Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-01 / 153. szám
Szatmárnémeti, 1911. 3. oldal. ÉSZAKKELET Legszebb ruhatiszti tás :Modern ruhafestés: P41 bármily divatszinre. * *<%jU4|Cä 1 c>*i Vegyileg száraz utón! Üzletek: Kossuth Lajos-u. 10. sz., Kazinczy-u. 17.,Atilla-u. 2. b. ésNagykároly Szécbenyi-u. 43. Alap.: 1886. papiak szoros szomszédságában — teljesen leégett. Dr. Medve Zoltán főispán kerítése már lángot vetett, de itt sikerült a tüzet meggátolni. Csakhamar megérkeztek a fehérgyarmati derék tűzoltók is, élükön Jékey Sándor főszolgabíróval és Szuhúnyi László szol- gabiróval, kik tapintattal, mindenre kiterjedő figyelemmel vezették egész másnap reggelig a tűzoltást. Másnap még mindég oltották a lassan hamvadó zsarátnokot. Nagy kitartást tanúsított a tűzoltásnál Dr. Medve Zoltán főispán, kölesei nagy bit tokos a kölesei jegyzőkkel, biróvai tanítókkal — papokkal. Mindenki sietett kényszerítés nélkül részt venni az oltás munkájában. Megható látvány volt, mint menti ki életveszéllyel az apa. anya, gyermekét. Az ovoda alig 20 méterre esett a tűz főfészkétől. Ä derék óvónő lekének minden erejét összeszedje, hogy megmentse és biztonságba helyezze a megrémült ap ós gyermekeket. Elégé.t a cserépzsindeiyes postaépü let is. Az irományokat megmentették, de a szegény postamester ruhája, bútora, úgy a házban, — mint az utcán, hova kihordták — mind elégett. A kölesei kereskedők boltjai is mind elégtek. A mit nagy veszélyei kihordták a házból, az is elégett. Leégtek a szép gyümölscösok, az árnyékot s védelmet nyújtó akácfák is. Pedig a mi falunk valóban akáclombos falu volt. Láttam, a mint az egyik kigyult házra egy anya gólya szállt, hogy kicsinyeit megmentse. Szárnyait verdeste, hívogatta őket, de még nem tudtak repülni. OdaégLek. Az anyagólya lángoló szárnyakkal bukkoti le az égő zarátnokok közé. Láttáin, a mire Szabó András egyh. gondnok életveszéllyel menti bádogfedeles uj házát. Jobbrót is hahói is 2—2 méterre é- gett a szomszéd épület. A bádogledeiü ház közel levő gerendái meggyultak, de ő folyton leöntötte: egyszer már annyira megtüze- sedet a pléh, hogy a léczek is (a padlás felől) tüzet fogtak. Felrohant a padlásra és leöntötte az üszkös léceket. De ekkor meg- gyuladt ruhája is. Alig tudták jóemberei hirtelen lelocsolással az életnek megmenteni. Romok között járok. Vérző szívvel gondolok a nagy tűzvészre. Szemem előtt még lángnyelvek,fülemben a kétségbeesett jajkiáltások... Mi lesz népünkből?! Esengve fordulok a szenvedők nevében a jó lelkű emberekhez: segítsetek! segítsetek! Krisztus monda: »Amit cselekedtek egygyel az én kicsinyeim közül, é n’magammal cseiekedtétek!« Kölese, 1911. juiius 28. BorLnyik György ev. esperes lelkész A tanítósághoz. — Irta: Monoky Sándor. — Irta: Monoky Sándor. A haladó korszeilem minden téren újabb és újabb követelményekkel áll elő. E követelmények részint belső szükségletet érintenek, részint a külvilághoz való alkalmazkodást igénylik. Amaz a munka, a hivatás amaz annak ellenértéke. Amaz a szellemi és anyagi munka tökéletesítése, emez a társadalomban való szerep. Amaz a lelki-élet fejlődését célozza, ennek alapja a test. Ez a korszeilem oly hatalmasan kívánja életbeléptéim eszméit és oly rohamosan tör előre, hogy a conservativismust feltétlenül eltöprécsel fenyegeti nemcsak, hanem lealázza a tekintélyt s kétségbevonja a létjogosultságot. Mivel ez utolsót a tanítósággal már saját reputációja érdekében sem teheti a nagy társadalom; annál inkább működhetik