Északkelet, 1911. augusztus (3. évfolyam, 153–177. szám)
1911-08-17 / 165. szám
Szatmárnémeti, 1911 ÉSZAKKELET 2. oldal. p Mratiász Szatmár megye : lafinai ’l sPi^atáruiiáza Miiéi’ 10. Telefon Z39. Ita Henrik, PÍess Vilmos kalap gyárosok egyedüli lerakata, Borsalirtó és \ngol kalap újdonságok, úri fehérnemück mérték szerint készíttetnek, óriási választék divat nyakkendőkben, angol bőr, és flór keztyük, séta pálcák, harisnyák, bőr, szivar szivarka pénz es visit tárcák, stb. az előre haladt idény miatt Panama és nemez kalapok leszállított árban. (Panama kalapok tisztítása, gyorsan eszközöltetik). Női kézi táskák keztyük harisnyák, fűzők, napernyők sapkák és minden divat újdonságból nagy választék. Külön osztály női Bious, Pongyola és joupunokból. ____ Elkö vetkezett a városi bizottsági tagok választása. Akkor meg újra a városi érdekek hangoztatásával kiadták a jelszót, hogy nem kell a politikát bevinni a közgy űlésbe. És sikerült a meg- és meg nem engedett eszközökkel a közgyűlésben megcsinálni a munkapárti többséget. S miután meg van: akkor j egy obscurus városnak előveszik három átirattá közül azt, melyet a kormány rendelt meg s akkor szavazással eldöntik nem azt, hogy miért kell az ellenzéknek az obstruktió, hanem azt, hogy egy törvényhatóságban van elég virilis és elég hivatalnok a független tagokkal szemben. Mindén faszban van valami jó! Ebben is! Itt a tanulság! Nem szabad1 felülni az ígérgetéseknek, béke jobboknak, az elénk maszlagul dobott csalétkeknek. Sajnos min- j <% volt és még sokáig lesz kétféle magyar, j Egyik a mindenkori hatalom pártján, másik a magára hagyott nép mellett. Egyetlen törekvésünk, kik nem a hazától j és nem a hatalmasok jóvoltából élünk az legyen, hogy egyetértéssel, meg nem alkuvás- sal küzdjünk a császári magyarok ellen, mert mig ezekből csak egy is van: nemzeti vágyakról, nemzeti törekvésekről, a haza függetlenségéről itt beszélni sem lehet! Az az ízléstelen feíkinálkozás, mit tegnapelőtt elkövettek, hadd essék jól a megrendelőnek A Magyarok Istene ítéljen fölötte I íibaros közgyűlési határozat. Szatmárváros közgyűlése az obstrukció ellen. Szatmár, aug. 14. Láttunk egy igen együgyű trükköt egy csomó elvakult vicinális munkapártit hallottunk a kormány jóindulatát kihizelgő, vaskos labancigazságoktó lcsöppögő beszédet... És láttunk egy kis csapatot, a mint győzelmesen csapdossa meg nagy komoly igazságokkal a munkapárti fejeket, amint arcpiritó leleplezéssel ad1 fel kérdéseket a városvezető elnökségnek s a mint komoly, nagy beszédben mutat reá a veszedelemre, az obstrukciót kihívó kormány-manőverre. Érdekes volt nézni itt bent a politikusokat. Egyik oldalon a »többség« könyökölt nagy bizakodással és ásító várakozással a hosszú asztalra s megelégedő mosoly lyal nézegetett végig a különben ritkán b etekül tgető városatyákra, kik ma már háromnegyed1 j háromkor nyomták oda szivarjaikat az eme- ! leti folyosó falához. Aztán micsoda fölényes, gúnyos mosoly ragyogott a szemükben, mi- j kor a jó előre és jó sokszor megismételt csapatszemle a javukra billenti a mérleget. Beszélhetett ezeknek maga a megboido- j gult Aranyszáju Szent János! Csak egy pilla- j najtra, olykor-olykor egy megrázó igazság j mintha a lelkiismeretükbe kapott volna, el- komorodtak, de aztán elszántan, mint Cézár j a Rubikonnál keresztülgázoltak minden ag~ j godalman, szavzatak mint a parancsolat (a j melyik valahol a főispán ur lajbizsebében lapult.) Egy parlament volt ez a közgyűlés kicsiben. Az ellenzék itt is a nemzet jogainak, j nagy érdekeinek volt szószólója s a többség ! a számbeli túlsúly egyetlen, de brutális fegyverével — győzött. De nem az igazságon. ! Az a kényelmetlen