Északkelet, 1911. szeptember (3. évfolyam, 178–202. szám)

1911-09-21 / 194. szám

5. ®Sfal. Szatmárnémeti, 1911. azok lopkodták a terményt. Mindannyian fel jelentettek. Lövöldöző merénylő. Brenner István — j gy örteleki vasúti állomási elöljáró az állomás j épület mellett levő bejárati váitó készüléket vizsgálta éppen, midőn a pályatest mellett levő kukoricásból puskagolyó süvített el füie melleit. Az é j sötétjében sem a tettest, sern pedig menekülésének irányát látni nem lehe­tett. A tettes kilétének felderítésére széles kö­rű nyomozajt inkult meg. A merényletet az elöljárónak bizonnyal valamelyik ellensége kő vethette el, amit az tesz valószínűvé, hogy az állomás elöljárónak szigorúsága miatiigen sok ellensége van a környéken. Táncíanitás. A Vigadóban (Kölcsei-utca) a iánctaníiást október hó 5-én veszi kezde­tét. Az üzletek későn zárása miatt, hogy a kereskedő ifjúság is teljes számmal részt ve­hessen, tanítás: este fél 9-től fél 11 óráig. A délutáni diák tanfolyam 5 fél órától 7 óráig. Beiratkozni lehet Perényi-utea 10 sz. alatt. Egyúttal van szerencsém az érdekelt közönséggel tudatni, hogy a Vigadó tánc­termet 12 évre kibéreltem azon reményben, hog yjmint eddig is a mélyen tisztelt csalá­dok és ifjúság pártfogásával továbbra is tá­mogatni fog. Aprima és lelkiismeretes tanitás ért, úgyszintén bánásmódért továbbra is ga­rantálok. Bád Rabén oki. táncmester. SZÉP ARANKA CSUDÄS HŰSÉGE. — Eredeti regény. — Irta: Bodnár Gáspár. (Folytatás.) — Búcsúzára? — csudálkozik Aranka. — Aztán, közeledett a leány vőlegényé­hez. — No igen. Legény-bucsuzóra. Aztán? — Aztán. És elnevette magát a gye­rek. Mintha nem tudnád, édes láncom. — Hát engem láncnak tartsz Gyuri? Láncnak, mely rabbá fog tenni. — Édes rabság lesz az angyalom. — Örökös rabság? — Örökös, halálos holtomig való rab­ság. És indulni készül Gyuri. De lába gyöke­ret ver. Mozdulni sem tud. Szinte löki nehéz, súlyos testét .hogy mozdulhasson. De vissza vissza fordul. Zugó agyában gondolatok, szivében érzések hullámzanak. Ne ölelje meg még egysze jflaz aranyost? Ne hajtsa oda még egyszer fejét, arra a dobogó, lihegő ke­belre. Kezét ragadja meg a leánynak. Sose szorította meg ezt a kezet ilyen forrón, ilyen melegen. Hosszan, nagyon hosszasan. És a ÉSZAKKELET kemény legény hangja remeg, mint a esdő j gyermek esdeklése. — Szeretsz-e, szép Arankám? — Bohó gyerek, nevetett fel a leány ezüst c senge módjára, hát most kérdezi ezt? — Most, még egyszer kérdezem, hogy szeretni fogsz e örökre? — Hát eskető pappá lettél? Vagy próbát tartunk? — Mondjad, örökre! A leány szinte elbusultan, sejtelmes ér­zéssel, halkan mondotta ki a szavakat. — Örökre. Holtomiglan. — Egyedül? — Egyedül, téged, örökre! És rámereszti szép kék szemeit vallató, eskető vőlegényére. Mintha leikébe egy sö­tét gondolat szállott volna a «élelemnek. Az aggódásnak — hogy talán, talán bizony a rossz világ közéjük férkőzött. Az utolsó órák bán. Az oltár, az eskü előtt. A vőlegény távozott. Arankának szemé bői még kiesett egy forró, égető köny. Mintha a derült tiszta égből hullott volna le egy csudásan forró eső csepp. ji­■v Az est pedig leszállott. S az esttel szállanak a föld mélységbe — a bányászok. A vőlegény is köztük van. A kis város mély szendergésbe borul. Fent az égen már egészen kikönyököltek a csillagok. Egy egy hulló csillag merész ivet hasit a tiszta ég­bolton. Hullását reszkető fény követi. Lenn a föld mélyében, halvány mécsesek világá­nál érckarok döngetik, zúzzák az ős földnek szikláit.. . Felhangzik olykor a jókedvű dal: Szerencse fel! Bányász legény vagyok én, bányász leányt veszek én! Folytatjuk. Felelős szerkesztő: Dr. Veréezy Ernő. Társszerkesztő: Duszik Lajos. Laptulajdonos: Északkelet! Könyvnyomda. Az összes fertőző betegségek, mint fl stb. ellen a legjobb óvszer az orvos szaktekintélyek által ajánlott baktériummentes és szénsavdus i tgp*#i ,!\ s? * mIIns H fftl % k (V te A« h* Pw gylH Ä §§£f isis ck -i',**' s s* & f\ *2 ff Cl?r. Wz x, Lr -A. «K ÖL Ut./ Főraktár a „Szatmári Kereskedelmi részvénytár­saságinál. Továbbá kapható minden jobb fűszer- és csemege­kereskedésben. é'>rtas»ro."-.sprv ».r :r ■ • >. • <?«rr-'tógáé­KOVÁCS GYULA asztalosmester^ tamofboTÁCí Szatmárnémetiben, Kazincy-u. 14. ICllfCiirvCZ.Cai líslCZ.ClC a ref_ főnrimnáziummai szemben. a iegjutányosabb ár mellett eszközül helyben és vidéken. Teíneteesi társuiatahnak kedBBzmsnyt ayujf. Modern gpszffi^önpk! Díszes gyászfrocsfö! Temetkezési eiHksh nagy rutára

Next

/
Thumbnails
Contents