Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-03 / 154. szám (155. szám)

Szatmárnémeti, 1911. 4. oldal. ÉSZAKKELET írnokot a técsői kir. járásbírósághoz végre­hajtóvá nevezte ki. Eljegyzés. Pathay István vámfalusi közjegyző eljegyezte Búzás Ilonka oki. ta­nítónőt Vámfaluból. Gyászhir. özv. Kossuth Gáborné szül. Elek Jozefa hosszas szenvedés után életének 69 évében Szatmáron veje dr. Gőbel Alajosnál tegnap éjjel elhunyt. Hűséges cselédek. Gróf Károlyi La­jos szentmiklósi uradalmában a cséplőgép­től hordták haza az árpát az uradalom cse­lédei. Kővári Mihály 26 éves és Jakab Fe­renc 22 éves legények úgy okoskodtak, hogy a milliomos gazdájuk zsebének nem árt, meg, ha ők 4 zsák árpát a saját ré­szükre elcsakliznak, Tervük kiviteléhez tár­sul vették Jacsicsás Mária 16 éves hajadont is. A tolvajlás kitudódott és az uradalom feljelentette tolvaj cselédeit. Faképnél hagyott férj. Hej, ha az piroscsőrü sok helyen epedve várt, allegori­kus értelemben, gólyamadár jobban megvá­logatva a portát, amelyre élénk kelepeléssel leszáll, hát aligha pihent volna meg Árgyi- lán Péter és neje kisbozintai lakosoknak héze tetején. Árgyilán Péter örökös civako- dásban élt a felesége szül. Merlősán Máriá­val. Legutóbb, amidőn összevesztek, hát az asszony — férje távollétét felhasználva — 2 éves gyermekével megszökött, a háztól azonban magával vitte 300 korona értékű tehenet. Szóval: a gyerek az semmi, a te­hén azonban már érték ; következésképpen meg kell becsülni. A szalmaözvegy férj fel­jelentette feletégét, nem hűtlen elhagyás ci- inen, hanem a tehén jogtalan elsajátitásáért mMária azonban jogot tart a tehénre, mert férje azt az ő hozományából szerezte. Halálos szerencsétlenség. Súlyos kimene­telű szerencsétlenség tartja izgalomban Ma- gosligeí kisközség csendes lakosságát. Ugya­nis a ref. egyházközség uj lelkészlak építé­sét határozta el. A hívek saját igáikkal in­gyen szállítják az épülethez szükséges anya­got. A szolgálat készségben a jó példával kívánt előljárni Barta Énok egyhári gond- knok, aki szintén építési anyagot szállitga- tott a lelkészlakhoz. Tegnapelőtt épen fá­val rakodta meg szekerét Tiszapéterfalván oly célból, hogy azt az egyházközségnek haza szállítsa. El is indult a megrakodott szekérrel, ne egy lejtős helyen a lovak vala­mitől megijedve oly nagyot rántottak a sza- kkeren, hogy Barta leesett és a teherrel meg­rakodott szekér alá került, amely testén ke­resztül ment. Olyan veszedelmes sérüléseket okozott a szerencsétlen emberen, hogy ott fa helyszínén kiadta lelkét. Nyilvánvaló, hegy a szerencsétlenségért senkisem vonható fe­lelősségre, tehát megadták az engedélyt az eltemetésre. Vizsgálat a tesvérgyilkosság ügyében. Lapunk múlt hó 21-iki számában közöltük a Szamosdob község határán történt, két testvérnek tragikus kimenetelű játszadozását, ahol a szegény 14 éves Üdüd Mihály ártat­lan vére festette pirosra a gyászos eset szín­helyét. A nyomozás ez ügyben még min­dig folyik, annak a megállapithatása cél­jából, hogy vajon mi is okozta az elhalt sé­rülését, illetve miként jött létre a hal átho­zó sérülés. Pusztán és véletlen szerencsét­lenség volt-e, avagy pajkosságból, de szán­dékos testvérgyilkosság. A vizsgálat eddigi adatai azon feltevést támogatják, hogy a sze­rencsétlenség, csak pajkosság következménye. A két testvér ugyanis ebéd végeztével bir­kóztak csupa kedvtelésből, amely alkalom­nál a 12 éves Ignác még mindég kezében tartotta az étkezésnél használt késit, amely is a birkózásnál a szegény testvére testébe hatolván, annak másnapra beállott halálát őkozta. Bányakafasztréfa. Londonból jelentik: Egy madrusi távirat szerint Kolar-ban, az