Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)

1911-08-18 / 166. szám

Szatmárnémeti, 1911. ÉSZAKKELET divatárujára Oeikícr 10. Telelőn E3S. 2. oldat. Sovnlfaf Áruház “ ioggnagyuhli Ita Henrik, Pless Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakaia, Borsaiinó és . ngol kalap újdonságok, úri fehérnetnüek mérték sze­rint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór kezcyük,' séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz és visit tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszkö­zöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák es minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Blous, Pongyola és joupunokból. __ ________ ___ Hs a A mungók seik-üi-izlamja, a pöstyéni i- 1 szaplakó, időnként — talán hogy el ne fe­lejtsék — éietjelt ad magáról: kiad egy-egy } fetvát, egy irásocskát. Ünnepi keretbe — az Újság helyben és vidéken 20 fillérre taksált számába helyezi. Ezek a kikibocsátott írások körülbelül o- lyan szerepüek, mint a Nőé galambja. A po­litika folyton mülyülő, erősebben zugó örvé­nyei felett a hatalom bárkájában ringatózik. Khuen és ikertestvére Tisza István. Olykor, vasárnaponként kibocsát egy-egy galambot, hogy kikémlelje: magasra szöknek-e még mindig a hullámok? Most a legutóbbi cikkében jeremiás si- J ralmainak komor kriptái hangján szól. ítélve. Megítéli és megsiratja a jelszavaik és az ezek ; kel eltakart hatalmi törekvésük belső, nagy ellentmondása által kivégzett koalíciósok u-1 ralmát. Marius Karthágó romjain ... Szinte zokogva, keseregve nyúl bele a j függetlenségi párt tarisznyájába és kotorász­va keresi eltékozoit nagy hagyományait: a nemzet bizalmát, a közjogi elveket, a gaz-' dasági politikát.. . Feljajdul, mint egy seksz- pi ni 'színész, hogy nincs, nincs már igazi füg­getlenségi politika. A koalíció nagy árvize megcsapdosta, megpaskolta a függetlenségi pártot s a nagy elvek, a nagy, ragyogó ide­álok mind beiszapolódtak. így bolyongva Miklós. Pardon: igy ke­sereg Tisza. Hát van ebben a kesergésben valami, a mi nekünk olyan jó! esik. Szinte kéjeleg az ember ennek elgondolásánál. Egy uj meg- j ismerés gyönyörével hat ez. Hisz nincs mit búsulnunk. Most már megtudtuk e vasárnapi fetvából, hogy a magyar függetlenségi párt­nak van egy protektora, főgondhoka, gyám­atyja. S ez? Tisza István, a magyar izlam- nak, a magyar megnyugvásnak záptojással felkent főpapja, sejk-ül-izlamja. A ki a megnyugvást a békét, a korona és nemzet közötti harmóniát hirdeti, vallja egyedül üdvözítő hitvallásának. szikla. Nincs már mit búsulnunk. Hiszen igy vagyon irva ebben a szent- séges levélben: »Hányszor igyekeztem a füg- ; getlenségi párti barátaimat meggyőzni, hogy veszedelmes játékot űznek s hogy megvaló­síthatatlan vágyak szitása, a nemzet sorsát kockára tevő követelésekkel való izgatás ut- ! vesztőbe viheti a nemzetet.« Nem megható ez? A szamaritánus ir­galom megszégyenül e mellett a nagy, ön­megtagadó szeretet hellett, meiylyei Tisza : István, min íazokon a jól ismert képeken, őr- | angyalként terjeszti ki denevérszárnyait a I keskeny deszkaszálon inogva járó független- j ségi politika felett. Szerinte veszedelmes já- j ték ez a politika. Miért? Mert tűz ez. Tűz, i mely ha fellángol, rávilágít a mi örökös kár- j hozatba vivő útvesztőnkre, a 67-es politika 1 egész nyomorúságára, egész kétszínűségére. I Ez az a politika, mely ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Tisza szerint. »Le­het valaki hatvanhetes és híve a külön vám­területnek és viceversa« Nohát ilyen ez a j 67-es politika. Ha valaki akarja az ónálló nemzeti had­seregét — de ezt elhallgatja már Tisza — lehet épp olyan jó hatvanhetes, mint az, aki I nem akarja.. Ugy-e, ez is igaz. Hát Tiszához is azokkal a szavakkal for­dulhat a függetlenségi párt — mint Krisztus Jeruzsálem leányaihoz: »magatokon és fiai­tokon sírjatok!« A hatvanhetes politika üres fikció. Deák hagyománya elúszott, eltékozoi- j tatott. Jól látta a turini nagy remete aggódó lelke, hogy a 67-es kiegyezés nagy politikai jellemek kezében, Deák Ferencek kezében le­het az, a. minek Deák gondolta, de jönnek a j iabancunokák, (önnek a Krisíófíyak és ezek mint a délameiikai szárnyatlan pingvinek a bazaltszirtekre rátelepednek száradni a 67-es I kiegyezésre. Ne keseregjen Tisza a függetlenségipárt sorsán. Magáén és fiaién keseregjen. Az iziam, a megnyugvás még vallásnak sem jó, de ezerszerte gonoszabb magyar po­litikának ! Az a szeretkezés, melyre a függetlenségi politikusok ráadták fejüket a hatvanhetes po- I li.tikával, elég kárt okozott nekünk, elég ál­datlan és tisztátalan volt, de csak megpróbált. Most. itt a tisztitó tűz. Az Isten sem engedte, hogy ebben az aljas és bűnös szeretkezésben teljesen tönkre tegye magát a függetlenségi politika. Boszorkánynyal nem jó kikezdeni. Megismertük egymást. És megismertük Tiszát és politikáját. — Szerinte a függetlenségi politika a gesztenye- kaparó. Ök csak a sült gesztenyét, a kiküz­dött nemzeti függetlenséget szeretnék meg­enni, de a kezét a függetlenségi politika é- gesse. ők csitiíanak, csendesítenek, a vihar­ban bebújnak odúikba, de ha mi kivereked­nék, kiveritékeznők az önálló hadsereget, Ti- száék vernék a mellüket. Most kibocsátott fetvája is a béke ga­lambja. Csak bocsátgassa, míg a nemzeti ha­rag villámai ki nem csapnak. Már fokozódik az elektromos feszültség. Talpon a magyar. Mzuftifflj iaegli»ifása. (V.) Mindnyájunk előtt ismeretes dolog, hogy a hétfőn megtartott városi közgyűlés, bár elismerte azt, hogy az obstrukció célja nemes indokból fakad, mégis feliratot inté­zett az országgyűléshez, a melyben kéri az ellenzéket az obstrukció abbanhagyására, vi­szont felszóliitja a kormányt, hogy ha az el­lenzék nem hallgatna a város kérő szavaira, mindén rendelkezésre álló fegyverrel törje le az obstrukciót. Lapunk legközelebbi számáb m l ossza- j san foglalkoztunk annak kimutatásával, hogy úgy a város mint jogi személy, mint a városi I polgárok érdékeivel ellenkezik az, hogy a városi közgyűlésbe országos politikai kér­dések vitessenek be. Kimutattuk, hogy az ily irányú törekvések céltalanok: mert Íriszen e- | gész politikai életünk azt igazolja, hogy po- j litikai életünkre a törvény hal. gok állásfog- ! lalása befolyással egy általába p nem bír. Nem is foglalkoztunk volna többet e kérdéssel, ha a helybeli munkapárt és annak j hivatalos lapja, a közgyűlésnek az obstrukció j elleni állásfoglalását nem minősítené a kor- 1 mány iránti bizalom nyilvánításnak és a suty- tyomba becsempészett indítvány elfogadását nem minősítené a közvélemény állásfoglalá­sának az obstrukció ellen. Ami a bizalmi kérdést illeti, kénytelenek | vagyunk leszegezni azt a tényt, hogy az el­::Gallérokgrőzmo- IJxMjt' fix|Kézimunkák giás- sása tükörféimyeljíii^i^jfvil JTÉl sé keztyük, ::: hófeSiérre ::: & fo&ai©ro!s szőnyegek tisztisása. Üzletek: Kossuth Lajos-utca 1D. sz. Hazinczy-utca 17., üfiila-titca Z. b. ss Nagykároly Széchsnyi-utca %3. sz. Alapítva 1886-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents