Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-06 / 157. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 7. oídai. Különfélék. A fiizveszedelmek megelőzése. Az embergyilkoló nyári hőségnek rendes kísérője a szapora tüzveszedelem. A napilapok már is kelleténél jobban tele vannak pusztító tüzesetekről szóló hírekkel. Ma egy virágzó község esik martalékául a tűznek, holnap egy fürdőtelep ég le, másnap pedig egy nagyszabású gyárvállalat pusztulásáról szerzünk kénytelen-kelletlen tudomást. Ha elolvassuk ezeket a hireket, csaknem mindegyik azzal végződik, hogy oltásról, mentésről szó semf lehetett, a |alu népe fejvesztetten tehetetlenül állott a veszedelemmel szemben, mert: nem volt elég viz, 2) nenr volt begyakorlott tűzoltóság, 3) rosszak voltak) a tüziíecskendők. Ez a három ok felmerül majdnem! >minden nagyobb tüzpusztitásnáL Ezt a három' okot tehát ha azt akarjuk, hogy a tüzpusztitásról szóló nyári némlkrónikák c tűnjenek, okvetlenül még kell szüntetni. Mintegy 23—30 esztendővel ezelőtt kezdődött ná- híjnk Magyarországon a tüzoltósdi. Jó 10 esztendeig nem is volt kedveltebb passziója a falvak és városok népének, mint önkéntes tűzoltó-egyesületek szervezése s azok munkájában való részvétel. Különösen a külsőségekben értünk el hatalmas eredményeket. A szabóipar csaknem fellendült a cifrábbnál cifrább tűzoltó uniformisok készítése révén. A fényes uniformisok máig is megmaradtak, sőt élnek és virágzanak a tűzoltó majálisok és tűzoltó bálok is, ámde sajnos, máigj hiányzik* különösen a falusi népnék tűzoltásra való rendszeres nevelése. jKi akarunk kerülni mindennemű félreértést. Épen ezért magunk részéről is nyíltan valljuk, hogy tűzoltás tejkintetében sokkal jobban állunk, mint 2—3 évtizeddel ezelőtt. Vannak városok, mint pl. Szatmár-Németi, vannak falvak is. amelyeknek begyakorlott tűzoltósága és használható tüzfecslkendője és más egyéb tűzoltó felszerelése van. Ámde viszont vannak városok és falvak, ahol tűzoltóság nincs, vagy ha van is csak1 arra való, hogy tüzveszedelem pillanatában a saját fejvesztettség- vel még nagyobbra növelje a veszedelmet. Általában véve az önkéntes társulásoktól nem is j igen sokat várunk a tűzoltást illetőleg. Nem azért, mint- j ha a magyarnak nem volna esze a tűzoltás tudományé- ; na!k elsajátításához, hanem pusztán csak azért, me ríj | fegyelmezetlenek vagyunk. A bátorság, a halálmegvetés, a fürgeség ami tűzoltónak legfőbb erénye, mind* jmeg van bennünk, de nincs meg a fegyelem, ami nélkül rendszeres tűzoltás el sem képzelhető s amely fegyel- (met az önkéntes testületek bajosan fogják bele nevelni a mgayar népbe. A segítség itt tehát az volna, hogy alkalmas módon képezzük ki jóformán az egész falu népét a tűzoltásban .JSIem azt akarjuk ezzel mondani, hogy küldjünk fel mindenkit a tűzoltó tanfolyamárat Ennek a költségeit a szegény, agyon nyomorgatott községek amúgy sem bírnák meg, hanem próbáljuk meg például a mostani«, jfapuslkás katonásdí helyett, az elemi iskolákba bevezetni a tűzoltás elemi szabályainak oktatását. A falusi tanító vigye el a gyermekeket a községi tűzoltó szertáraikhoz. Magyarázza meg nékik azt, hogy milyen a szerkezete, milyen a kezelési módja a tüzfecskendőknek. De főleg magyarázza meg azt, hogy miért nem szabad a tűzoltó fecskendőnek a jegyző, vagy a biró — tisztelet a kivételeknek — tyuküitető ketrecéül szolgálni. Az ifjúság nevelése után következhetik az öregek nevelése. Jóformán minden vármegyének van szabályrendelete, amely szerint a háztulajdonosok tartoznak állandóan készletben tartani udvaraikon könnyen hozzáférhető helyen egy nagyobbfajta hordó, vagy kád vizet, létrát és horgot. Tegyük azonban vizsgálattárgyává, hogy a szabályrendelet e szigorú rendelkezését hány helyen tartják be pontosan? A járási főszolgabiró urak tarthatnának a községekben egy kis razziát s ott, ahol a szép szó nem használ, néhány korona pénzbüntetésnek hamarosan meg lesz a hatása. A tüzveszedelmék megelőzésének a legjobb eszköze tehát a népnek a nevelése. Amíg az irányban nem teszik meg kötelességeiket a nép vezetésére hivatott egyének, addig állandóan retteghetünk különösen a nyári hőség idején a vöröskakas rémes pusztításaitól. Ha azonban mindenki tudni fogja és teljesiti a tűz kiütése előtt kötelességét, a veszedelem nagyságát jelentékenyen csökkenthetjük s a nemzeti vagyonnal; tűz által való elpusztulását jelentékeny mértékben megáka- ! (dályczhatjuk. ! ___________________________________________________ A száj és körömfájás lefolyása Szaímár- Németiben A Szatmárnémetiben május hó 17-ikén megállapított ragadós száj- és körömfájás megszűnt és a fertőtlenít tés befejeztével a határban levő hasított körmü állatokra elrendelt határzár rövid idő alatt fel fog oldatni. A járvány tartama alatt 839 udvar és tanya, tó-* vábbá 6 legelő volt fertőzve, megbetegedett 3001 drb szarvasmarha, 803 jfuh és 300 sertés, ezen megbetegedett állatok közül meggyógyult 2969 szarvasmarha, 803 juh, 278 sertés; elhullott 25 szarvasmarha, 22 sertés; kényszervágatott 7 szarvasmarha, 6 koca elvetélt. A megbetegedett állatok közül sok állatnak a körmei lehullottak, lábal a bokaizüjteiben megdagadtak. Az állattulajdönosok közül igen sokan még mindig j a régi elavult rézgálic kezelést alkalmazták, dacára annak. hogy fjelvilágositást adtam arra nézve, hogy a rézgálicnak a szájban alkalmazása veszedelmes mérgezést okozhat, sőt több állat rézgálic mérgezésben hullott is el. A járvány tartama alatt tapasztaltam, hogy á tehenek tőgye majdnem minden esetben megbetegedett, sőt több esetben súlyos tőgygyuladás fordult elő. Leghelyesebbnek találtam a szájnak 2«/o Lysoform oldattal kimosását, a körmöknek 3°/o Lysoform, vagy Creo- ! linoldattai való kezelését és bekötését; a tőgyeknek borvazelin vagy cink kenőcscsel bekenését. Az egyes állattulajdonosok az előirt és saját állat- ! állom anyuk újbóli befertőzésének megakadályozása végett szükséges fertőtlenítést nem eszközölték többszöri1 felhívási dacára és csupán az ismételt kényszerítő határozatok után tettek eleget. A ragadós száj- és körömfájás zár feloldása mellett azonban egyelőre a hasított körmü állatok szatmári vá- j sarjai még nem tarthatók meg, mert a Szatmár-Németi várossal határos több községben a ragadós száj- és körömfájás még meg nem szűnt./ Amint az előjelekből látszik. Szatmárnémetiben a folyó hóban a hasítottkör- (míü állatok vásárjai valószinüieg még nem lesznek meg-« tarthatók. Szatmárnémeti, 1911. évi augusztus hó 3-ikán. Pártos Samu, városi m, kir. állatorvos. Az „ÉSZAKKELET“ legalkalmasabb hirdetések közzétételére.
