Északkelet, 1911. július (3. évfolyam, 127–152. szám)
1911-07-28 / 150. szám
fit, évfolyam, 15*)-ik szám. Szatmárnémeti, 1911, juíius 23. Péntek. I ÉR67AB/ifEf enr FÜGGETLEN POLITIKA! NAPILAP. ., 4 Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre: 12 K. Vidéken: 16 K. j Északkeleti Könyvnyomda Szatmár-Németi j Ngtíttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillér. Kazinczy-u. 18. Teieitm-szám: 284. Hirdetések a iegjutányosabb árért közöltetnek üSessséel egy beszédről. A mór megtette kötelességét. Hass méreg, hass — monda. Sarkon fordult s mint ki jól végezte dolgát undorral eltávozott — Pöstyénbe, ahol mint diadalmas csaták hősét fehérruhás leánykák virággal, ünnepi beszéddel és mozsárdurrogással fogadják. Tiszáról van szó. Tiszáról, a nagyról, az ellenzéket letipró, országot meghódító iTiszáról. Most izzad babérain a pöstyéni — iszapfürdőben. Mondott valamit a parlamentben. Egy olyan beszédet, a minőt keveset hallottunk még tőle is. Min, le. kormány félhivatalosa irfa, még az ország határain kívül is diadalt arat ez a beszéd. Hát ez a Tisza végzete. Csak hadd szálljon ez a beszéd tűi a Kár- (Cpátok hófödte bércein s tűi a túl a két Adria hullámain ,tul Becsen és íschben, kétfejű sas szárnyai alatt milyen k. u. k. magyarok születnek. így legalább tiszta, csak (nem, rém tiszta, csak igaz) képük lesz az osztrákmagyarokról. A nagy és erős fajmagyar Ti zát hadd lássák, mint tolja a katonai moiiarkia ágyúját előre, saját hazája ellen. A beszédével szemben van kötelességünk. Rávilágítani. Azt mondja, hogy annak a nagy hatalomnak, amelynek mi «paritásos, egyenjogú alkotó részze» lehetünk, semmiféle olyan törekvése többé nincs, amely arra kényszerűéire bennünket, hogy idegen érdekeknek hozzunk áldozatokat». Először is kitűnik e pár szóból, hogy ha valami nagyot akar mondani, akkor a költői szóismétlés hatásos eszközéhez nyúl. Tartalmi hatása nagyon kétes. Mert. hogy Irta: SZIKLA Ausztriának — talán erről van szó — sem-* miféle érlel , semmiféle ambíciója, semmiféle törekvése ne volna, ami idegen volna re- jönk nézve, ez igaz, de hogy ezek az ambíciók, törekvések és érdekek belebocsátják szívó szuny ogcsápjaikat a testükbe, vérükbe, hogy azek nem idegenek, de igenis halálos j ellenségeink, kizsákmányoló, kifostó és j pusztító gyilkosaink, az még ezerszer te iga- j zabb. Nem idegenek. De hát az osztrák átok j Csakugyan nem lehet idegen, hisz négyszáz éve nyögünk alatta. A halál sem idegen, hisz évszázezrek óta jár fojtogatni, de hogy, 1 ez az i smeretség valami rózsás, gyönyörök | emlékeivel volna átszőve, az talán több, mint valószínű. Nem, nem idegen Ausztria, | hisz a keze itt van a zsebünkben, a ! nyelve iskolánkban, érdeke bányáinkban, lel- ! ke gyászmagyarjainkban. Ép ez a mi át- | kunk, hogy itt is, itthon is, a parlament- | tünkben is, mint a légy a pókhálóba, be- j lebogozódunk Ausztria érdekeibe és ezek ép | úgy mint a pók, kiszívják a vérünket!! De menjünk tovább! «Ami hivatásunk megőrizni a Balkán-népek független fejlődését». .. Hát hidd meg, kedves honfitársam-, hogy mi a te nagy nemzeti hivatásod: a szerbeket, a hercegócokat, az albánokat és montenegróiakat védő szárnyaid alá venni. A magyar cimerben nagy-szárnyu angyalok vannak. Nem is tudtuk, hogy mire valók ezek a nagy angyalszárnyak. Hát kérem, ezek azok a védőszárnyak, amelyek alatt megvonulnak a kedves, drága szerbek és társaik... Ugyan, ugyan. Hát az annekszió ennek a függetlenségőrzésnek volt a cselek- vénye? Nem úgy, nagy gróf ur! A procektorá- ! tusra nincs azoknak a népeknek szükségük* j Szabad harcra termett és lelkesedni tudó nép j az. Bámuljuk őket. Kicsinyek, nevetségig kicsinyek, de levesszük kalapunkat lelkesedésük, fajszeretetük előtt. Nem nekünk képezi az a hivatásunkat, hogy — örkökjünk fölöttük. Tévedni méltóztatik talán. Nem nekünk, de Ausztriának. Még a Balkánon lehet a zavarosban halászni. Lehet ellenünk bástyát építeni. Lehet lemészárolni egy pár tízezer magyart e »nemzeti hivatás« nagy szép jelszava alatt. De sejti-e azt a nagyur, hogy az egész annekszió csak a nyakunk köré fonódó vasgyürü előrenyulása volt. A jövő politikája, nemzetünk sorsa ott fog eldőlni az j »annektált« területen. incs nekünk ilyen őrző hivatásunk.—* csak magunkkal szembe nvan hivatásunk, . Vak nem vezetheti a világtalant. Nekünk csak magunkkal szemben van hivatásunk,—. I mint a beteg, vért hányó, sorvadó embernek | első s főkötelessége: önmagát megerősíteni. Erőíelesiegünk, a mivel rendörösködni tud- | nánk a Balkánon, nincs. Örülünk, hogy élünk | EÉs kérjük az Istent, hogy segítsen élnünk, segítsen a saját szabadságunkat megszerezni! Élni akarunk, semmi mást! ÉÉs kérem, méltóztassék a gróf urnák megkérdezni magukat a balkán államokat, hogy ki a protekíoruk? Hisz a szerb vere-, | bek azt csiripelik, a csernagócok, a disznópásztorok azt furulyázzák, hogy tayuska, a nagy cár az ő gondviselésük. A magyarokat legfeljebb szánni tudják,, hogy sziámi ikrek módjára Ausztriával van összenőve. :: Gallérok gözmo- HaJIaÍh,. pAl^aimmikák ^las- sasa tukorfennyeltIgt|yS§C| g jg$ se keztyük, : !■ s hófehérre : : : J í buterak szőnyegek tisztítása. Üzletek: Hössnííi Lajos-utca 10. sz. Hazinczy-iitca 1?., Mlia-uíra l fc. és ftögylíss’eiy Széteyi-ito ¥3. §2. Alapítva 1886-ban.