feszengés, melylyel a fő- i ispán ur kénytelen volt állani a Kelemen vád- j jait, vagy az a kétsébeesett takarózás, mely- j ly el a polgármester ur a három versed át- j irat fölött gyakorolt előzetes cenzúra vádja j elől azzal védekezett, hogy — tudtán kívül (történt! elárulta, hogy itt valami nincs rend- | ben. A mint nem is volt. Kormány-ukázra j ment minden. Szállítani kell a bizalmat. A\eg j kell szavaztatni a városi közgyűlést. Soha jobbkor. Holt bizonyosra mehettek ebbe a ! játékba. Mégis, hogy valami kellemetlen előzetes zavar ne támadjon, szépen becsempészték a tárgysorozatba épp ezt a kormánynak lelkéből-lelkezetí átiratot s amungótáborban már jó előre megfujták a radót, hogy valahogy a délesti álomban el ne felejtkezzenek a nemes városatyák felvonulni a — szavazásra. Győztek, dé azt hiszem ezt a győzelmet pironkodva ismerik el úgy négy szem között,1 a — tükö relőtt. Kelemen, Tanódy, Thurner, Glatz és Weisz szavai még sokáig fognak a tülökbe csendülni. A leleplezésfájdalma vissza fog sajogni. Szálljon a nemzet keserű vádja a fejükre. Mert magyarembernek azt a rettentő terhet, a melyről itt szó van— hisz nem any- nyira az obstrukció ellen, mint a katonai terhek mellett esett a szavazás — olyan mosolyogva mégsem lehet a nemzete nyakába zúdítani. Egyetlen szerencséjük nekik is, nekünk is, hogy ez a nagy-nagy bizalomnyil várnia s a kormány sorsán épp oly keveset fog lendíteni, mint a milyen' kevésbé fogja az az obstruáló ellenzéket megállítani! * Részletes tudósításunk a közgyűlés! viharról a következő: A mint az előterjesztéseken és bizottsági javaslatokon szépen végig döcögött a tárgyalás szekere, egyszerre kizökkent a hatósági átiratoknál. Dr. Kelemen Samu a napirendhez szól. Kijelenti, hogy ez az átirat nem tárgyalható: törvényellenesen került a tárgysorozatba. Hivatkozik az 1886. 21. t.-c.-re, mely szerint a rendes közgyűlések tárgysorozatára a tárgy sorozat közzététele után csak azok a tárgyak kerülhetnek, melyek 24 órával előbb közszem lére voltak kitéve. A verseci átirat augusztus elsején érkezett be,tehát nem a tárgysorozat közzétevése után. Mint törvényellenesen kitűzött tárgyat, levenni kéri a napirendről. Dr. Vajay polgármester: Sajnálja, hogy ilyen kérdés ide kerülhet. Beismeri, hogy az átirat elsején érkezett. Kéri tárgyalását annál inkább, mert előzetes bizottsági tárgyalásra nem volt szükség. Törvényszerűnek tartja a napirendre hozatal. Dr, Glatz József kérdezi: hol a többi álirat? Tudomása van róla, hogy három átirat érkezett. Kettő, amelyek közül az egyik a katona iterhek ellen, a másik az általános titkos választói jog mellett szól, elsikkadt. Thurner Albert hasonló kérdést intéz a városi vezetőséghez. Dr. Tanódy Endre egy pár keserű igazságot humorba ostyázva ad be a munkapárti városvezetőségnek. Jó füle lehet a munkapárt nak, hogy hamarább értesültek erről az át- i iratról. Szól az obstrukcióró', melyet senki j sem helyeselhet, dé az adott viszonyok kö- | zött más megtorlással nem felelhet a parlamenti ellenzék a kormány kihívására. Tudja jó előre, hogy csak házihasználatra kell a kormánynak a bizalom. A kérdés napirendről levételét, indítványozza. Dr. Glatz tiltakozik az előzetes cenzúra ellen. Sem a tanácsot, sem a polgármesteri nem tartja illetékesnek, hogy a közgyűléshez intézett átiratok között válasszon. Tiltakozik a mód ellen, melylyel ez ügy tárgyalását előkészítették, hogy b i. egyes biz. tagokat és csodálatos pontossággal, csak munkapártiakat előzőleg értesítettek, mig másokat, az ellenzékieket elkésve értesítették. Rámutat arra, hogy a munkapárt elnöksége jó előre körlevéllel toborozta össze embereit, mert tudomása volt az átirat napirendre tűzéséről. —
