy néhány pt.eig gyönyörködhessem észtvesztő bájai­ban. Azontúl mindig ott sétáltam házuk előtt. Végtelen boldognak éreztem magam, ha csak egy percig is élvezhettem bájos arcának üde- ségét, kecses, ringó járását. S ha néha-néha reám pillantott: menyországot láttam éjfekete szemdben. Mindig azon törtem az eszemet, hogy alkalmat találjak a bemutatkozásra. Az alkalom magától ajánlkozott. Egy este leej­tette parfüm-illattól bóditó kis selyem zseb­kendőjét. Azt felvenni s bocsánatkérések kö­zött átadni pillanat müve volt. Megtörtént az, amit oly epedve vártam: bemutatkozhattam. Mikor elváltunk, kis bársony puha kacsóját, — a boldogságtól eltelve — talán kissé erő­sebben szorítottam meg. Csak útközben vet­tem észre, hogy valamit észrevétlenül a zse­bembe csúsztatott. Min egy száguldó automo bil úgy rohantam lakásomig, hogy a reám nagy értékkd biró »valamit« megvizsgáljam. Egy kicsi, miniatűrnek nevezhető alumí­nium névjegy volt. Ez volt rajta: »Szép Margit« s a túlsó oldalán pedig csak egy, de sokat jelentő szócska: »ügyet-

Next

/
Thumbnails
Contents