Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-13 / 163. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. divat áruháza 'üBÉkíár 10. Telefon 239. Somlyajf áruház” leynagyobii Ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Borsalirió és ngol kalap újdonságok, úri fehérnemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék, divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór kezíyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és jouponokból. dat, volna elszántsága megüzenni annak a lézengő ritternek, hogy van bátorsága igaza mellett, ami a véreié, a nemzetéé, ezen stréber Stemberg gyávasági vádjával szemben megáll ani.l Hisz ez itt, mint igen sok párbajnál, az igazságtalanság: ártatlan vér ömlik mások bűne miatt. A vád nem fog elnémulni. Ami Károlyi gróf tüzes ajkán megcsendült, a történelem vádja. Az aradi vértanukat bitóra húzó, a a fiaikért könyörgő mágnásanyákat megkorbácsoló osztrák ármádia gyalázatát Sternberg gróf vére le nem fogja mosni. Ez a hadsereg viselje egy Haynan lovagiat- lansága miatt a következményt. A gyalázat is. áll, a vád is áll. A történelem vádja az és egy emlékezésében elkeseredő nemzeté! Jóvá nem lehet tenni soha 1 El az emlékezet! De a Károlyi gróf vére a mártírok vére lenne, ha ezért kellene folynia. Sirok felett nincs helye a párbajnak. A sírkövek márványbetüi olyan kémé-1 nyék, hogy sem pisztolygolyóval, sem kard- i acéllal korrigálni nem lehet. Felírva az Ítélet! Károlyi gróf csak leolvasta! Ezért nem tartozik elégtétellel senkinek. Annál kevésbé, mert hűen olvasott. Justh Gyula levele. A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt üdvözlő táviratára Justh Gyula az országos függetlenségi és 48-as párt lánglelkü, törhetlen vezére a következő meleghangú levelet intézte dr. Fa- lussy Árpádhoz mint a vármegyei függetlenségi és 48-as párt elnökéhez: Tisztelt Barátom! A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt megtisztelő szives üdvözléséért fogadjátok őszinte köszönetemet. Kérlek Benneteket, hogy velünk váll- vettve, meghátrálást nem ismerve vegyelek részt nagy küzdelmünkben s bennünket ezentúl is részesítsetek nagybecsű támogatásotokban. Tisztelő híved': Justh Gyula. ti szsíaári szocíaliSiáh piése. Irta: SZIKLA. Hiába.- Az igazságtalanság nem az a szilárd talaj (hiába bunkózzák bele a messi- j ásókat leszorító köveket), amelyiákre biztosan lehetne építeni akár egy társadalmat, j akár csak egy intézményt, vagy hogy a dek- | rescsendőt betartsuk: rá lehetne állítani egy | kormány bársonyszékeit is. Van benne valami tetszhalott energia, mely csak az idejére j vár, hogy felszabaduljon, éljenés alkosson. Ha ez felébred, felébred az igazság is. Egy szárnylibbenés és megindul a lavina, egy megmozdülása valamelyik kiváltságos szívnek, egy szent iázba jutása valamelyik nagy agyvelőnek, egy bátor szó és megmozdul a nép lelke. Ma már megmozdült. A hosszú jogtalanság által leszorított, lélegzéshez nem engedett dé megérett népenergia akcióba lép. A budapesti tattersalli népgyülés egy forgó szél volt, mely elindult s végig forog, végig zuy az — Van eszemben! Szépen fogok én kiszállni 1 Szó szót követeit, a hangok egyre ingerültebbek lettek, a leány kikérte a molesztálási. — Rokonaim vannak Pozsonyban (megmondta a nevüket), ha szükség van rá, sür- gönyözzék ki őket az állomásra, igazolni fognak. A hang nem csapott át gorombaságba, de olyan erélyes volt, hogy a határrendőr végre is meghátrált, — Kivételesen megengedem, — mondta — hogy tovább utazzék, ha már olyan nagy mehetnékje van. Ezzel elment a rendőr, de pár perc múlva visszásért egy polgári ruhás emberrel. Az is sok mindenre kiváncsi volt, majd azt kérdezte: , — Mit keres Münchenben? — Festőnő vagyok, találja ki, hogy mit keresek. A civil ur művészeti ismeretei némileg hiányosak lehettek, mert folytatta: — De mégis? — Tanulmányútra megyek, nem érti? — Vagy úgy? Az már más. És a határrendőrnek most már ő szolgált magyarázattal. Tanulmányúiról senkit sem szabad' visszatartani. Egész comme il faut úrrá vált, elcsevegett, majd Pozsonyban leszáilva, még a perionról is barátságosan köszongetett vissza. Kukovecz Nana egyéniségének minden sze- retetreméltóságával lobogtatta feléje a zsebkendőjét néhány üde »pukkadjatok meg« mondással. A civil aztán eltűnt s mint gonosz álom bontakozott ki a hajnal homályá- | bői már megint a szőnyegen forgó és a jelen j (történeten vörös fonálként végighúzódó ha- j Itárrend'Őr két másik kollégája társaságában. A három uniformis ember immár együjttes erővel kéijte az útlevelet. — Nagysád, — szólj aztán a rangidősebb — most le fog szállani. Kukovecz Nana ordijott, mintha süketekkel volna dolga. — Értse meg, hogy akkor sem szállók le, ha mind1 felfordulnak. Maguk ráérnek iitt lebzselni, de nekem dolgom van Münchenben.. — Henjnye, hált olyan nagy baj az, ha félnappal később érkezik megi A példátlan lármára összeszaladt a vo- nait egész közönsége, kiadatott, a mi felhalmozódott benne,:— azok hárman alkalmasabbnak találták, hogy hamarosan eltűnjenek. A vonatta nptazott egy francia leány is. Mikor a vonat már elhagyta a pozsonyi állomást és megtudta, miről van szó, azt mondotta a festőnőnek: — Lássa, kedvesem, mindennek az az oka, hogy megmutatta az útlevelét... Mire jó az PjNekem is van, de csak fonjos esetekre tartom, nem kéri itt azt senki. Mihelyt azonban megmutatja nekik, mindjárt gondolnak valamit. Persze fontoskodva. Azt hiszem, maguknál a kivándorlóktól félnek. ÍO százalék HÖSZnOS mBütateS. *0 százalék engedmény. » * engedmény. A nagyon előrehaladt idény következtében, mindennemű nyári cikkeimet 10 0|0 engedménnyel árusítom. Különösen: Fürdő és flotei áruk, szalma és nemerkalapok, tourista és tennis ingek, sport övék, mellények, nyakkendők — még nagy választékban Ragályinál ftwa z*