egy ilyen hatalmas erkölcsi testület niveanjának lekicsinylése, fei sem vevése által akkor, ha a legkissebb támpontot is észreveszi, melyhez ellenérveik a kizökkenés ve szélye nélkül helyezheti. Fordítsuk meg a tételt! Ma nagy Magyarországon nincs még egy oíuan hatalmas erkölcsi testület, mely összeállva nagyobb súlyt volna képes adni a dolgok menetének, mel y<áz általa az iskolába vitt korszellem- mai nagyobb fordulást idézne elő a fennálló társadalmat illetőleg, mint a tanítóság. Az élet iskolában már kialudt nézetekkel áll szemben egy uj eszme hirdetője, harcosa, inig az iskola falai között a tanító tudása, akarata feltétlen érvényesül. Az élet iskolájában a különböző pártállás, foglalkozás, anyagi helyzet, (még a vallás is!) stb. igen gyakran széthúzásra vezetnek, mig az iskolában épe nie hibák kerülésére nevelünk. Az iskola melegágya az eszményi alapokon álló testvériségnek, mely a szépet, jót és igazat ápolja, védi, terjeszti. Hogy régebben milyen volt a tanítóság erkölcsi és anyagi helyzete, azt most mellőzöm fejtegetni már azért is, mert a félre ismerésben az ; r .. y ^ , .... S a nagy,; erkölcsös társadalom sokkal hibá- sabb, mint amilyen hipásnak mondatott a tanítóság e félreértések előidézésében. A műit többé nem a niszuk. Annyiban mégis fontossággal bir, hogy alapot nyújt bizonyos rendszerek tökéletesítéséhez. Célunk az, hogy a jelenben úgy mun- kálkodjuWnk, miszerint egy boldogabb jövő letéteményesei lehessünk. Ez sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Mi megértjük a kor intő szózatát a nélkül, hogy hozzá ne járulnánk annak mérlegeléséhez, mert tudatával bírunk annak, mi nekünk jó, hasznos és elfogadható. A szakképzésen alapuló, megélhetés for- 1 rását képező működés mikéntje a szaklapokhoz tartozik. E lap hasábjain állandóan felszínen kívánjuk tartani a tanítóság soci- alís helyzetének alakulásait, viszonyát a társadalomhoz. Mindenesetre szép és ideális cél, melynek megvalósítása hivatva lesz lerombolni a válaszfalakat, melyek eddig eddig úgy állanak, vagyis pliotiak közöttünk Cs az egyetemes társadalom között, mint a khinaifal. Megvallom, hogy amily mértékben híve vagyok a haladásnak, a mennyiben az uj és életképes irányok szolgálatába szegődni kötelességnek tartom mindaddig, mig az erkölcsi talaj lábaink alatt van: ép oly ellensége vagyok minden ferde iránynak, mely a felvilágosodás jelszavával a materialismus felé hajlik, meg akarván mintegy ölni a léleknek, a szívnek nemes érzéseit, gondolatait s egy eszményi világ képe helyett sivár, kietlen mezőkre vezet. Erre még rátérünk má- kor bőven!! Nem fogljuk téveszteni szem elől, hogy azt a sokat emlegetett «tekintélyt» nem ü- res szavak pufogtaiásávai, mindenben a társadalom vádolásával keressük, hanem oda törekszünk, hogy a tekintély, az elismerés természetes következménye legyen az iskolai munkán kívül eszközlendő u. n. külső activ munkásságnak. E pár szóban ki van fejezve mindaz, ami a tanítóságot erkölcsileg és anyagilag eiőbbreviheti. A’pedagogia terén a közel múlthoz képest óriási a haladás. Bizonyságot tesznek erről az elért eredmények mellett a kor színvonalán áiíó szaklapok. Azonban — az előbbiek alaápján — szükséges, hogy a tanítóság erkölcsi súlyának növekedése végett külső ügyei állandó rovatát képezzék a napilapoknak. Az országos hirü napilapok is csak egyes UfAiE*! Ir&’üäij kész aklakok, épület üvegezés, hibás tÜKrcb újbóli íoncsorozása legolcsóbban szerezhető be ^ycry RáPOÍy illíeghePEShetláséíien.
