Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-25 / 172. szám
Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET 2. oldal. Somiyay Mruház “ legnagyobb asáklAoSeftím Itá Henrik. Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakat», Borsalinó és nngol kalap újdonságok, úri fehémemüek mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visít tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és jouponokból. __________________ ______________ hogy idegeink szétpattanásig, az elme clbo- rulásáig nyomja agyunkat a gond, ezt a so- ( tét kortünetet mással, mint a nehéz életgon- i dók vívásával, megokolni nem tudjuk. » Mi más volt a régi udvarházak erkölcse, szemben a mi felmagasztalt, túlértékelt modern, vagy hipermodern felfogásunkkal. Bizony anyáink a kartonban vigabbari mulattak, mint mi a kreppdesinekben és apáink (boldogabbak voltak, mint mi, akik az argen- tániai húsért sápitozunk. Mi lenne a kivezető? Meldne azt mondja: Visszatérés a faluhoz, a mi a mi gondolatanyagunkra vonatkoztatva ennyit jelent: visszatérés az egyszerűséghez. A nivelláló kultúra azonban nem engedi. Ma már a haladás jegyében a falu is imitálja a várost, a kisvárosok nagyvárosi allűrökkel kápráztatják magukat és másokat és itt van a bűnös, a fényes főváros-, melybe, mint a mohamedánok Mekkájában vágyik az, aki a vidéken jól élt és vágyódik áz, akinek existentiája lezűiött már a vidéken, vagy züllőfében van. Egy rettenetesen társadalmi fejlődés zűrzavarában élünk, s rettegve nézzük, hogy erkölcsi világunkat hogy döngeti ez a zavaros eszmeáramlat, melynek még törekvései végcélját se sejtjük, nemhogy azt megtudhók állapítani, hogy e célokbói mit hajt keresztül? De mindenesetre a legnagyobb megdöbbenéssel látjuk a közöny és fásultságnak ij- jesztő terjedését. Ott tartunk már a puszta szenttornyai gányó sajátszerü filozófiájánál: Valahogy csak csak lesz, mert úgy, hogy se- hogyse legyen, még nem volt. Ez a homályos megngugvás, a jelenben s jövőben és a fatalizmus tölthet el csak némi megnyugvással, mert minden, a mit ez a rohanó jelen felkotor, mozgat, ostromol, dönt, gúnyol és nevetségessé tesz, — a mi eszményeink tárgya, szellemi tartozékunk: nevelés, előítélet, megszokás és ragaszkodó szeretet növelték meg bennük. Aztán mi még csak megvagyunk a megvedlett, régi fényétől megfosztott eszményeinkkel, de féltjük az uj generációt, az u- tánna következendőt, melynek az erkölcs nagy talizmánjait az életharcban nem adják meg. Már eddig is rémüLetesen sokat rontottak a mondémség vagy mondjuk tán helyesebben a modernség firmájával becsempészett eszmei dugáruk a lelkeken: de hogy ha ez a forrongás tovább fart és a kornak tévedt radonélismusa csakugyan lerombol minden ertiölcsi intézményt — mi lesz a mi az embert küzdésre és bizva-bizvásra ösztönzi, lelkesíti.? Valóban ezt nem is sejthetjük. Közönyünk és fásultságunk eddig akkora hogy az is egyik életelvünk: Uánnam az özönvíz. Minden kor nagy erőbeli tartalékokat hagy meg az utókorra, — nü pedig azt mondjuk, hogy mit törődöm én az utánnam következőkkel, csak én fussam (meg minél kellemesebben az élet útját. Csak az a vágy is sikerülhetne! De mily kevésnek sikerül és a kik felé irigykedve tekintgetünk, akiét az é- letnek tárából állandóan inni látunk, a kik az élet illatos rózsáira hajtják fejüket: azokat ,is megrokkanva látjuk az életnek olykor közbeeső státióján, a mint azt hirdétik közönnyel és fásultsággal: hogy bolond az élet. Az élet pedig nem bolond. Rá kell jönAz élet pedig nem bolond. Rá kell jönni mindenkinek, hogy van az embernek két nagy java: a munka és az erkölcs. A kiben e kettő hiányzik: a munkaszeretet és erkölcsi eszmények, — az lehet csak sivárlelkü, luziónk tehát az, hogy a munkaszeretet — unatkozó, az életundör betege. Végső konk- ez van ebben a fásult, közönyös korban le- tünöben; soka riszt hiszik, hogy a munka az emberből rabszolgát teremt, pedig az teremti a szabad embert s egyedül véle tűrhető az élet! üli ingatlant akar venni vagy eladni, jelzálog kölcsönt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne. vagy a gazdasági élet bármely ágába vágó szükséglete van, forduljon bizalommal: Posztók Nándor gazd. szakirodájához Szatniár, Kazinczy-u. 7. »NORTH BRITISH« biztositó társaság főügynöksége. A krumpli jubileuma. 1913-ban egy különös, rendkívüli jubileumot fognak tártán áa botanikusok Európában és a müveit világon mindenfelé, ahol a Solanum Tuberosum Linné-t, vagy egészen szerényen a krumplit termelik és ismerik. , Ekkor Jesz ugyanis 350 esztendeje annak, hogy Európában legelőször tettek említést a burgonyáról Cieca Péter «Perui kró- nikájá»-ban. Csak egy pá resztendeje volt még akkor, hogy Amerikát fölfedezték, és az uj világ krónikása, aki a spanyolok által meghódított Peruban tartózkodott hosszú i- dőn át, úgy ir a burgonyáról, mint a perui ■aknái régóta ismeretes kultúrnövényről. E- zen feljegyzés dacára sem tudjuk egészen bizonyosan, hogy angolok, németek, vagy spanyolok hozták be Európába az első burgonyagumót. 1560. körül hozták az első búr gonyatövet Németországba Olaszországból, hí rés botanikusok föl jegy zései szerint. 1560. táján Clusius Károly és L.ecluse Károly tesz említést a burgonyáról. Clusius, aki II. Miksa császár udvari botanikusa volt, egy barátjától kapott egy virágzó krumpliágat és két gumót. Elednyte mint dísznövényt tenyésztették a burgonyát, bár Clusius hamar fölismerte a növény tápláló hatását. Mégis, a burgonyának évekig kellett használatlanul # botanikus kertek oxotikus vendégei között .szerepelni, mig végre a rendes élelmiszerek közzé iktatták. A nassaui botanikus kert pro fesszora, a híres Johan Matthaeusról föl jegyezték azt az anekdotát, hogy az ablakában cserepekben tenyésztette az (amerikai disznö- vényt és mikor az egyik barátjának a ieá- ánya férjhez ment, a derék öreg botanikus burgonyavirágot tűzött a menyasszony keblére. A burgonya szerény fehér virága így helyettesítette a mirtuszágat. Csak a 17. század közepén kezték tenyészteni polgári kertekben a krumplit, általánosan azonban csak 1771-ben lett népszerű a krupli, amikor Európaszerte nagy volt az éhinség. Las-, San-lassan azután megszűnt hamupipőke lea::Gallérokgözmo- rjiMi' _ HaIKézimunkák glas- sása tükörfénnyel U<l]Ul|6r ! Hl sé keztyük, us hófehérre ::: I J bútorok szőnyegek tisztítása. Üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. sz. Hazinczy-utca 17., Atilla-utca Z. b. js Magyhápoly Széchenyi-utca 43. sz. Alapítva 1886-ban. legjobbat és V C L legolcsóbban beszerezhetünk : Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. keverék“ cégem különlegessége 1 kg. ::: villany erővel pörkölve. sz. 4*40 „MuKka korona
