Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)

1911-09-07 / 183. szám

Szatmárnémeti. 1911.

ÉSZAKKELET

2. oldal.

Somlpf Éruliáz ” legnagyobb DeáJítér 10. Telefon Z39.

Ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Borsalinó és Angol kalap újdonságok, úri febérnemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék.

Külön osztály női Blous, Pongyola és jouponokból.

nép és a jogokkal uj, friss vért kér. Uj rendszert, és mert minden ezen fordul meg, ezzel elértünk ahhoz a kapcsolathoz, amely a választói reform és a véderőjavaslat közt van. Gróf Tisza István azt hiszi, hogy Khuen hive a választójognak, hát hogy higyjük el mi? Antal Géza ráolvasást alkalmazott a múltkor Justh Gyulára, úgy gondolkozva, hogy ráolvasással szokták elűzni az ördögöt. Antal Géza téved. A programm, a mit Khuen bemutatkozásakor ígért minden, amit csak ígérni lehet. Azóta bebizonyosodott, hogy az ágéretek csak Ígéretek maradtak. Rajongó vallomást tesz Khuen a választójogért, a kormány másik feje pedig kézzel-lábbal a reform ellen van. Körkérdést intézett a miniszterelnök bizonyos egyesületekhez, hogy eszméket szállítsanak neki a választói reformra.

Minden tette balul ütött ki a kormánynak. Drágasági ankétot tart és kétszeresre növékszik a drágaság, meg az ország nyomorúsága.

Az obstrukcióról akar még szólam.

A választások tisztasága volna az első óvszer az obstrukció ellen. Ez azonban ma nem áll meg. Az obstrukció lehetőségét egy módon lehet megszüntetni: tessék elvonni a

lehetőségét azzal, hogy megalkotják a tiszta parlamentet, hagy megcsinálják a választói reformot.

A javaslatot nem fogadja el.

Valódi a meri kai dpi BHOHFELDNÉL Deák-tér9.

Pichler balapnjdonságoh tirbja

k 3.

KARDOS KALAPKIRÁLY Hazínczy l

Kolozsvári nagygyűlés.

A Jush-párt nagy sikerű gyűlést tartott Kolozscárott a katonai javaslótok ellen és az általános egyenlő és titkos választói jog mellett. A gyűlésre Budapestről justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, a szociáldemokrata-párt részéről dr. Kunfi Zsigmond, a Választójog Országos Szövetsége részéről pedig Szende Pál utazott le. A bánffyhunyadi állomáson a kolozsvári függetlenségi párt nevében dr. Perl Alfréd és Kun Béla, a kolozsvári szociáldemokrata párt titkára üdvözölte

I Justhot. Kolozsváron, ahol a tömeg lelkesen ellenzett, dr. Szacsvay József a függetlenségi ipart titkára mondott meleghangú üdvözlőszavakat, amikre justh Gyula nagy tetszés mel- j lett hosszabb beszédben válaszolt.

Hatalmos s mind végig óriási lelkesedés- | sei kisért beszéde után a következő határo- j zati javaslat fogadtatott el:

»A Kolozsvárott megtartott népgyülés jtározatilag kimondja, hogy:

1. lelkesedéssel csatlakozik az egyesült ellenzék küzdelméhez. E küzdelmet és a harc érdekében alkalmazott parlamentáris eszközöket — és az obstrukdót is — helyesnek, jogosnak és az ország érdekében állónak tartja. Felhivja a népgyülés az egyesült ellenzéket, hogy

2. a véderőjavaslatok törvényerőre e- mel'kedését mnden rendelkezésére álló parla’ nek az országgyűlés napirendjéről való le- mentáris eszközzel akadályozza meg és ezek- ! vételével

3. hasson oda, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog minden más javaslat megelőzésével haladéktalanul! törvénybe iktattassék. A népgyülés az elnökséget megbízza, hogy ebben az értelemben írjon fel

j a képviselőházhoz.

tönkrement gyáros, rabviselt ember vagyok.

Most már megismertem. Ő volt az, Vilmos; egy régi jó barátom.

Kezet szorítottunk, de szólni egyikünk sem tudott. Nagyon el voltunk érzékeny ülve mindketten. Egy kövér, arany szökehaju fiatalember helyett, az élete delén lévő, beesett •arcú, deresedé hajú, meggörnyedt ember állott előttem. Az én régi jó cimborám: Szőke Vilmos.

Ővetett véget az érzékenykedésnek:

— Köszönöm, barátom, hogy nem tagadsz meg... Nem hagysz el, mint a többi. Nem én vagyok az oka annak, hogy ily körülmények között kell egymást viszont látnunk. A feleségem az oka mindennek

.......

Az átkozott démon... De elmondok neked mindent, hogy jobban megérthess.

Ambidós fiatal ember voltam mikor tőled elváltam. Élet- és munkakedvvel téli. Tehetségem fejlesztése céljából tanulmányútra toentem a külföldre. Négy évet töltöttem ott. Mikor hazakerültem, a fővárosban telepedtem' le. üzletet nyitottam, jól ment. Boldog voltam, mert dériem vágyaimnak egy részét.

Egy este az Operában voltam. Untatott az dőadás. A páholyokban ülő hölgyeket névégéig az időt. Egyszer csak azon vettem zegettem; úgy akartam eltölteni az előadás magam észre, hogy szinte magetikus erővel tapadnak szemeim egy feltűnő szépségű, kiváló ízlésre valló eleganciája höilgyre, És őf mintha biztató pillantást töveit volna félém. Véletlenül találkozott tekintetünk. Mély tüzű, fekete szeme lioly izgatottá tettek, hogy alig bírtam helyemen maradni. Alig vártam, hogy hogy mihelyt kedvező alkalom lesz reá, be- az előadás véget érjen. Feltettem magamban, mutatkozom e bájos angyalnak.

A színházból kifele jövet közvetlenül md lettem haladt d. Gyönyörű, alabástrom fehérségű üde arcbőréből két éjfekete szeme, mint a nap úgy ragyogott. Vérvörös, kívánatos ajkain pegig csábitó mosoly játszott. Ringó léptekkel haladt alacsony, köpcös termetű apja karjain kocsijuk felé. Szivem égett ,a vágyódástól őt megismerni. Meghagytam kocsisomnak, hogy észrevétlenül kövesse az előttünk haladó fogatot. Abban az utcában laktak, amdyben üzletem volt. A házszámot a manzsettemre feljegyeztem a lakásomra haj tattam. Aludni azonban egész éjjd nem tudtam. Mindig dőttem lebegett gyönyörű termete, lebilincselő szempárja. Másnap bágyadt.

szórakozott voltam. Mikor az üzletbe mentem, már az ablakban volt. Szinte önkénytelenül meglassítottam lépteimet., hogy néhány pt.eig gyönyörködhessem észtvesztő bájaiban. Azontúl mindig ott sétáltam házuk előtt. Végtelen boldognak éreztem magam, ha csak egy percig is élvezhettem bájos arcának üde- ségét, kecses, ringó járását. S ha néha-néha reám pillantott: menyországot láttam éjfekete szemdben. Mindig azon törtem az eszemet, hogy alkalmat találjak a bemutatkozásra. Az alkalom magától ajánlkozott. Egy este leejtette parfüm-illattól bóditó kis selyem zsebkendőjét. Azt felvenni s bocsánatkérések között átadni pillanat müve volt. Megtörtént az, amit oly epedve vártam: bemutatkozhattam. Mikor elváltunk, kis bársony puha kacsóját, — a boldogságtól eltelve — talán kissé erősebben szorítottam meg. Csak útközben vettem észre, hogy valamit észrevétlenül a zsebembe csúsztatott. Min egy száguldó automo bil úgy rohantam lakásomig, hogy a reám nagy értékkd biró »valamit« megvizsgáljam.

Egy kicsi, miniatűrnek nevezhető alumínium névjegy volt. Ez volt rajta:

»Szép Margit« s a túlsó oldalán pedig csak egy, de sokat jelentő szócska: »ügyet-