Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)
1911-09-27 / 199. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 5. oldal. fi líra! is tó acéláru! úri divat mindennemű ujdonsági: kalap, keztyü, nyakkendő, sétabot, zsebkendő és fehérneműkből. A vadászat, vívás párbajok mindenféle szükséges kellékei. Úti cikkek, bőröndök, apró bőráruk, lábszárvédők, Hangszerek iombfürészeti kellékek. Gyermekjáték, díszítiü és ajándék t< igyák. ^ilPa«t$ •:éíR?|?éÍ5» TSSati J&ték. Kdn296 Eagályinál Deák-tér 8. sz. » ui kezdtek. Sisteregve fúródtak bele a zsom- ífecokba. Az egyik talpát horzsolta Benkő- nek. A katonáks zuronyszegezve rohantak u- tána. A menekült elérte a nádast. Fújt és lihegett. Arca verítéktől gyöngyözött. Kimerültén lapult meg a sűrűségben. Hallotta az előre törtető katonák szurony hüvelyeinek csőr gését, a vezénylő tiszt parancsait, hogy körül kell fogni a nádast. Most még tán egérutat vehetett volna, de a lába nem birta. Annak a kartácsszilánknak a helye sajgóit és égetett. Csak akkor ugrott föl megint, mikor már jobbra-balra törték körülötte a nádast. — Add meg magad! — kiáltott rá a tiszt. Benkő Gábor tudta, hogy mi vár reá. ■.Nem szólt, hanem felugrott és futni kezdett. A fegyverek eldördültek és ö több golyótól találva holtan bukott le. Meleg vére végig- csurgott a ledöntött sáson. A katonák ott hagyták. Bementek a községbe és a bírót figyelmeztették, hogy a nádasban egy agon- lött rebellis fekszik. Azzal továbbmentek a cserepárok. Dobszó nem hirdette a községben, hogy halottja van a falunak. És mégis megtudta mindenki. Galambos Erzsi a szivéhez kapott és sárga lett, mint a téli holdfény. Déli harangszó után az egész alu népe kiment a nádasba. A letipert sáson megtalálták Benkő Gábort. Ott feküdt most is arcra bukva. A szeme félig nyitva, a két keze görcsösen ökölbe szorítva. Az asszonyok hangos sírással hajoltak [ föléje. Szegény Gábor, az Isten nyugtassa íiieg, be jó fiú volt, — csóválták a fejüket miközben fölemelték a hideg testet és gyöngédéi simogatták sárga, beesett arcát. Galambos Erzsi áttörte magát az ember- gyüriir; és a halottra roskadt. — Jaj, édes Gáborom! A fájdalom vasmarokkal szorította a szivét. A torkát pedig mintha darazsak lepték volna el és valamennyien belelövelték volna éles rutánkjukat. Nem tudott többet kiáltani, j csak hörgött, fuldoklott és az ujjaival bele- j markolt kedvese véres hajába. — Jer, édes lányom, — fogta meg az i anyja és átkarolta karcsú derekát el akarta vonni a halottól. De Erzsi olyan volt, mint az átázott fa- tuskó, nehéz és elmozdithatatlan. Engedték, hogy kisírja magát. Ekkor aztán elvonták onnan és fölemelték Benkő Gábort. Vitték a | faluba. A harangot meguzták s az tompán kongó bugással siratta. Másnap eltemették. Amennyi virág volt a környéken, azt mind koszorúba fonták és a sírjára rakták. És ez a hant lett a falu népének bucsujáró helye. Ide jöttek siratni a hazát. Itt szabad volt sir- niok. Benkő Gábor földje árván maradt a honvédsiron. Erős, kemény tölgyből fejfát csináltattak és ráíratták: Benkő Gábor vértanú földje. Ezt a fejfát ietüzték a Benkőtelek szélén. Minden héten friss koszorút tettek rá. Galambos Erzsi télen-nyáron, esőben és havas zivatarban mindennap kiment a temetőbe. Nézte a lassan süppedő sirt és halkan beszélt a halottal. — Édes Gábo r.rnég mindig nem virradt meg. Még mindig olyan sötét a magyar ég, mint a te sírod. — Majd megvirrad szentem, — sóhajtott fel a halott. — Csak menj haza, mert megfázol. — Nem fázom én lelkem, ha melletted ! vagyok. De Galambos Erzsi mégis nagyon meg- í fázott. Tíz évig hordta a sírva kötött koszo- ! rukat a temetőbe. De ekkor magának is meg- t kötötte a halotti koszorúját. Elköltözött ő is ■ Benkő Gábor mellé. Hanem a virágok csak i nem hervadtak el a honvéd káplár sírján. 1 A falu becsülete nem engedte, hogy dudva j nőjjön rajta. Gondozták, gyomálálták, szép ■ szomorufüzet ültettek melléje, amely lombos ágakat eresztett és átkarolta Galambos Erzsi fejfáját. És ha megreszketett a szélben, suttogva sóhajtotta:-— Angyalom, szeretlek __ Fa rkas Ernőd. Feielős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Társszerkesztő: Duszik Lajos. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda Értesítés. Van szerencsém a nagyérdemű közön- j ség becses tudomására hozni, hogy Eötvös i utca 3 szám alatt cipész-miiislyt ; nyitottam, melyet a mai kor igényeinek megfelelően berendeztem. B. tudomására adom a n. é. közönségnek, hogy több évig külföldön dolgoztam és gazdag tapasztalataim után a legmodernebb férfi, női és gyermek cipőket és csizmákat szakszerűen készítek. Hibás lábakra különös gondot fordítok. Vidéki megrendelést gyorsan és pontosan eszközlök, ajánlott levélbenni hívásra sze mélyesen megjelenek. — Megrendelések 24 óra alatt készülnek. Javításokat mélyen leszállított árért elvállalok. Becses pártfogást kérve, maradok kiváló tisztelettel: VÁJSZ GÉZA úri és női cipész. Uraim! Vagyok bátor becses figyilmüket fölhívni, hogy mielőtt férfi ruha szükségleteiket beszereznék, nemulasszák el fölkeresni Eötvös-utca 2. szám (Heinrich palota) alatt levő uri-szabó termemet, ahol már 32 kor.-tól a legutolsó divat szerint remek kivitelű &szi és lé!i öltönyök mér- tékszerint készülnek. Becses pártfogást kérve, maradok kiváló tisztelettel Feldman Ede uri-szabó. Miskolczy Pál férfi-szabó Del-tér G. sz. Részit a legdivatosabb szabás szerint legjutányosabb árban warrögepTesT” beszélő-gép utca a gör. kath. templommal Kaíik besxélöjgépgyér Lajos :izáróiagos egyedüli elárusítója Szatmár Nagykároly városa és vidékeire. (Szatmári Bank épület) Mmü férfi ruháim. B. pártfogást kér Mita)) Fái M-szaM (grammophon) raktára Szatmáron Széchercyi- szemben. — Az Eufon tSBcsérnélküli A világ legjobb gyártmányú varrógéped kedvező részletfizetésre árusítom. Varrógéprész és különösen hanglemezekben a legnagyobb választék a legolcsóbb arak mellett. — A n. é. közönség szíves pártfogását kérve, mély tisztelettel Kálik Lajos.