angol-indiai területen, Maisur közelében, ször­nyű bányarobbanás történt. Eddig nyolc hul­lát és ötven sebesültet találtak meg». Sok ál­dozatot eddig sikertelenül keresnek, mert a bánya mélyében a romok hozzáférhetetle­nül eltakarják őket. Pusztító tüzek. Nyitráról jelentik: Bro- gyán községben tegnap tűz támadt és a lán­gok oly rohamosan terjedlek, hogy a fél fa-i lu leégett. — Sopronból jelentik: A kismar­toni járásban lévő Sérc községben tegnap dé­lután tűz ül ütött ki. A falu házainak két­harmadrésze, százhatvan lakóépület leégett. Agyonütötte SL fiáit. Megölte a fiái, mert szegény leányt szeretett. Megrázó, részleteiben is páratlanul bor­zalmas dráma játszódott le nemrégen a vas­vármegyei Perenye községben. A község e- gyik vagyonos polgára: Bolfán István föld- mivesgazda vasvillával agyonverte fiatal, a- lig 26 éves legényfiát, amiért az szegény le­ányt akart feleségül venni. A megrendítő eset előzményei és részletei a következők: Bolfán István perenyei földmivesgazda István nevű fia, aki a múlt év októberében jött haza affkatonaságyól, heves szerelemre gyulladt egy kámoni leány, Flór Teréz iránt, aki viszonozta a legény érzelmeit. A fiatalok hamarosan elhatározták, hogy egymásé lesz- hamnek. Az öreg Bolfán azonban hallani se akart arról, hogy a legény feleségül vegye a ieányt, mivelhogy (a leánynak nem volt sem­mije se, Bolfán pedig úgy szerette velna, ha vagyonos leányt vesz a fia feleségül. A le­gény azonban nem sokat törődött apja ellen­zésével, hanem elhatározta, feleségül fogja venni a leányt. Elhatározását mintegy két hét­tel ezelőtt közölte is apjával, akit fiának ez a kijelentése annyira dühbe hozott, hogy kést rántott elő s azzal a legényt a mellén vesze­delmesen megsebesítette. Bolfán Istvánt súlyos sebével bevitték a kőszegi kórházba, honnan másnap reggel bo- bocsájtották el az orvosok. A legényt első útja menyasszonyához vezette, akivel délig beszélgetett s megegyez­tek abban, hogy a szülői ellenkezés dacára is még ez év őszén férj és feleseggé lesznek. Azután a legény hazament Perenyére apjához Ódahaza azonban a régi nehezteléssel fo­gadták s hallani nem akartak arról, hogy a legény szegény leányt vigyen a házhoz. Mielőtt délben ebédhez ült volna a csa­lád, az öreg Bolfán azt mondta a fiának: — Csak úgy engedem meg, hogy asz- I tálhoz ülj, ha úgy teszel, ahogy én aKarom. Nem engedem meg, hogy azt a leányt a há­zamhoz hozzad! zam A legény szemeit elfutották a kön­nyek s azt felelte az apjának: — Ólyan szép az a leány, édesapám, mint a rózsa, a lelke is olyan tiszta, hát miért nem engedi, mikor én azt szeretem. ' / — Mert én nem akarom, — mondta rá keményen az öreg. — De hiszen magamnak veszek felesé­get, nem édesapámnak — tört ki az elkese­redés a legényből — s ha nem akarja is, mégis csak elveszem, mert szeretem. — Ide nern hozod — mondta az apja. — Ide nem hozod — mondta az apja. — Hát nem hozom ide. Inkább elmegyek a háztól és mégis elveszem. Adja ki édes­j apám a részemet, azt, amit testvéremnek is j kiadott, mikor férjhez ment, 10 ezer forintot j s — elmegyek a háztól. Az öreg Bolfán irtózatos dühbe jött er­re a válaszra, a legény azonban, hogy elejét vegye a veszekedésnek, fogta a kalapját és felment a korcsmába pajtásaihoz. Délutánt a korcsmában töltötte a legény. Jó kedve kerekedett, még dalolt is barátaival, ügy öt óra felé azonban hirtelen elkomolyo­dott s azt inondtUa a pajtásainak: IMiSZÉFÉpli ÉS IfSZM, H@rcz Sándor orvosi műkötszertárában Szaimáir, vanSáí mdictt cséplőgépek és ipartelepek részére miniszteri rendeletnek megfelelően:, legolcsóbban kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents