Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)

1911-07-03 / 129. szám

Szatmárnémeti, 1911.

ÉSZAKKELET

3. oldal.

GALLÉROK GÖZ1ÄOSASÄ TU- ILI RíSüffl Sál KÉZIMUNKÁK GL ÁSS É KEZTYUK,

XÖRFÉNNYEL HÓFEHÉRRE : e!«1J JWi I Cl! BÚTOROK SZŐNYEGEK TISZTÍTÁSA

üzletek: Kossuth Lajos-utca 10. szám, Kazlnczy-utca 17., Atilla-utca 2. b. és Nagykároly Széchenyi-utca 43. szám. Alapítva 1886-ban.

a derék bojtár, csak tegnap került kézre és lett lakója a szatmári kir. ügyészség fogházának. Érdekes kissé romantikus voltánál fogva, iiogy a bojtár csavargása közben a lopott holmikból értékes darabokat adott cserébe ellenértékűi egy furulyáért, amelynek hangjaival szive keservét kiönthette.

Az udvariatlan vő. Tiszakóródról értesülünk, hogy ifj. Papp József ottani lakos éjfélkor betörte apósa Gavallér Bálint lakásának ajtaját és anyósát előbb szidalmazta, később pedig alaposan elverte. Mivel Pappnak ez nem első cselekménye, feljelentetett, megindult ellene az eljárás.

Ellopták a pénzét. Mámoros állapotban indult haza Nagysomkulról Atyim Péter há- vordai lakos, amikor is ismeretlen tettes elemelte a tüszőjében levő 99 korona készpénzét. A tettes kézrekeritése iránt széleskörű nyomozás indult meg. A szegény ember váltóját akarta rendezni a usomkuti bankba, de e terve nem sikerült, mert nem volt nála elegendő pénz. Hazafelé menet történt a lopás.

Tűz. A minap este nagy tűz keletkezett Ura községben Frenkel Zsigmond urai tanyáján, ahol nagyobb mennyiségű préselt szalma, körülbelül 1500 korona értékben elégett. A kár biztosítás utján megtérül. A tűz keletkezésének okát kiderítendő, folyik a nyomozás

Jó a csirke pecsenye. Nagyon szerethette a csirkehúst egy még eddig ismeretlen eny- veskezü pasas, aki feltörvén Weisz Izidor mi- kolai lakos tyúkólját és onnan 70 darab baromfit lopott el körülbelül 100 korona értékben. A tolvajt ezideig még nem sikerült elfogni.

Felgyógyult öngyilkos. Megirtuk, hogy Vincze Gábor betészerkesztö a múlt hó 19-én mellbe lőtte magát. Mint értesülünk az ifja felgyógyult és már hivatalát is elfoglalta.

Köz huszár Pongrácz.

Irta: Ifj Széli István.

(folytatás)

— És mi különös — folytatta Buziás- syné — ez a fiú olyan mint egy eladó leány. Dacára annak, hogy az itt lakó szobaleányok nyermekkertésznők stb. szinte keresik az alkalmat, hogy szóba állhassanak vele; de hiába János nem kiváncsi. Jánost nem érdeklik ezek a leányok. És szótlan. Csak úgy ha velem kilovagol, olykor szól egy-két szót.

— Valóban különös fiatal ember ' — szólt Derzsyné s mint tapasztaltabb, öregebb nő élesebb látásával figyelni kezdett a Bu- ziássyné arcára, melyen a beszéd alatt gyönge pir futott végig.

Aztán félbe szakadt a beszéd fonala Jánosról. Múltak a napok, hetek. Buziássy ezredesék is rendes mederben folyt minden, eltekintve attól, hogy Buziássyné pár hét óta minden délután kilovagolt, három lépésnyire követve közhuszár Pongrácz János által, ki dacarq annak, hogy valódi úri ellátásban részesült a DuziáiSiék házában, napról-napra lehangoltabb lett. Arcának élénk pírját feltűnő sápadtság váltotta fel.

Ez a hirtelen változás az öreg Buziás- synak is feltűnt. Kérdőre is vonta; de kitérő választ kapott.

— Magam sem tudom mi bajom -— szólt János tompán s a dolog abban maradt.

Buziássyné, az nem kérdezte az okot. Mint minden asszony az ő finom érzéke bisztos sejtelemmé változott s igaz részvétet keltett belsőjében, ö tudta mi sorvasztja a fiatal legényt.

De azért a mindennapi kilovaglások nem maradtak el. Mig a város füstölgő gyárkémé- nyei el nem tűntek s előttük el nem terült a | tanka virágszőnyeggel bevont mező, addig | János a köteles távolságban lovagolt s azután Buziássyné unta a magányt s hátra szólt:

— János, lovagoljon mellém.

És János engedelmeskedett, mint a gép. ÉKérdésekre keresetlen szavakban adta meg a választ s csak úgy titkon tekintett fel a bóditóan szépe úrnőjére. S mily szeszélyes a véletlen. A két szempár rendesen kicserélte tekintetét. Ilyenkor Buziássyné elfordult. Arcának halványrózsáit vérvörösre festette va lami ismeretlen érzés, mig közhuszár Pongrácz János még sápadtabb lett s hallgatagon lovagolt.

Az elszálott nyár nyomát kedvrontó e- sős ősz váltotta fel. Buziássyné kedvenc lova hiába nyeriVett istállójában. Félbe szakadt a kilovaglás. És közhuszár Pongrácz Jánosra már nem feszült az egyenruha oly ingerlőén csinosan. Arca beesett, ijjesztően sáppadt lett. A több családot magába fogadó épület lakói i részvéttel néztek a pár hónappal ezelőtt még : délceg huszárra.

— Tüdőbajos — mondta az egyik.

— Reménytelenül szerelmes — vélekedett a másik.

Közhuszár Pongrácz János pedig nem törődött a mások mende-mondáival, hanem napról-napra szótlanabb lett.

Hiába kérték, faggatták, mindenkit válasz nélkül hagyott, őt mintha már senki, Ösemmi nem érdekelte volna.

ŐCsak a Buziássyné gyöngéd szavaira derült fel néöhaC a sápadt arc s aztán újra buskomor lett közhuszár Pongrácz János.

Úgy közel a karácsonyi ünnephez egy hétköznapon közhuszár Pongrácz uagyválto- záson ment keresztül. Kora reggeltől • mindenkihez szólott, sőt még tréfálkozott is a cselédséggel. Mindenki örömmel látta a más különben tisztességes érzelmű és viselkedésű huszár jókedvét.

Pedig az a vidám hangulat sötét gondolatokat takart. Közhuszár Pongrácz már akkor döntött.

Soha sem maradt ki esti harangszón túl, de akkor éjjel mint a nyomozás kiderítette, cigány melletti mulatott hajnalig s másnap reggel a várostót távol eső mezőn eby szederrel befutott halom ölében lőtt szívvel találtak rá a mezei munkások. Ott, azon a tájon, hol Buziásnryné olyan gyakran hátra- szóllott az őt követő fiatal huszárhoz:

— Lovagoljon közelebb János.

Mikor az öreg Buziáissy ezredes tudo- ; mást vett az öngyilkosságról, homlokán a bosszúság redői jelentek meg, mig Buziássyné alig halható sóhajjal oda támasztá forró homlokát az utcára nyíló ablak hideg üvegtáblájához.

— Ez már pech, — kiáltott fel Buziássy, Miiyen ügyes fiú volt és ennek ment el az esze. Honnan veszek én ilyen ordináncot?

— Lujza, — fordult nejéhez, — nem iö ; lenne a János helyébe az a német fiú, aki

ma levelet hozott az ezred irodából?

Buziássyné révedezett tekintettel nézett í az őszbevegyült ezredesre, majd alig leküzd- s hető zavarral felelt:

Én nem bánom akárkit választ.

Felelős szerkesztő: Dr. Veréczy Ernő. Társszerkesztő: Duszlk Lajos. Laptulajdonos: Északkeleti Könyvnyomda.

Olvasóink figyelmét felhívjuk a Gróf Károlyi-kerti Mulató nagy varieté lapunk mai számában foglalt hirdetésére.

Menyasszonyi kelengyéit főzőedények, képkereteit,

kész akiakok, épület üvegezés, hibás töbröh újbóli foncsorozása legolcsóbban szerezhető be Győry Károly Üi/ugHeresteiléséiJöI.